soroló

„it’s the armor you put on every day. the armor that that it takes to get through every day. it gets heavier and heavier as you live your life, you know? especially in here. but when you look at norma you can take that armor off because it’s safe.”

nem lehet haragudni piper-re az elcsábulás miatt -gondolom ti is érzitek azt a hihetetlen kisugárzást, ami az új lányból árad (és nem utolsó szempont, hogy már meztelenül is megmutatták nekünk...). de egyébként a chapman-féle bugyi-biznisz csak mellék-szál volt a mai spirituális utazások mellett. mert megint találtak egy nagy közös témát, ami alá sok mindent be lehetett vonni -és ez ma a vallás volt. norma-ék szeretett közössége szépen formálódik, bár még túl kell esniük a fájdalmas dogmatizálásokon és néhány egyház-szakadáson, mielőtt megerősödnének. eljött a ’zsidótlanítás’ ideje is, mindig szerettem az olyan jeleneteket, ahol össze vannak vágva a kérdezettek válaszai, főleg, ha ilyen idétlen válaszokat adnak a (jelen esetben vallási) kérdésekre. és most a flashback-et is nagyon eltalálták -amikor megláttam a fő meth-head rózsaszín ruháját, még a fejkötő nélkül a kukoricás mellett, már akkor azt hörögtem, hogy ’neeee, na neee’, és aztán csapkodtam a térdem, amikor kiderült a származása. pedig nem is vicces dolog ez, csak tök jól csapták le a labdát... ($08.16.)

„these are for you, mcnulty. this one over here is going up your narrow fucking irish ass. and this bad boy over here is in your fucking eye.” (középső ujjakat mutat)

...igazság szerint pilot-újra-próbát kellene írnom, mert annak idején egy késői órán ott feküdtem a dunatévé előtt a kanapén, és megnéztem szinkronnal a részt, de effektíve semmire sem emlékeztem belőle, úgyhogy új volt az élmény. de nem is baj, hogy akkoriban nem kattantam rá, sokkal jobb így, hogy már érettebben fogadhatom be a sorozatot (és főleg nem szinkronnal! és hát az sem hátrány, hogy közben kijött a felújított, szélesvásznúvá tett verzió, így nem kell valami szem-kifolyatós release-zel szenvednem). mert bizony ez egy felnőtteknek készült, un. ’érett’ alkotás, ami nem siet sehova, minden aspektust mélyen bemutat, különböző szemszögekből vizsgálódik, és hagyja, hogy organikusan fejlődjön. és ifjabb fejjel, vagy kevesebb kábeles sorozattal a háta mögött az ember hajlamos türelmetlennek lenni, azonnal akarja a cselekményt, a magyarázatokat, mindent meg akar érteni -pedig pont ezt a kifejtős hozzáállást lehet igazán szeretni a sorozat-formátumban. ezért nem baj, hogy a pilot-ban tényleg csak felvázolódtak a karakterek és elkezdett formálódni a történet magja, mert ennyi elég, hogy felkeltsék az érdeklődésemet. én nem tudom, hogy csinálja david simon, hogy ennyi karakterrel zsonglőrködik minden alkotásában, de kell is ez a képessége, hogy igazán le tudja fedni a teljes spektrumot (jelen esetben a baltimore-i rendőrséget és a drog-ügyletben részvevőket). esküszöm, hogy bevallanám, ha untatott volna, de tényleg nem esett nehezemre végigülni ezt az első egy órát. (szokták mondani, hogy azért is nehéz dió a sorozat, mert nehéz megkülönböztetni a néger színészeket, de mivel a többségüket ismerem a későbbi szerepeikből, nekem ezzel sem lesz problémám.) ($08.15.)

„you need some sort of prize or some goal at the end some girl you want to fuck, some guy you want to fuck off, and now you have both. that’s why you fight.”

