soroló

„if someone needs help, they go to the soldiers.”

érdekes lenne megnézni, hogy mit kezd a katonaság ezzel a helyzettel, de sajnos ugyanazt teszik, mint amit szoktak tenni az ilyen szituációkat ábrázoló alkotásokban -igen hamar elpárologtatják a bizalmunkat feléjük... mert náluk az az alap, hogy titokzatoskodnak, majd később idegesen rángatják elő a fegyverüket, és kíméletlenül akarják kontrollálni a dolgokat. és ez ártatlan áldozatokkal is együtt jár. persze gondolom differenciálják majd őket, eddig a nagyarcú parancsnok és a szerelmetes kiskatona a két véglet. no, térjünk rá a kis-közösség tagjaira, hiszen ők is különbözőképpen reagálják le a helyzetet. egy kerítéssel elérték az írók, hogy kis helyre zárják össze őket, és ez a sűrítés máris feszültségekhez és széthúzáshoz vezet. és van, amin nem fog segíteni a békülős szex sem... (eléggé zombi-mentes volt a rész, azért kim dickens-t kizavarták a vadvilágba egy kis feszültségért -bár nekem az sokkal jobban tetszett (színészileg is), amikor a fiát csapkodta...) (azért a lou reed-es kezdés nem lehetett olcsó, mondjuk hangulatban minden centet megért...) ($09.21.)

„good people are the first ones to die.”

az elején túlságosan elmerengtem, hogy a csőcselék ugyan mi a fenének csinálja a hepajt, de aztán sikerült felvennem a sorozat ritmusát, mert több jó jelenet is követte egymást -a kijutás a belvárosból (a haldokló fényekkel a háttérben); a szerezzünk fegyvert a szomszédból suspense-e; a hogyan loccsantsuk ki a fejét egy dögnek naturalisztikussága... még nem döntöttem el, hogy hányadán állok a sorozatban rendre erőltetett morális problémákkal (’jaj, megöljem-e a zombivá változott szomszédomat?’, ’jaj, nem kéne a gyerek kezébe fegyvert adni!’...), bár az kétségtelen, hogy a határozottabb álláspont sokkal jobban tetszik, mint a pacifista tesze/toszáskodás. pedig azt hinné az ember, hogy habitustól függetlenül mindenki azonnal felfogja, hogy mit is kell tenni ilyen helyzetben... megnyugtató volt látni a hadsereg felbukkanását, az már jó, ha a fehérkerítéses suburb-nál járnak a takarításban. csak tudnám, hogy akkor innen hogyan vesztették el a harcot... ($09.15.)

„when civilization ends, it ends fast.”

vajon meddig lehet azzal kelteni a feszültséget, hogy mi tudjuk a vég-következtéseket, a leendő utat a szétesésbe, míg a szereplők nem? mert azt tudom, hogy a másik félelem-keltő eszköz, a zene, az mindig megmarad, és mindig működni is fog... csak percekkel vagyunk a pilot eseményei után, mégis baromira felpörögtek az események, még ha néhány hisztiző (és elvonásban szenvedő) tini próbálná is hátráltatni a dolgokat... egyre több z kerül elő, a rendőrség is tehetetlen, ráadásul pillanatok alatt forradalommá eszkalálódik pár ember nézelődése egy hulla körül, kellemetlen emlékeket ébresztve a los angeles-iekben az autók felgyújtásával... úgy tűnik, hőseink elég épeszűek ahhoz, hogy hamar felfogják, hogy menekülni kell minél messzebb a többi embertől, kár, hogy a környezetük máris megakadályozza őket ebben. (meglepődtem, hogy máris szétszedték a családot, de így máris lehetett írni két hatásos jelenetet, egyet az iskolában, egyet a borbélynál. és tetszik, hogy az első öléseknek még van súlya.) ($09.07.)

