soroló

„how do artificial super intelligences usually talk to each other?”

amikor felreppent a hír, hogy a félévad közepén egy mini-trilógiát terveztek az írók, elhatároztam, hogy egyben fogom megnézni a három részt. nagy mákkal elkerültem mindenféle spoilert, úgyhogy jöhet az élvezet. azt még csak sejtem, hogy jó ötlet volt-e, hogy nem kell heteket várnom, de az biztos, hogy az első pillanattól azt éreztem, hogy hiányzott a sorozat. pedig akkor még csak finoman nyitottunk, bár nagyon jó volt mr.finch és a két grácia közti minden verbális interakció. aztán jöhetett a lényeg -értve ezt minden szinten, mert végre félreraktunk minden csippcsupp gengszterkedést, és a két géppel kezdtünk foglalkozni. nem azt mondom, hogy vallásos áhítattal viseltetek irántuk, de mindig erős részeket hoznak, ha ők vannak a középpontban. és hát a gonoszgép megmutatta magát ereje teljében, milyen, amikor isteni kegyet szolgáltat, és milyen, amikor a harag vezérli a kezét (nem véletlen ez a sok istenes utalás, de hé, az írók is egy templomba vitték keménykedni hőseinket...). de a legjobb az volt, ahogy megoldották azt a lehetetlen feladatot, hogy úgy ábrázolják a két gép találkozását, hogy nem hogy nem lett nevetséges a jelenet, hanem bődületes erővel kényszerített térdre (a gyerek-castingost innen csókoltatom). (annak is örültem, hogy jutott idő kicsit megágyazni az öreg gonosz motivációinak, ráadásul úgy, hogy reflektáljanak az epizód címére.) ($01.20.)

„as the romans said... morior invictus.”

ezek a gengszterek nem hagynak nyugtot -nekünk sem... jó nagy paláver lett az elias elleni hajszából, csapódtak a lövedékek egyre az épületek falába. és aggódtunk a kis kopaszért, ami fura, mert eredetileg nem volt pozitív karakter. és ami még furább, hogy a sebbhelyesarcú helyettesét is sajnáltuk, pedig ő aztán a csúnya tettek és gonosz nézések embere volt sokáig, de a sorozat írói nem hagyják magukra a mellékszereplőiket sem. valahogy úgy volt felépítve a tetőtéri jelenet, hogy várható volt, hogy mi következik, miután beírták a kódot, de azért ütős volt így is a csattanó. még várakozó álláspontra helyezkedem az ügyben, hogy jó-e, hogy igen rövidre zárták a divatáruházi csetepatét, és elhalasztották a folytatását, de az biztos, hogy imádom, amikor a két hősnőnk között izzik a levegő. a nagy izgalmakat stílusosan vezettük le, mert hova menne egy gengszter, ha nem a korzóra (én kérek elnézést)... (++11.30.)

„sounds like you’re enjoying your temporary assignment as a weapons and tactics instructor, mr. reese.”

erős fegyvertény, hogy a sorozat írói mindig meg tudnak lepni jobbnál/jobb erős női karakterekkel. ma nem csak ms.shaw szempilla-spiráljai emelték a rész fényét, de jó nézni a hivatalos bérgyilkos szöszit is a maga hidegségével (persze félretéve azt, hogy mi a feladata), és még egy cuki újoncot is adtak nekünk, aki okos, jól lő, és valami félelmetesen jól áll a farmer a fenekén... bár a múltheti cliff feloldását inkább b-szálként vezették a fő események mellett, a hetiügyet nagyon ügyesen integrálták be a gengszteres (azaz a másik) átívelésbe. és érezhetően fokozni akarják majd ezt még, már az olaszok és a feketék mellett megjöttek a spanyol rosszarcúak is, és már láthattuk, hogy ki lesz a jövő heti szám -aki ennyi év után mennyivel másabb pozícióban kapta meg ezt a megtiszteltetést, mint anno az első évadban. és nagyon utáltam, hogy a női pipere-osztályon vágták el a részt... (++11.26.)

„a perfectly planned job is a kind of seduction. hours looking, wanting, turning your target around in your mind. and then you move closer, brushing past, making contact just to see what will happen. and when everything’s ready and when everything is right, all of that preparation pays off in one sudden, intense, crashing moment.”