mintha egy igazi sport-közvetítés lett volna, dobogó szívvel ültem egyre és egyre közelebb a laptophoz, pedig sejthető volt, hogy mi lesz a vége -maximum az volt a kérdés, hogy hogyan adják el nekünk a győzelmeket. mivel jay-nek volt már egy nehezen megnyert meccse, ezért nem meglepő, hogy simán behúzta a kötelezőt. ryan-t viszont még nem láttuk éles meccsen, plusz az ő ellenfelét agyondicsérték epizódok óta, úgyhogy neki vért kellett adnia ezért a bajnoki címért. na, de ez csak az epizód közepe volt, ott volt még a várakozással és sok beszélgetéssel teli kezdés is, plusz a levezetés, aminél már akkor tudtam, hogy nem akarnak nekünk kielégítő zárást adni, amikor annyira lelkesültek a parti miatt -az ilyenek sosem sülnek el jól. és nem hogy nem elégítettek ki, de meglehetősen frusztráltak küldtek el minket szünetre. nem szép, bro, nem szép dolog... ($08.15.)

volt már olyan, hogy el tudtak adni nekem egy olyan maszkulin témát, ami alapvetően távol áll tőlem. és nem sok vonzó dolgot tudnék felsorolni a küzdősportok világából, nagyon nem az én ízlésem az izzadós edzőtermek hangulata, a fájdalmas küzdelmek véres valósága, de adtam egy esélyt, mert mindent lehet úgy tálalni, hogy érdekes legyen. és itt is ezt történt, jó érzékkel az mma világ csak az egyik fontos eleme a show-nak, de az írók a férfias küzdelmek helyett inkább a karakterekre helyezték a hangsúlyt. akik szerencsére elég érdekesek ahhoz, hogy elvigyék az izmos hátukon a sorozatot. bár hozzá kell tennem, hogy egy ritkán előforduló, de mégis létező csapdába esett bele nálam a cucc, mert amikor néztem, akkor élveztem mindig, viszont nem mindig éreztem késztetést arra, hogy ezt válasszam a sok néznivaló közül. és fogalmam sincs, hogy miért... (pedig még cicik is voltak benne! és kiele sanchez-t is szimpatikussá tudták tenni…) tetszett.

(disclaimer: nfl rajongóként eddig is néztem a show-t (igen, még az ős-ellenség falcons-os évadot is ’muszáj’ volt...), sőt, még írtam is róla, csak úgy gondoltam, a doku-sorozatok nem férnek fel a blogra -nem is értem miért... de ez mostantól másképp lesz.)

tök igaza van bill o’brien vezető-edzőnek, aki egyből a rész elején arról beszélt, hogy az emberek lesajnálják a kisebbik texas-i klubot, mert nincs bennük semmi érdekes -és tényleg a radar alatt szállnak, én is csak akkor szoktam rájuk felfigyelni, ha valami történik velük. oké, jj watt miatt azért rendre bekerülnek az összefoglalókba... tehát jó választásnak tűnnek az hbo-tól abból a szempontból, hogy meg lehet ismertetni őket jobban a világgal, hovatovább meg lehet őket szerettetni. persze az lesz a titok, mint minden évben, hogy mennyire jók a karakterek a csapatban, és így elsőre úgy tűnik, hogy jó lesz a felhozatal (nem úgy mint tavaly atlanta-ban, bocs, a saints-es véremnek minden odaszurkálódás jól esik...) -a már emlegetett o’brien suttyó stílusa hozza majd a humort, ahogy pufifánk wilfork érkezésének is lehet örülni. és hát itt van jj is, aki beteljesíti a média által sugallt képet, hogy nem csak sport-ember, hanem csupaszív showman is. persze, mint minden évben, most is jut idő bőven az újoncokra is, belőlük is lehet kihozni érdekes sztorikat. az hbo-n nem fog múlni, idén is a legprofibb stábot küldték ki a pálya szélére, az öltözők mélyére. ($08.15.)

„i think i’m gay.”

nagyon szűk az a keresztmetszet, ahol tökéletes lesz az aránya a drámának és a humornak, de azt hiszem, ebben az epizódban eltalálták ezt. még az igazán mély pillanatokban is ott voltak a mosolygásra késztető reakciók -lásd a horvath-házaspárt, vagy a piercing-es kalandot. na jó, ez utóbbi nem volt mély, csak elborzasztóan nevetséges. valamiért mindenki az exeiről akart beszélgetni az epizódban, ezzel biztos akartak mondani nekem valamit lena-ék, csak még nem jöttem rá, hogy mit... de jól megfért a szokásos témák között, főleg az önzőség domborodott ki ma is (mert mindenki a saját személyiségén szűri át a problémákat, magára vetíti le a bajokat). ($08.15.)