„as much as i pretend i hate it, the detestable thing i want is power, and power means politics.”

valahogy történelmibb lett a szivarfüsttől nehéz levegőjű szoba, hogy grant elnök úr is ott ült a tárgyaló felek között. az viszont már egy sokkal gyarlóbb emberi vonás, hogy rajta és bohannon-on kívül mindenki az asztal körül csak egyetlen dolgot nézett -a saját érdekeit, egészen pontosan a saját erszényét... a végén szerencsére a nagy alkudozásban győzött az eszme, erős (ámde nemtelen?) küzdelem alakulhat ki a végére. most már biztos vagyok benne, hogy a két vasút találkozásával fogjuk zárni a sorozatot (nagyon helyesen). persze addig még lesznek kitérők, mert a svéd gyilkosan csepegtetett szavai nem okoztak igazi sérüléseket, így neki magának kell kezébe vennie a fegyvert, hogy igazán bántani tudja az örök ellenfelét. eközben ava-nak is kezébe kellett vennie a fegyvert, aminek nem örülök, mert szegényt megállás nélkül ilyen szituációkba kergetik az írók. tudom, hogy a nőknek kemény volt a vadnyugaton, blablabla, de egy kis megnyugvást igazán kaphatna már a hányattatások közepette... ($09.01.)

elég hülye szokása az amc-nek ez az utolsó évad kettészedés, mert hét rész édeskevés ahhoz, hogy igazán belelendüljünk. ráadásul gonosz cliffhanger-rel kell most várnunk a jövő évet, és ettől nyílik ki igazán a bicska a kézben. az eddig lement részekről kevés újdonságot tudnék mondani, hozta az elvárt színvonalat és hangulatot, még annak ellenére is, hogy mertek változtatni a készítők ilyen kevéssel a vége előtt, de bejött a hazárdírozásuk, mert nem vált hátrányára a sorozatnak, hogy egy rakás új karakterrel gazdagodott -kicsit az eddigiek kárára.

„nature, well, nature always wins.”

teljesen meg tudom érteni az amc-t, akik a bődületes sikert látva még többet ki akarnak préselni ebből az univerzumból -így rendeltek kirkman-éktől egy testvér-sorozatot. akik szerencsére nem ugyanazt akarták még egyszer eladni a csatornának, így a kifejlett apokalipszis helyett inkább arra az időszakra koncentráltak, amit akár hívhatunk kezdeteknek is (gondosan ügyelve arra, hogy itt se derüljön ki a járvány kialakulásának oka, és hogy az emberek itt is rácsodálkozzanak a zombikra -ebben a szörnyű univerzumban romero sosem hozta létre a klasszikusait...). és jól rá is játszanak erre, már rögtön az elején, ahol a hatásos felütésben a virágzó civilizáció közepébe dobják a srácot, majd többször is elhitetik velünk egy pillanatra, hogy ’majd most megfordul, és akkor...’, pedig tudjuk, hogy még várnunk kell az ilyen fordulatokra. nincs még rothadás, az operatőr is világosabb színeket használ (a zene is másképp hat, illetve másképp zaj-zene, mint amit bear csinál a nagy elődnél, a hegedűsök ijesztgetése helyett szinti-prüntyögés van és gitár-sírás). a középpontba egy nem túl eredeti diszfunkciós családot állítottak, akik valószínűleg elég érdekesek lesznek ahhoz, hogy kövessük őket az első (csoszogó) lépéseknél -csak idegesítő tiniket miért kellett hozzájuk csapni...? ($08.27.)

„it’s son’s duty to bury father.”

jól belesimul az idei vonalba, hogy bohannon-t és a kínai lányt közös kalandra küldték -egy szomorú közös kalandra... most így belegondolva elég western-es az, ha valakit a vadonon keresztül visznek az utolsó útjára. persze jöttek a (vizes) akadályok is, mert azok is kellettek, hogy ez a két meggyötört lélek, akik oly’ sok mindent vesztettek már el, most egy kicsit közelebb kerüljön egymáshoz. kizárólag lelkileg, ráér még a testi közeledés (jól dolgoznak a sminkesek/jelmezesek is, mert látványos a különbség mei fiú és lány alteregója között). ha ez nem lett volna elég, egy várossal arrébb is örülhettük egy nagy egymásra-találásnak, de szenvedtek már eleget azok a nők is, hogy kicsit könnyítsenek egymás szívén összekapaszkodva (itt is kétséges a fizikai kapcsolat, bár nem tartom kizártnak). némi főszál is feltünedezik a dombokon és tavakon túl, a mormonok lesznek a kulcs –remélem nem csak a dolgok felkavarásában lesznek jók. ($08.24.)