(mert a rosszfiúk szexik...?) megint okosan építkeztek és vitték egyre fel a pulzusunk. az első húsz perc után még csak arról akartam írni, hogy jól áll a sorozatnak, amikor kiemelik a csajokat, hagyják ms.shaw-t szexiskedni a maga bumfordi módján, engedik, hogy ms.root ontsa a poénokat. aztán kicsit morogni akartam, hogy féltávnál megint áldozat lett az addig elkövetőnek hitt hetiügyből, de addigra már elragadott a hév, és nem akartam ilyen kis dolgokkal foglalkozni. mert ezt az ügyet is sikerült a gonosz-géphez kötni, jöttek a másik oldal végrehajtói is (itt is egy jócsaj meg egy ex-spartacusos, jó kombináció), és mindig érdekes látni, hogy mennyivel másabb metódussal dolgoznak. tele volt aktualitással is az epizód, az ebola egyértelmű volt, és gondolom, ahogy nálunk a főiskolán laptopot osztogatnak, úgy biztos, hogy vannak helyek, ahol már tablet-et. és bele sem gondolunk, hogy ez veszélyes is lehet... (++11.17.)

„jack forge does not like to let a lady down.”

milyen ironikusnak tetszik lenni manapság... azt hiszem a mai szám gazdájával sikerült megalkotni az ultimate sidekick-et, aki folyton hülyeségeket beszél, keménynek hiszi magát és rendre bajba kerül (oké, ő leo getz tévés megfelelője, így már jó...?). és olyan mondatokat adnak a szájába, amit az egyszeri néző is mindig ki akart mondani: ’hogyan lehet suttogva fenyegetve beszélni?’; ’miért olyan a kiscsapat, mint egy nem túl jól sikerült szuperhős szövetség?’; ’miért nem kapja meg senki ms.shaw-t?’, ilyesmik... jól el is mókáztunk vagy félórán keresztül, közben azzal hitegettük magunkat, hogy mr.finch-nek járhat némi magánélet, aztán jött az, amiben a sorozat verhetetlen: a látszólag magában álló ügyeket az évad két fő szálához ragasztották, jó erősen, és az a durva, hogy ez a trükk, akármennyiszer is csinálják, működik. nem is tudom, melyiket várom jobban, a gonoszgéppel való leszámolást, vagy az újabb gengszter-összecsapást newyork utcáin. (++11.03.)

„-could you find a hobby or take up a sport?

-i have a hobby, shooting people.”

hmm, eddig fel sem tűnt, hogy idén hanyagolódtak a flashback-ek, csak amikor most előjöttek. biztos volt már róla szó, hogy harold mennyit küzdött azzal, hogy emberibbé tegye a gépet, de jó volt látni is ezt a küzdelmet. és persze itt a párhuzam a kontrollálatlan ellen-géppel, akinek nem okoz az sem problémát, hogy egy teljes választást az érdekei szerint hajlítson el (nem mondom, hogy az idei három magyarországi szavazás után nem gondolkozik el az ember, nade a politika nem ezekre a lapokra való...). és persze amíg a jó gépnek emberi végrehajtói vannak, addig a rossznak egy szöszi gyilkológépe, korlátozott lelkiismerettel. perverz férfiálom formájában küzdöttek meg ms.root-tal, két nő, fegyverek, cool beállításban lövöldözés, padlón/plafonon át (és ha még hozzáveszük az egy ideje lebegő leszbikus felhangokat is... szeretjük ms.root-ot!). …és valahogy nem bírják ki, hogy ne rakják össze mr.reese-t egy új női karakterrel folyton. no, idén először éreztem a nagyobb szabászt, örülünk. (++10.25.)

„you wanna play kindergarten cop, suit yourself.”