„i knew a girl that died...”

neeeem volt elég az előző rész vége, most még egyszer összetörték a szívünket -és nem csak azért, mert újra láthattuk a cukilányt a flashback-kezdésnek köszönhetően, hanem azért is, mert tudatosodott bennünk, hogy tényleg elliot volt az, aki elindította őt azon az úton, ami egy csomagtartóban végződött... mindenki máshogy gyászol, és bár elliot-nál nem láthattuk ennek egy részét (egy hónapot ugrottunk), de súlyos igazságokat mondott ki nekünk ezzel kapcsolatban a narrációban -minden gyász elhalványul idővel, ez ellen nem tehetünk semmit. esetleg megpróbálhatunk némi feloldozást szerezni, ahogy a szöszi teszi most ennyi évvel az anyja halála után -de kétlem, hogy sikeres lesz a lélek-procedúra. az őszinteség segíthet, ahogy hősünk kitárulkozott a pszichológusának –ez ismét egy olyan erős jelenetet eredményezett ez, ami után csak bámultam egy darabig a sötét laptop-monitort. bár már előtte is meggyőztek, hogy ez ismét egy kurvajó epizód, elég csak újra borzonganom, ha az fka twigs-re komponált fojtogatásra gondolok... (btw, komponálás, továbbra is magas számban jönnek az asszimetrikus kép-komponálások, de miért mindig jobbra vannak elcsúsztatva a képek? ebben van valami koncepció?) ($08.14.)

„i enjoy watching you and alvey like two hairless little monkeys grunting over the same female species.”

ha nem lenne elég a végtelen edzések sora, vagy a fájdalmas sérülések, még ott vannak ezek a lélekölő fogyasztó-napok is, hogy semmiképp ne akarjak ilyen (vagy bármilyen) sportot űzni. mondom ezt annak ellenére, hogy egyszerűen nem bírtam az ágyon feküdni, és fel kellett kelnem egy kicsit futkosni, ugrálni, bohóckodni, miközben néztem a srácok küzdelmeit a grammokkal. és jól is esett ez az esetlen testmozgás... bírtam, ahogy jay húzta magával ryan-t, ha van valaki a csapatban, akiből kitűnő edző lesz, az ő. ha már az apja nem tökéletesen alkalmas a feladatra. mert olyan nincs, hogy cserbenhagysz mindenkit, csak azért, mert épp sajnáltatni akarod magad egy kicsit -hát ez nem egy igazi harcos hozzáállása... egyébként ezen kívül félreraktunk mára minden magánéletet (anyut is), és csak arra fókuszáltunk, ami a lényeg -hogy minden tökéletes legyen a nagy meccsre. ($08.14.)

„-unless frau lowenstein put up 4,000 yards and 50 touchdowns last season, it doesn’t count for shit.

-lowenstein claims to have blown the entire ’72 dolphins front four.”

talán tényleg azoknak lehet igazán érdekes a sorozat, akik nem csak a meccsek eredménye érdekel egy sportban, hanem a háttérben zajló események, a pénzügyek, a seggfejekkel való küzdelmek, a keményen odatett mindennapok is. ...és miért kéne egy félórás sorozatnak viccesnek lennie? csak az időtartama miatt...? ($08.14.)

„fight or flight. it’s constant. i should just pick one. i, elliot alderson, am flight.”

szorongatott helyzetben teszünk olyan dolgokat, amik morálisan ingatagok, amik megkérdőjelezik azt, hogy jó emberek vagyunk-e (mondjuk kiengedünk egy csomó bűnözőt egy börtönből, csak hogy mentsünk valakit, aki fontos nekünk). egy karmában erősen hívő ember azt mondaná, hogy tartózkodni kell az ilyentől, mert az univerzum egyszer úgyis visszaadja ezeknek a rossz cselekedetnek a következményeit. egyszer -de hogy abban a kurva pillanatban, amikor elkövetted azokat...? a fenyegetettség miatt végig beton-nehéz feszültség nyomott össze a rész alatt, és erre még a rengeteg asszimetrikus képpel is rájátszottak, mosolyogva feszengtem kényelmetlenül az ágyamon. és bevallom akkor is átfutott egy mosoly az arcomon, amikor a végén feltárták nekünk a szörnyű valóságot, de csak azért zökkentem ki a súlyos szívtájéki ütésből, mert olyan kibaszott zseniálisan volt megrendezve a jelenet, ahogy a zenének becézett zajt húzták fel egyre, és az operatőr inkább elliot körül körözött, és csak nem akart bekukkantani a csomagtartóba. kevés ilyen elviselhetetlenül zseniális jelenetet lehet látni manapság. ($08.13.)