„such a western notion that the past does not matter. that the past can be forgotten.”

bármerre jársz, a kereslet/kínálat elve működni fog. mert bármire vágysz, legyen az fegyver, kurva vagy bérgyilkosság, mindig megtalálod majd a megfelelő embert, aki a megfelelő összegért fogja neked szolgáltatni a megfelelő árut. vagy csak megpróbál rádsózni valami szemetet. esetleg a képedbe hazudik a saját nyerészkedése okán. légy óvatos, sosem tudhatod, főleg ezen a vadvidéken nem... ilyen rohadékot írni, mint ez a mr.chang, akinél mindig odaengednek, hogy már-már higgy a mosolyának, aztán jól hátbaszúrnak. mert durant-nek legalább már nem hiszed egy szavát sem. a svédnek meg főleg nem, és szerencsére bohannon sem teszi már (először üt, aztán kérdez, nagyon helyesen), de még ez sem lesz elég, hogy ne szítsa fel az ellentéteket a városban ez a körmönfont kurafi. (pont meg akartam keresni, hogy milyen növény kivonatából készült az a lötty, amin a pennyroyal felirat virít, de aztán gyorsan fel is használták az epizódban a nők -női dolgokra... na, csak kigugliztam: csombormenta.) ($08.18.)

„the only thing worse than a weak-backed leader is a shit-brained engineer.”

vajon volt-e már a western-filmek/sorozatok történetében olyan, amikor kihagyták azt az emblematikus jelenetet, hogy valaki belép a krimóba, és az ott szórakozó söpredék egyből elhallgat? most már itt is kipipálhatjuk ezt... a hangulatos (és mulatságos) nyitó-jelenet után azt hittem, hogy most kapjuk meg azt a részt, amiben kitekintünk keletre, a régen látott régi ismerőseinkre, de ez csak részben lett így, mert azért vissza-visszavágtunk bohannon-ékra is. pedig szerintem nem lett volna elvetendő ötlet, hogy egy kicsit megpihentetjük a súrlódásaikat a kínai munkásréteggel, és csak durant morgásait hallgatjuk, meg persze a pofonok hangját, amit a vörös-képű írek osztanak ki egymás között. mindenesetre jó volt kicsit viszontlátni az újságíró-nénit és a madame-ként helytálló eva-t. meg persze az egész piától bűzlő bagázst... ($08.11.)

„-this is america. ain’t nobody belongs to nobody. we fought a war over it.

-but we still chinese.”

tényleg nem csak a változatosságért hozták be a kínaiakat, ennek örülök, kezdünk belemászni a kultúrájukba, néhány flashback-kel jobban megismerhetjük őket. sajnos az várható volt, hogy két különböző nép együttéléséből súrlódások lesznek, azon meg nincs semmi meglepő, hogy a fehér ember az, aki nem tud együtt élni a másikkal... de hé, ez amerika, itt mindenki egyenlő -lesz majd egyszer... eközben a svéd barátunk is aktivizálja magát, ő a saját népe közt szít ellentétet, mert nem bírja megállni a kígyó természete, hogy ne az ő kezébe csússzon át az irányítás. eközben bohannon mindenhol felbukkan, és csak ugyanazt a mantrát szajkózza, mint öt éve minden egyes epizódban: csak a vasút számít, minden más mellékes... ($08.04.)

„si bing.”

mindig olyan fura nyáron ennyi havat látni, ráadásul most bedobtak minket egy jó nagy kupac közepébe... várható volt, hogy öltözködési problémák jönnek majd elő a kemény télben, csak én a kínaiaknál vártam ezt, ezért volt jó húzás, hogy a mormonok lába fagyott le. de persze a svéd megoldotta a problémát, a jég hátán is, tudjátok... de azért a kínaiaknál is volt, amire ráhibáztam -már az évadnyitó elején, csak aztán elhessegettem magamtól a gondolatot. mert elég volt megszólalnia az ifjú keleti embernek, mire én: ’de hisz’ ez...! ja, nem...’. bármennyire azt mondják, hogy a kínaiak milyen egyformák, azért rá lehet érezni a különbségekre (oké, bevallom, a főcímben is volt egy gyanús női név...). …hogy megérte-e ennyit küzdeni a mély hóban? még nem tudhatjuk a történet szempontjából, de az epizód jó volt -a sok küzdelemnek hála is, ez viszont már tudott... ($07.27.)