...ez megint úgy készülhetett, hogy valami olyan szituációba akarták vágni mr.reese-t, ami szokatlan a tőle megszokott szereptől. és hát a gyerekek pesztrálása kétségtelenül ilyen. na nem mintha ez azt jelentené, hogy ne lett volna suttogva fenyegetés és térdlövés, de azért megmosolyogtató volt, ahogy az iskola-udvaron esetlenkedett. és ismét kapott maga mellé egy nőt, igaz, nem volt lehetőségük összemelegedni, mert máris jött a fordulat, aki túl bizalmaskodó, abban tuti nem szabad megbízni. az egész gyerek-biznisz csak arra kellett, hogy elkezdjünk felépíteni egy újabb szervezetet, amivel össze lehet akasztani azt a közmondásos bajszot (olaszok és írek? legyenek most feketék...). a rész a megszokott mederben folyt így, ms.shaw odacsapott, mr.finch baljóslatú beszélgetéseket folytatott egy régi barátjával, csak a kutya nem került képernyőre... (++10.19.)

„-you keep living in the past, you’re gonna wind up alone.

–can’t run away from your past either.”

ennyire talán nem szoktuk szétszálazni az epizódokat, nem? mert oké, hogy mr.fusco és mr.reese (áthúz) riley ügyei összeértek a végén, de mr.finch-ék teljesen külön utakon jártak. bár mondhatjuk, hogy ők meg kellettek a nagy egészhez, mert a gép épp ötletes módon intézkedett a financiális gondok rendezésében. és a humorhoz is hozzáraktak, mert mr.finch kifejezetten vicces volt a legendás hírű rosszfiú álcája alatt. de egyébként is egy humorral bőven ellátott epizódot kaptunk, el tudom képzelni, ahogy röhögve kitalálták az írószobában, hogy randi-tanácsadásra és piperkőcködésre fogják mr.fusco-t. az sokkal kiszámíthatóbb lett volna, ha mr.reese kapja a heti-esetet, mert rá úgyis tapadnak a nők. remélem az új kapitány asszonnyal is lesz valami, van köztük chemistry. de a flancos öltönyösnek kivel nincs...? (++10.12.)

„a dangerous game is being played throughout the city.”

amikor valaki egy szokásos formulát használ, az könnyen kiszámíthatóvá válik. itt mégsem aggódom, hogy ez lesz, annak ellenére, hogy láttunk már ilyet a sorozatban eleget, hogy a hetiügy később fontossá válik, hogy a látszólagos különálló szálat beintegrálják az átívelésbe, de valahogy mindig tudnak úgy csavarni rajta, hogy a ’szokásosság’ helyett az ’érdekesség’ lesz az, ami feltűnik az embernek. és a rootjr kislányból is ki lehet majd hozni valamit, abból meg főleg, ha a gonoszgép ellen-csapatot rekrutál. de itt vannak hőseink is, akik egyre inkább félredobják az álcát, és együtt dolgoznak újra egy szebb világért, új köntösben, az eddigieknél is kúlabb denevér-barlang 2.0-ban. (++10.05.)

„we don’t need jobs, harold. we need a purpose.”

a veszélyhelyzetre többféleképpen reagálnak az emberek. valakik meghúzzák magukat és próbálnak láthatatlanná válni. mások viszont megpróbálnak visszatérni a régi, megszokott, jól ismert életükhöz, ahol a kiszámíthatóság igazi erény. miről is próbálok itt beszélni, kedves hallgatóim...? az írók egyrészt viccesen álltak hozzá, hogy főhőseink bujkálni kényszerülnek az új csúnya gép elől, kit parfümbe borítva, kit katedrára emelve, a szerencsésebbek meg crockett és tubbs nyomdokaiba léphettek. és főleg ezzel a nyomozós vonallal, és az újra felbukkanó victim/or/perpetrator játékkal visszavezettek minket a kezdetekhez, az alapokhoz, a képen kívüli bunyók, a szétlőtt térd-kalácsok, a zenés montázsú befejezések világába. és ez most jól esett, bármennyire is szeretek elveszni a sorozat brutálisan összetett rendszerében. néha jó az egyszerű út. de most, hogy már mindenki visszatalált az eke szarvától jöhetnek a csavarok. (++09.26.)