„i am the blade and the bullet.”

kitárulkozás. őszinte pillanatok, fájó percek. bár mi is így tudtunk volna kapcsolódni a karakterekhez, mint ők egymáshoz... a megoldás. a gyilkosság elkövetőit felfedték. bólintottam egyet, és nem akartam utánanézni, hogy láttuk-e már korábban ezeket a karaktereket, vagy csak előrángattak két arcot a semmiből... feszültség. a pályaudvar nagy terét is ki tudták tölteni adrenalinnal. egyszer mindenkiből kommandós válhat... elbukás. van, aki megérdemli a halált. de csak azok, akik fatális hibákat követnek el, elgyengülnek, figyelmetlenek lesznek... túlélés. a nőknek sem könnyű. de ők azok, akik továbbvihetik az örökséget... változatlanság. a korrupció elpusztíthatatlan. meg tehetünk mi mindent, alááshatunk a mocsoknak, az olyan mélyen ágyazódott már be, hogy nem lehet elpusztítani... tanulságok. néha a fény győz és néha az árnyék. akármennyit süthet a nap kaliforniában, nem a fény áll nyerésre... ($08.13.)

nézzük a pontos értelmező szótár-béli idézetet: „az antológia több alkotó műveit tartalmazó válogatás, bizonyos szempontok (például nyelvterület, korszak, irányzat, műfaj) szerint válogatják össze a műveket”. nick pizzolatto-nak ezt azt jelenti, hogy gyökeresen mást kell csinálni, mint első alkalommal. és értem én, hogy ezért fanyalog sok ember, egyszerűen képtelenek objektíven nézni a sorozatot. lehet, hogy nem volt jó ötlet ez a nagy fordulat, vagy csak nem tudta kijátszani minden ütőkártyáját az alkotója. mert mindenki felejtse el a misztikummal kacérkodó mocsárgőzös mississippi hangulatot, a költői képeket, itt az ország túlfelén minden száraz és lecsupaszodott, nem egy szerethető világ, fényes, de ugyanakkor rothadó is. itt bolyonganak hőseink, megannyi elveszett lélek, talán túl sokan is vannak, főleg, ha a megszámlálhatatlan mellékalakokat nézzük. mert amennyi sallang lekerült, annyi rakódott rá a nyomozós-rétegre, menthetetlenül belebonyolódva nem csak egy gyilkossági ügybe, de a korrupt felsőbb körök riasztó világába is. persze, hogy nehéz szeretni egy ilyen világot, ahol keresve se találnál egy tisztességes embert, de aki noir-okon edződött, az kényelmesen tudja érezni magát ebben a mocsokban. tetszett.

„do you really want heath up on another mountain playing gay again? i mean, come on, ’brokeback’ is still in people’s minds.”

tényleg nem akarok rinyapina lenni, de drama-nak miért kell mindig beleállnia valami hülyeségbe tövig...? oké, volt poén a fiatalság füvön sikló marhaságában, de már 50-edjére nézzük meg ugyanannak a variációját. talán az lenne a legjobb, ha keresnék a neten egy olyan release-t, amibe csak ari jeleneteit szedték össze, mert ő nem csak marha vicces, de érezni azt a bennfentességet, amit elvárnék a show-tól... ($08.13.)

„one last job, let’s move.”

bizony, eljött az utolsó akció ideje -ki kellett élvezni minden egyes kiürülő töltény-tárat, amíg még lehetett. még úgy is, hogy az írószobában elhatározták, hogy rájátszanak erre az utolsóságra, és végig kétségek között hagynak minket, hogy ki éli túl a nagy kalandot. azt eddig is tudtuk már, hogy a section 20 tagjának lenni nem életbiztosítás, főleg vezető pozícióban, de még abban sem lehettünk biztosak, hogy a nagy páros állva marad a végéig. mert simán el tudtam volna képzelni egy butch cassidy-s befejezést, vagy akár csak az egyikük halálát (az előbbire volt egy flash, az utóbbinál meg végig ott táncoltunk a kötél szélén, de legalább láttuk, hogy a srácok sem sebezhetetlenek). a főszálat már az utolsó előtti részben lezártuk (egész müpás ez az ensz-épület, nem...?), így a végére már csak némi dzsungel-kommandózás maradt. de nem csak a nagy veszély-helyzet miatt lehetett érezni a lezárás-jelleget, hanem szóban is utalgattak már a további életre, a múltban átélt fájdalmakra, egy másik, boldogabb életre. ez utóbbi az, amit minden hűséges néző is kíván a haverjainak, akikkel annyi kalandot élhetett át éveken át. legyetek rosszak, srácok...! ($08.12.)