„my daddy says we’re to be nice to you on account of you’re real lonely.”

költözhettünk egy kicsit nyugatabbra, átszerződhettünk a konkurens vasút-társasághoz, igazából nem sok minden változott ezen a zord vidéken. bohannon még mindig a legbecsületesebb ember ameddig a szem ellát, így törvényszerű, hogy ellenségeket gyűjt maga köré -most épp’ egy pénzéhes kínait (és persze ott van még a két ősi nemezis is a háttérben, a svéd és mr.durant). mert most már nem csak a tanulmányainkból derenghet az, hogy az amerikai vasutat a kínaiak építették, hanem a sorozatnak is aktív részesei lesznek. és nem irigyeljük őket a munkájukért... mert nem csak az építkezéskor / robbantáskor vannak életveszélyben, de nem úgy néznek ki, mint akiket felkészítettek a hegyekben való áttelelésre. vagy arra, hogy egy saját népük-béli fog felettük basáskodni. volt izgalom, volt moralizálás, voltak szép képek a hegyekről, a szokásos minőségben kezdte meg a sorozat a (szinte) utolsó kapavágását. ($07.22.)

„b as in... betrayal.”

az előző rész vége borított mindent, most már csak egy apró lökés kellett, hogy jimmy ráébredjen, nincs értelme mcgill-nek maradnia, hogy a tisztesség útja nem az, amin neki járnia kell. de előtte még kaptunk egy kellemetlenségében is nagyszerű jelenetet a megzuhanásáról, aztán húzott egy ferris bueller-t, hogy kitisztítsa a szervezetét. örülök, hogy nem a semmiből húzták elő a simlis sidekick-et, hiszen láthattuk már az órás trükköt, és most is jó volt, ahogy előjöttek a régi beidegződések, azok a lehengerlő dumák, amiktől pénz nem marad a zsebben, bugyi csúszik a punciról. persze jimmy is érzi, hogy ennek csupán gőzkiengedésnek kéne lennie, így jönnie kellett a drámai fordulatnak, hogy kitárja az ajtót saul berenson előtt. (szegény mike megint visszakerült a fülkébe, bár így lett kerek az ő története.) nem igazán volt finálé-hangulata, de elértünk egy olyan forduló-pontra, ahol volt értelme elvágni a történetet. jövőre úgyis várjuk majd a folytatást minden felhajtás nélkül, nem? ($04.18.)

mindig tartok az utólag elmesélt előzményektől, mert nem szeretem, amikor az írók olyan dolgokat hoznak be, amikről egy szó sem volt a másik műben, illogikátlanul döccenhetnek így a karakterek (az már egy másik félelem, hogy minőségben nem tudnak felérni a nagy elődhöz). és biztos itt is lehetne találni ezer kényes pontot, de eddig semmi zavaró tényezőt nem érzek, ami akadályozná a breaking bad-del való összefésülést. jót ötletnek bizonyult saul-t kiválasztani az ottani karakterek közül, mert viszonylag keveset tudtunk meg róla, volt tér építkezni. és ő meg is hálálja ezt, mert egészen kitűnő karakterré formálódik, sok réteggel a szófosás alatt. az az igazság, hogy a maga bumfordi humorával sokkal szerethetőbb lett ez a tíz rész, mint a bb volt, (még?) nem fáj annyira a dráma, szórakoztatóbb a humor, közelebb tudják hozni a szereplőket a szívünkhöz. és ezért vagyok bajba az értékeléskor, mert minőségileg azonos szintet érzek a meth-gyárosok első időszakával (hasonlóan lenyűgöző az operatőri munka, magas szintű az írás, nagyon működik a színészi játék), tehát olyan pecsétet kéne rányomnom, mint akkor tettem -ugyanakkor meg sokkal jobban élveztem az ügyvédi csetlést-botlást, így ezt is a mérlegre kéne tennem. tudja mit, bíró úr? bűnös vagyok: nagyontetszett. (miután visszaolvastam: el kéne mennem jimmy-hez némi fogalmazás-korrepetálásért...)