„you have broken just as many laws, and the only difference is, i didn’t wrap myself up in the american flag and try to convince people that i was a hero.”

olyan ez, mint mikor veszel egy technikai eszközt, és meglepődve tapasztalod, hogy sokkal több funkció van benne, mint gondoltad. szerintem mindenki meg volt győződve róla, hogy a nagy tárgyalás azért van, hogy lelepleződjön a világ számára a gép, hogy hallassa a hangját a kisember, aki nem akarja, hogy belelássanak a mindennapjaiba. aztán mindenkit átvertek. téged is, valld be. pedig ott volt a szemünk előtt a megoldás, csak nem akartuk észrevenni. mint mikor kreálnak egy ál-hírt, hogy eltereljék a figyelmet. kell valaki, akit a középpontba helyeznek, akit ki lehet kötözni a falu főterére, hogy a nép a köpködése közben ne vegye észre, hogy kirabolják a kamráját. (még szerencse, hogy nem én írom a sorozatot, akkor a fentiekhez hasonló zavarosság uralná...) várható volt, hogy feszíteni fogja a feszültség az epizódot, húztak minket fel-fel-fel a nagy csavarig. hogy aztán az egész társaságot srapnel módjára szórják szét, hogy jövőre össze kelljen rakni a darabokat. nem tudom, hogy van-e tökéletesebb búcsú egy radiohead számnál. (++05.17.)

a múltkor lapozgattam a blogon, és megakadt a szemem azon, hogy tavaly ilyenkor azt írtam a kritikában, hogy ’ennyi’ hiányzik, hogy az általam adható legmagasabb kategóriába lépjen a sorozat -hát idén meglett az az ’ennyi’. nem tudom, hogy csinálják kis-nolan-ék az írószobában, talán több fehér táblán dolgoznak, mint máshol, de mesterien vannak összefűzve a szálak, mindig érzed az isteni kezet, ami az események mögött van, még akkor is, ha épp egy kevésbé érdekes hetiüggyel bekkelik ki a hetet. lehet, hogy megirigyelték az abc-től a kettéosztott évadokat, de itt is jól elkülöníthető a két fél, a földhözragadtabb és noir-osabb hr elleni harc az igencsak bátor karakter-halál meglépésével, és a második, kicsit a valóságtól elemeltebb, filozofikusabb, tudományos/fantasztikusabb isteni csata a mesterséges intelligenciákkal. és mindkettő nagyon működött. a női szakasz végleg beilleszkedett, kár, hogy ezzel a rendőrosztagot szorították háttérbe, de mindennek ára van. próbálom erőltetni a nyúltagyam, hogy volt-e nemszeretem rész idén, de nem jut eszembe egy sem. nagyontetszett. ha minden network-sorozat fel tudná magát küzdeni erre a szintre, akkor nem fordultam volna el ennyire az országos tévéktől. (ja, és asszem ez a sorozat tartja nálam a legkülönbözőbb helyeken nézés rekordját...)

„having built something significantly smarter than myself, how could i possibly anticipate its evolution?”

szóval mit is gondoljunk erről az egészről? ki a rosszfiú? aki meg akarja védeni a hazáját? aki nem akarja, hogy minden információ elérhető legyen a hatalom számára, amikből aztán téves következtetéseket vonhatnak le? egy ember, akinek szent meggyőződése, hogy csak egy hideg logikával rendelkező gép tudja csak irányítani a világot, kiküszöbölve az emberi hibákat? természetesen nincs jó válasz, mert mindenkinél van egy darab az igazságból. nagy erény ez egy sorozatnál, ha ezt a komplex valóságot le tudja képezni. de az is, ha a sok szálat egy egységes szőttesbe tudja rendezni a végére. itt van minden játékos a táblánál, fura szövetségek formálódnak, csak ki kell várni a robbanást. gyanúsan tökéletes a srcip-t, tuti nem egy mesterséges intelligencia írja a show-t...? (++05.08.)

„samaritan 101.”

szegény carrie preston végre visszatér, erre a férje alig szerepel az epizódban, és csak egy közös jelenetük van... jól megcsinálták az új gépet, ami ismerős, ugyanakkor mégis láthatóan eltérő kinézettel rendelkezik. egy erős ellenféllel szemben igazán izgalmas a macska/egér harc, és mind a masinát, mind az urát nem egyszerű kicselezni. látjuk, hogy milyen az, amikor bujkálni kell a kamerák elől, amikor vakfoltokat kell keresni, amikor az ellenség pontosan ugyanazokkal az információkkal rendelkezik, mint mi. és mindezt mr.finch nélkül kell végigvinni. mert lehet, hogy ő nem lő olyan ügyesen térdkalácsokat, mint a többiek, de megvannak a maga tükrei. meg persze a morális iránytűje. továbbra is nagyszerűen csavarodnak a szálak, nem menti meg semmi a finálét az őrült izgalmaktól. (++05.03.)