„i’ve known good criminals and bad cops. bad priests. honorable thieves. you can be on one side of the law or the other.”

amikor egy rész kapcsán csak dicséretbe és aztakurvázásba botlasz a neten, akkor az meg tudja emelni a várakozás-faktorodat, ugyanakkor kicsit rombolja is az élményt, hiszen az egész epizódon át várod, hogy mi lehetett az, ami kiválthatta az emberekből ezeket a reakciókat. így kicsit rákészülsz a legrosszabbra -persze egyből arra gondolsz, hogy valaki meghal. pedig lehet sokkal nagyobb sebeket is okozni, hogy bevetnék a nagy kaszást... gonosz módon törték össze a lelkünket az írók, mert egy olyan embert fordítottak ellenünk, aki felé eddig kizárólag szimpátiát és sajnálatot éreztünk. ha lesz valami, ami jimmy-t elindítja azon az úton, ahová tudjuk, hogy meg fog érkezni, akkor ennél a csalódottságnál nem fognak jobb katalizátort találni (ilyenkor tényleg be kell látnom, hogy az író-szakma a legkegyetlenebb, az elmúlt epizódban odaadtak egy csomó reményt a hősünknek -és vele együtt nekünk is -és most az egészet a szemünk láttára tépték apró darabokra...). eközben mike miniben lejátszott egy breaking bad ihlette szálat, ami a morbid humorával egyensúlyozta a fő vonalat, de semmi többet nem adott. ($04.08.)

„even a stopped clock is right twice a day.”

igaza van jimmy-nek, egyszer bele kellett tenyerelni a tutiba, annyit kerülgették már a nagy dolgok, annyit lapátolta már a szart, kijárt neki egy nagy ügy. illetve nekik, mert a bátyja is szépen szokik vissza az életbe, hatásos volt a múltkori alattomos technika jimmy részéről, a tesó újra érzi az ügyvédi szakma ízét, és talán meg vannak az első lépések is vissza a civilizációba (ez egy szempontból lesz rossz a sorozat nézőinek -nem tudnak majd az operatőrök játszani a fénnyel és az árnyékokkal a házában...). és az is jó, hogy igazán jimmy-s ez az ügy, ahol egy piti dologból bukik ki a nagy svindli, ahol a gonosz nagy cég ellen lehet harcolni a kisemberekért. és azt is jó volt látni, hogy jimmy is honnan indult, amikor a simlisséget a törvényesség útjára cserélte (és biztos vagyok benne, hogy a postázóban sokkal boldogabb volt, mint most...). (volt pár mike perc is, de csak felvezetésnek a későbbi zúzásokhoz.) ($04.01.)

„you’re a small, weak nothing. and with the world how it is, you’re even weaker.”

van az a szintje az emberi hülyeségnek, amit már nehezen tolerálok -és ma feszegették ezt a határt erősen... és nem arról van szó, hogy nem értem meg a mozgatórugókat, mert például sasha megkészülésével nem sok bajom volt, mert láttam végigmenni az úton. de a pap hisztijét, a gyáva alak erőszakba fordulását, és az alkoholista asszonyverő tetteit nem tudom így szemlélni, egész egyszerűen csak bosszantott a sok hülyeségük. arra viszont jók voltak, hogy fokozzák fel a feszültséget a rész végén, mert azért komolyan aggódtam glenn-ért, rick-nek is volt egy meccse a dögökkel, és az atya is vészesen közel került a puska rosszabbik végéhez. daryl-ék már korábban letudták a maguk szorult pillanatát, de ők már a következő évadot készítik elő, úgyhogy ne is essék több szó a diszkóval vonzott z-kről. persze nem csak a giga-tépésekkel növelték a feszkót, hanem ott volt a bizonytalanság is, hogy mi lesz a szellemi összecsapással a kétféle mentalitás ütközésekor, ahol megint nem az észérvek győztek -hanem az emberi hülyeség... (carol-t külön kiemelném, mert nagyon szeretem azt a cool-ságot, ahová őt elvitték az első évad gyámolatlansága óta.) (jé, tényleg, volt már olyan záró-rész, ahol megkíméltek az írók minden fontos szereplőt? és még a szokásos nagy összecsapás is elmaradt az adott ellenféllel -na majd jövőre...) ($03.30.)

annak ellenére, hogy különböző témákkal fel lehet osztani az évadot tömbökre, most nem éreztem azt, hogy komolyabban ingadozott volna a minőség, hogy ásítóan érdektelen részekkel töltötték volna ki a kötelező penzumot. persze, voltak rossz döntéseik (khmmm-művészkedős-epizód-khhmmmm...), de szívesen ültem le tizenhat héten át hétfő esténkét alámerülni. hamar lerendeztük a tavalyi cliffhangert, aztán egy kis bolyongás után megint láthattunk egy nem jól működő közösséget. majd újabb tikkasztó bolyongás következett, és egy merőben új szituáció -amikor megfordul a nézőpont, ahol hőseink az erősebb ’faj’. továbbra is érezhető a határozott cél, hogy a rohadó bőr-cafatok alól kiássuk a lényeget -lehet-e embernek maradni az embertelenségben. és az idei évadot elnézve azt kell mondani, hogy sajnos vesztésre állunk... tetszett.

„-we don’t kill people. this is civilization, rick.

-warning someone to stop or die, that is civilized nowadays.”

igazuk van, a legjobb gyász-zene: nine inch nails! de azért lelógott kicsit a képekről, kellett a rend helyreállásához, hogy beússzanak bear szomorú vonósai... szóval, nem elég izgalmas a falakon belül -legalábbis mindenki kijár egy kicsit adrenalint növelni, a régi életre nosztalgiázni, élni. pedig történnek odabenn is érdekes dolgok, csak nem a testrészek rohadnak, hanem a lelkek -és az eszmék. végre igazán egymásnak feszül a két civilizációs elmélet, azok, akik még hisznek a régi rendben, és ezzel életképtelennek tűnnek ebben a borzasztó új világban, és azok, akik látják, hogy a régi jólfésült erkölcsök nem léteznek többé. de nem mindegy, hogy adjuk elő a gondolatainkat, mert lehet báránybőrben is (lásd glenn), nem kell egyből farkast kiáltani (andrew lincoln de niro-san teljes átéléssel hozta a monológot). bár akiben nem lehet feléleszteni az ösztönállatot, annak valószínűleg mindegy. (tetszett, hogy rick nem mismásolja el a vágyát a nő iránt, a fiának átadhatna valamit ebből -a tétova lépéseit elnézve...) ($03.23.)

„you got to go with the corner office.”

a múltkori komorság után most jóval könnyedebb háromnegyed órát kaptunk -köszönhetően elsősorban a sikkasztó házaspárnak, akik kifejezetten viccesek a korlátozott logikai képességeikkel és ragaszkodásukkal. persze azért a végén utoléri őket is a dráma. így járt szegény jimmy is egy kicsit, pedig félrerakta a simlis jimmy-t, amennyire tudta, és megpróbált a lehető legjobban megvilágított morális ösvényen osonni. már a bátyját is egy finom lökéssel tereli vissza az ügyvédi útra, aztán meg átadja az álmait -egy nőnek. jobban mondva ’a nő’-nek, és valahol meg is értem őt, mert nekem is egyre jobban tetszik a szöszi karakánsága. meg egyébként is, kell még egy kis őrült lovagiasság ebbe az erkölcstelen világba. és tudjátok miért kurva szomorú a rész vége? mert a nagy elődből már tudjuk, hogy jimmy sosem fogja megszerezni azt a puccos sarokirodát... (jó volt látni mike első küldetését, amit jimmy-nek végzet el, jól elhúzva arra a retro-pornó zenére... ja, tényleg, megint milyen beállítások voltak már, a ’fénypásztában dohányzás a mélygarázsban’-t különösen imádtam.) ($03.23.)

„look, don’t let mr.ehrmantraut’s dancing eyes and bubbly, bon vivant personality fool you. he’s actually... believe it or not... somewhat taciturn.”

aha, szóval a múltkori utolsó epizód-percek innen lettek lecsapva, és odaragasztva. bár én már azon is meglepődtem, hogy mike-kal kezdtük, aztán ugyanazt a flash-t folytattuk a főcím után, majd végig a mogorva kopaszra fókuszáltunk. oké, hogy ő is fontos szereplő, de azért nem egy szokványos húzás az első évad közepén így félrerakni a főszereplőt, és valaki mást tolni a középpontba. és bár jimmy jelen volt, és poénokkal emelte a kihallgatást fényét, azért mike személyisége és sötét múltja rányomta a bélyegét a rész hangulatára. mert bizony kapott egy noir-os gellert a történet, amíg philadelphiá-ból albuquerque-be kanyarodott (piszkos zsaruk, magányos leszámolás az éjszakába), úgyhogy nem volt egy nagy truváj, viszont jonathan banks-nek lehetőséget adott néhány igen komoly jelenet asztalra csapásához -az érzelmi skála mindkét végén. ($03.20.)