„obstacles are only obstacles until you move them out of the way.”

na, megjöttek a politikusok is... és milyenek lennének, ha nem korruptak és érdek-vezéreltek. nem is csoda, hogy a gép is ki akar iktatni belőlük... igen érdekes ponthoz jutottunk el, meddig lehet elmenni, hogy megvédjük a gépet, számít-e egyetlen emberélet, ha megmenthetünk százakat, ezreket, van-e morális alap a gyilkolásra? elfogadjuk-e feltétlenül azt, amire a gép utasít minket? de egyéb kérdések is felvetődnek: például, hogy szükség van-e ilyen szintű védelemre, megfigyelésre? hogy tényleg elfogadják-e az emberek, ha ennyire belenéznek a mindennapjaikba? lehet-e még aktuálisabb egy sorozat a mostanság zajló botrányok tükrében...? és persze nem csak fejbevág az elgondolkodtató valóságosságával (hehe, az első évadban még majdnem a scifi kategóriába raktuk!), de továbbra is tud piszok kúl lenni. nem mernék elmenni ezekkel a csajokkal még sörözni se... (++04.20.)

„what’s the matter, shaw? weren’t too popular in high school?”

nestor carbonell! de miért nem volt közös jelenete a régi cimborájával...? sebaj, jó volt viszont a kémia sarah shahi-val. btw, mindig is utáltam a kémiát, úgyhogy cseppet sem bántam, hogy szétkapták a srácok a labort. nem vagyunk hozzászokva, hogy ennyire mellékes a heti-szám, de nem csak richard alpert miatt lett élvezetes mégiscsak, hanem mert bizarrá tették, ahogy a két muskétást bedobták a számukra életidegen környezetbe, az osztálytalálkozóra. rég volt ennyire mosolygós a sorozat. a háttérben persze sokkal érdekesebb események történtek, epekedve várom, hogy megtudjam, mi lesz most, ami kor már a köznép is kezdi kapizsgálni, hogy csúnyán megfigyelik, és mi lesz akkor, ha az ország vezetői gyáván el akarják hallgattatni a gépet. (hogy mindig van valami izgalmas újítás, amit be tudnak dobni...) (++04.04.)

„if you’re going to wade into international waters, detective, i suggest you get a bigger boat.”

tudjuk, hogy a gép kicsit szeleburdi mostanság, de terrorista-aspiránst nem adna mr.finch-ék kezébe. így nem volt nagy meglepetés, hogy másfele indultunk. az a baj, hogy fáradtan nézve jobban kijönnek ezek a nem-meglepetések. nem terrorista? nem csak kollégák voltak? rosszban sántikál a görög? na neeee mondd már... ezen apróságok ellenére élvezetes volt ez az epizód is, a bunyók, mr-reese kamikáze védése (és vállrándítása a feltápászkodás után), ms.shaw múltjának feltárulása, a heti-ügy ismételt bekötése a fő-áramba. szóval tele volt ez jutalom-falatkákkal, csak ki kellett őket kutatni egy kicsit... (++03.29.)

„que será, será.” (whatever will be, will be.)

a speciális részek idényét éljük, sosem baj, ha az írók megkavarják az állott málnaszörpöt. az nem volt kérdés, hogy ms.acker (az a mosoly...) elbírja, ha a vállára pakolják a rész súlyát, de azért ott volt mellette a kiscsapat is néhány térdlövés erejéig. és nem csak arra építettek, hogy mennyire cool, hogy ms.root mindent tudó magabiztossággal törtet előre a szent küldetés érdekében, de megtalálták a módját, hogy a karakterén is finomítsanak így három év után, közelebb hozzák a nézőkhöz. jut eszembe, mi ez a vibrálás ms.shaw-val, csak nem...? lassan komolyabb koncentrációt igényel ez a sok gonosz szervezet meg szövetség, de milyen szórakozás az, amiért nem kell megküzdened egy kicsit...? (++03.22.)

„a tsunami wipes out a village in india. those are good people who don’t deserve to die. your friend is a traitor.”

most látszott igazán, mennyire fontos, hogy jó karaktert hozzunk létre már az elején. és nem arról van szó, hogy a korábbi mr.reese, azaz mr.dillinger ne lett volna érdekes, de azért sokkal többet nyertünk azzal, hogy mr.reese-nél léptünk be a történetbe. az idei rendes speciális epizódhoz értünk el, ami már a teljes flashback koncepcióval is nyerő lett volna, de szerencsére nem érték be annyival, hogy bemutassák, hogy milyen volt, mikor mr.finch mással dolgozott, hanem igencsak arra használták a részt, hogy kitöltsék azokat a réseket, amik még homályban maradtak az elmúlt két és fél évben. nem tudom, hogy láttam-e már ennyire tudatosan átgondolt sorozatot valaha. ja, azt ugye nem kell mondanom, hogy mennyire szépen görgették a jelenbe ezeket a múltbéli eseményeket...? (++03.09.)

„30,918 emergencies. new york, new york. it’s a wonderful town.”

mindig a láthatatlan ellenség a legfélelmetesebb? ezt mondják sokszor, de tényleg van valami para abban, ha csak a hangját hallod és a mindenhatóságát tapasztalod. egy gonosz mr.finch, szép csörte lehet ebből a későbbiekben. mert tudjuk, hogy ebben a sorozatban minden átível, és mennyire jól áll neki még mindig a kirakós-szerkezet. mert a rész alapvetően egy hagyományos túszejtős, megmentős, félrekefélős gazdagos epizód volt, de sikerült izgalmasan tálalni, és ennél most nem is kellett több. (++03.01.)

„from a world-class athlete to a world-class criminal”

az miért van, hogy bárhová bekukkant egy tolvaj, abból mindig heist-film feeling lesz, tervezéssel, trükkök százaival a lopás közben...? oké, itt most a csapat-összerakás kimaradt, hiszen az állandó team-mel dolgoztunk (hjaj, egy kivétellel, ahogy mr.reese nagyon helyesen felhívta a figyelmet rá). szokásos évadközi rész volt, ahol lebegtették kezdetben, hogy jó-e vagy rossz-e a szám tulaja, és persze volt néhány térd-lövés is, amit ms.shaw olyan jól eltanult tanult kollégájától. aki legközelebb ne hordjon ál-bajuszt, ha kérhetném... főleg, ha az elején lévő bromance-t is melléteszem, már nagyon gyanús lesz a dolog, hehehe... (++02.09.)

„i guess your machine didn’t get my letter of resignation, harold.”

no, nem odázhattuk tovább a dolgot, vissza kellett térnünk a hetiügyekhez kicsit. de ha már van ez a kényszer (mert szegény zombinézők végleg elfordulnának), akkor legalább csináljuk piszok stílusosan -gondolták az írók. és mivel tudnánk igazán felidézni a klasszikus felállást, ha nem azzal, hogy újra badass-é tesszük mr.reese-t. először azt hittem, hogy maradunk a minimál-díszletben (repülőn akciózni mindig jó), de aztán ügyesen be lettek vonva mr.finch-ék is. és ha már kiszórakoztuk magunkat a pofás evőeszköz bunyókon és a cool egysorosokon, akkor akár el is gondolkozhattunk azon, hogy miről is szólt ez a rész: a nemzetbiztonság drogügyletbe fektet be, hogy tőkéhez jusson, hoppáhoppá... welcome back, my friend, ready to action? (++01.18.)

„there’s a time for a scalpel and a time for a hammer. it’s hammer time.”

hühmm, nem tudom, mit szednek a srácok néhány rész óta, de ez már megint piszok erősre sikerült. mondjuk velem könnyű dolguk volt, mert már a nyitó girl-power-nél meg voltam véve. aztán a ms.root kihallgatásnál szörnyülködtem egy sort, továbbra sem kímélik a szereplőket, majd fogtam a fülem, mert valami hülye sípolás rontotta az élményt, izé... a bankrablásnál nolan jr előszedte a darkknightos énjét, tuti mindenkinek ez ugrott be. végtelen tisztelet, hogy ennyi szálat képesek így kézben tartani, jelenleg három csoportosulás fordult hőseink ellen, mi ez, ha nem komplexitás, és nem mondhatjuk, hogy itt vér fog folyni, mert már azon rég túl vagyunk. az sem mindennapi, hogy mr.reese-t (a kvázi főszereplőt!) továbbra is az oldal-vonalnál tartják, ott vannak még azok a tökök a szekrényben, nem is kérdés. (++01.11.)