„you ever heard about the broken window theory? boils down to this... you keep the windows intact, you keep society intact.”

meg sem kellett néznem az imdb-n, hogy jennifer lynch rendező annak a lynch-nek-e a lánya, mert annyira örökölte az apja paráztató képességét -magasra szökött a gusztustalanság-faktor is, de az ember sokkal nyugtalanabbul forgolódik, amikor a feszültség préseli össze. és ilyenből bőven akadt ma -a falon kívül. mert ha már odabenn nincs elég izgalom, hát küldjük ki a srácokat. de egyébként ez nem igaz, hogy odabenn csak a fű növekedésének megfigyelése zajlana, mert komoly morális drámák kezdenek kibontakozni. az igazat megvallva odakinn is a karakter-pilanatok tetszettek a legjobban, ahogy a gyávaság fokozatait bemutatták (a saját életét mentő rohadék vs tököket találó eugene), vagy ahogy fokozatosan átveszik a vezető szerepet hőseink. de én már csak ilyen vagyok, a salátát választom a véres hús helyett... bár van, amikor bennem is felbuzog a maszkulin húsevő, amikor jól megütnék egy karaktert, és ma igencsak viszketett a tenyerem (tudjátok ti is, melyik árulásról beszélek...). ($03.16.)

„i’m kind of starting to specialize in elder law.”

it's a really shitty day... csak az volt benne az érdekes, hogy egyszerre volt viccesen és drámaian szar nap. mert hurrá, működik az előző részben bedobott reklám, de jaj, hogy milyen potenciális ügyfelek jelentkeznek... mert megint meglebegtetik előttünk a nagy zsozsót, a komoly ügyek lehetőségét, de aztán persze mindről kiderül, hogy délibáb, vagy csak piti eset (btw, olvastam egyszer egy cikket az ilyen, az államtól függetlenedni vágyó emberekről, tényleg léteznek ilyen agyamentek, a kétértelműen beszélő wc és az öreg mami lassúsága meg csak simán vicces volt, de nagyon). aztán jött a dráma a bátyóval, ami csak azért jó, mert ezekben a percekben jön ki jimmy emberi oldala mindig. a végén meg teljesen meglepő módon jutott jó pár perc mike-ra is -ő sem a vidámságot hozza jelenleg a sorozatba. (tök jó ismert arcokat látni női fronton, maradhatna is egy kicsit clea duvall és kerry condon.) ($03.15.)

„ordinary life like before.”

nincs igaza sasha-nak, igenis lehetnek az élet apró dolgai érdekesek és izgalmasak -bár azt nem mondom, hogy ne lehetne érdekesebben vagy izgalmasabban tálalni... és megértem egyébként a szomorú csokilány kifakadását, jól hozzák nála a mostanában gyakran használt poszt-traumás stressz alap-tüneteit. mert továbbra is az érdekli a legjobban az írókat, hogy hogyan tudnak sokat látott hőseink beilleszkedni ebbe az eddigiektől merőben különböző kispolgári miliőbe. és ehhez ott vannak a különböző fokozatok, akik könnyen fejet hajtanak, mert mindennél jobban vágynak arra, hogy ez működjön; vannak, akiket be kell törni; és vannak, akik csak álarcot mutatnak a tudatlan népeknek, és ezzel a nagyobb konfliktust készítik elő. és nem az a kérdés, hogy rick megszerzi-e a szép szöszit, hanem hogy milyen lépéseket fog tenni ezért, hogy maradtak-e még épp darabok a lelkében. vagy elveszett, mint carol... (a színészek biztos hálát adtak az égnek a változatosságért, de nagyon fura hőseinket így kimosakodva, lupita-t konkrétan fel sem ismertem elsőre...) ($03.09.)