„my mind, it’s like a computer with a corrupted file system.”

hogy mi jöhetett az előző részek zúzása után? szomorkodjunk egész részen át? persze, logikus lenne, de nem túl kifizetődő. de az sem megoldás, hogy úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna, és újra a hetiügyekhez nyúlunk. nézzük már elég ideje a sorozatot, hogy vannak olyan ügyesek az írói, hogy mindhez és egyikhez sem nyúlnak egyszerre. mert persze itt az orrunk előtt a dráma, és mr.reese (és aztán mr.fusco is csatlakozik hozzá) külön történetével szemléltetik ezt szomorúan. a többiek viszont belekényszerülnek egy látszólagos hetiügybe. mert persze a gonosz kis háttéremberek nem bírnak magukkal, és az újabbik átívelésbe dugják a vezetékeket, egy olyan csavarral, ami megint megrengeti majd az építmény alapjait. plusz ott voltak még a flessek is, amik sok mindent megmagyaráztak mr.finch-csel kapcsolatban (ráadásul még jól sikerült a casting is). (+12.20.)

„there’s a false sense of lucidity that often accompanies grieving.”

volt annak idején egy különleges hónap a marvel kiadónál, amikor minden képregényük szöveg nélkül jelent meg -ez jutott eszembe itt a nyitányról, nem kellenek a szavak, azok nélkül is nagyot tud ütni valami, főleg, ha a johnny cash féle hurt-öt keverik alá. de a verekedős részek is milyen jól működtek az elektronikára, majd a végén megint jöhetett egy zenés lassítás, hogy keretes legyen a szerkezet, és még egyszer aláhúzzák, hogy mennyire fontos a hangulathoz az is, amit hallunk. és hát hangulat, az volt ma... eddig megfelelően használják ki a múlt heti halált, mindenkit brutálisan megkeményített a dolog, így lehet kihozni a sorozatban mindig ott bugyogó sötétséget igazán. nem csak cool módon badass mindenki, hanem ott van hozzá az a mélység is, amibe beleszédülsz, ha belegondolsz. ezt mélyítették a mai flessekkel is, amik abból a szempontból is emlékezetesek maradhatnak, hogy mind ugyanúgy volt megrendezve -egy-egy interjú, ahol csak a hős arcát látod, a kérdezőét nem. huhh, és még azt mondják, hogy networkön nem lehet odacsapni... (+12.01.)

„even an optimist can’t be two places at once.”

...és ezek után, hogy a gép a főhős számát dobta ki, majd megint random emberek után fogunk futni...? faltól-falig feszültséges epizód volt, ilyen zúzást vártunk a múlt heti zárás után, plusz végig volt egy zümmögő baljóslatúság is benne, ott volt a levegőben, hogy nem mindenki éri meg a végefőcímet. mert a tapasztalt vénember kiszagolja az ilyen jeleket, ha a két bajbajutott közül csak az egyiket sikerül időben megmenteni, ha váratlanul elcsattan egy csók (btw, én sosem éreztem a vonzódást ezen két karakter között, tudom, hogy vannak rajongók, akik ezt követelték, de nem kell ám mindig megetetni a nagyszájúakat). szóval a sorozat ismét bizonyította, hogy miért érdemes követni, miért jó dolog kilógni az országos tévék nyomozós átlagából, csak az ember tényleg aggódik a nyitó felvetéstől: ha ennyire működik az átívelés, miért kell visszatérni a heti-ügyekhez -és ez a 'hagyományos' nézőkre milyen hatással lesz? főleg, ha még az is kiugrassza őket a komfort-zónából, hogy év közben elveszítik az egyik főszereplőt is...? (+11.21.)