„you’re the kind of lawyer guilty people hire.”

lassan el fogják érni, hogy minden tettben jimmy trükkjeit lássuk a háttérben... de valószínűleg ez is a cél, mert így lehet bemutatni, hogy ez a kis simlis kurafi hogyan válik majd azzá a nagy simlis kurafivá, akit megismerhettünk az anyasorozatban. de tetszik, hogy az egyértelmű jeleket is kiforgatják -azt hiszed, hogy ez lesz az első nagy ügye, amivel hírnevet szerez, de csak némi pénz-alaphoz jut; azt hiszed, ez lesz az a pénz, amit arra költ, hogy külsőleg bizalmat ébresszen az emberekben, de csak ki akar baszni a nagy céges ellenféllel. azt hiszed, hogy ez csak egy sima bosszú-kibaszás, de persze ebben is ott van a megfelelő publicitás. és mindegyik olyan húzás, amit simán kinézel a jövendő saul-ból is. mint a kezdő képsorok, amik még jobban leásnak a múltba és a simlisség mélységeibe. ($03.08.)

„-electricity, showers, haircuts... i never thought i’d see those again.

-come on. haircuts were never going away.”

van az az idő, amikor már a civilizáció is csak egy távolba-vesző valami... én viszont valami ilyesmire számítottam, amikor elképzeltem múlt héten a kapunál állva, hogy milyen epizód is kerekedhet ebből. mert rick-ék idegrendszerébe már túl mélyen beleette magát a túlélés, az összeszokottság, a mindent felülíró életösztön, hogy hiteltelen lett volna, hogy néhány kényelmi vívmány és megnyerő mosoly miatt hátrahagyják a lelki bajaikat és kivirágoznak. persze, vágynak erre az idilli életre, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy alkalmasak is rá. mert könnyen előfordulhat, hogy most amiatt kell majd továbbállniuk, mert ők lesznek az agresszorok. és ez az újfajta felállás nagyon is felvillanyoz -vagy felfrissít, mint egy zuhanyozás... még azt sem bántam volna, ha ma teljesen kimarad a hentelés (eretnek!). (alexandra breckenridge-et most sem sikerült felismernem az imdb nélkül, csak az láttam, hogy milyen szép -meg hogy tuti, hogy valahol már felfigyeltem rá...) ($03.02.)

„i’m no hero.”

elég szar dolog, amikor baszkurál a bűntudat... jimmy ezt úgy oldja fel magában, hogy sokat beszél, megállás nélkül érvel, mindezt persze azért, hogy helyrerakja, amit elcseszett, megmentsen egy családot -és nem mellékesen megmentse a szaros életét. mutat jeleket arra, hogy nem hülyegyerek, csak szerencsétlenül jönnek össze mindig a dolgai... még mindig nagyon az elején vagyunk, egy kis mcgill-múlt után jöhetett az előbb emlegetett főszál, és pár pillanat jutott már arra is, hogy mike ne csak azt mondogassa, hogy ’matrica van-e’, plusz a szöszi ügyvédcsaj is két percnél többet is képernyőre került. de azért még mindig a csavaros (és kétségbeesett) ügyvéddumák és az uborkás-vizet tartalmazó bödönbe rejtett kamerák adják el a show-t... ($03.01.)

„audition makes it sound like we’re some kind of a dance troupe. that’s only on friday nights.”

a rész alapfelállásával volt bajom -mert azt akartam, hogy rick ne legyen ennyire bizalmatlan. és persze megértem, hogy miért ilyen, már többször léptek bele ugyanabba a patakba, és túl rózsaszínnek tűnik ez az új remény, de nézve a megrekedésüket ebbe a vonszolós állapotban, hihetetlen módon elkezdtem vágyni erre a reményre. és azt akartam, hogy ők is vágyjanak rá. plusz valahogy ösztönös bizodalmam volt a srácban. innen kellett nekem eladni a részt, és mégis sikerült. kellett a változás, hogy frissítsünk a statusquo-n, de nem hagyhattuk a magunk mögött úgy az erdőt, hogy ne gyilkoltunk volna le egy rakás z-t magasan égő feszültségi fokok közepette (bear már megint újított, most szinti-szőnyeget pakolt a hentelés alá, bravó). szóval én kifejezetten várom a falon túli világot, ahogy mondtam, az nem lehet, hogy még egyszer belesétáljanak egy csapdába. én hinni akarok. és azt akarom, hogy rick is higgyen. ($02.23.)