azon gondolkozom, hogy volt-e olyan az idei évadban, ami újdonságot hozott volna az előző körökhöz képest -és talán két dolog jut csak az eszembe. thaiföld az egyik, ami hozott egy kis színt a dél-afrikai és magyar tájak mellé (plusz gyanítom, hogy a szép hegyvidéki tájat az utolsó két részben nem itthon találták...). a másik meg scott elgyengítése, amit már nem tudok ilyen pozitívan értékelni, de elfogadom, mert logikusan volt felépítve. ezeket leszámítva viszont pontosan azt kaptuk, amit elvártunk a sorozattól: pörgős és tökös akciókat, cool beszólásokat, és egy alibi-sztorit, amivel lehet országról-országra szaladni és halomra lőni egy szakajtónyi statisztát. és a legjobb értékmérője annak, hogy sikeresen teljesítették a küldetésüket a srácok, hogy a csomó sorozat közül, amit az elmúlt hetekben néztem, magasan ezen szórakoztam a legjobban. tetszett.

járnátok egy olyan a lánnyal, aki szép, vagány, jó a társaságában lenni, annak ellenére, hogy nem túl okos, és pontosan tudod, mi lesz a következő mondata? és néznétek ilyen tulajdonsággal rendelkező sorozatot...? a strike back nem ígért sokat, de azt mindig magas hőfokon égve teljesítette. tudom, ezerszer leírtam már, hogy ez egy baromi szórakoztató akció-móka, blabla, de tényleg ennyi volt a show-ban, és nem is kellett, hogy többet beletegyenek. bár biztos sokan azt gondolják, hogy nem nagy truváj összerakni egy ilyen akció-sorozatot, csak kell néhány kamu-fegyver meg pirotechnikus, de azért itt érezni lehetett, hogy ennél sokkal nagyobb odafigyeléssel készült, plusz szeretettel és lelkesedéssel. abból is látszik, hogy ezek mennyire fontos tényezők, mert a kizárólag angolok által készített első évad még sokkal sótlanabb volt, kevésbé szerethető, kellett az, hogy az amcsik a pénzük mellett beleköpjék a rágógumijukat is, hogy ragaszkodjanak a kábeles szentháromságukhoz: több káromkodást, több vért, több csöcsöt! annak ellenére, hogy most nem érzem a nagy finálék utáni gyász-hangulatot, biztos, hogy eszembe fognak jutni még a srácok, amikor már ki leszek éhezve valami jól összerakott akció-mókára. tetszett. (külön nagy pacsikat osztanék a magyar forgatásokért, még annak ellenére is, hogy ki tudott zökkenteni a sztoriból, amikor olyan helyek bukkantak fel, amiket ismerek. de baszki, mégis tök jó volt olyan helyeket látni, amiket ismerek...)

„feelings are gross and boring and rude and too private and yuck!”

szóval így kezdődik egy boldog, izé... párkapcsolat? mármint ha két nagyon különböző ember kattan egymásra. olyanok, akik tele vannak érzelmekkel, csak különböző módon kezelik őket -és itt az volt a nagyszerű csavar, hogy a férfi akarta mindenáron kimondani, és hozni az összes romantikusfilm-klisét, míg a nő volt az, akinek ezek gondot okoznak (pamela adlon-nak mindig is jól állt ez a mindent-elviccelek szerep). de ettől még működhet ez az egész, csak az egyiknek le kell lazulnia kicsit, nem görcsölni folyton, a másiknak meg megértenie az egyik komolyságát. ...és a közös fürdés az egyik legviccesebb dolog volt, amit idén láttam! (louie idén nagyon beleszerelmesedett a kézi-kamerába, de jól áll a show-nak, még természetesebb lesz tőle.) ($08.12.)

tök evidens, de számomra csak ma állt össze a kép, miközben végig-gondoltam, hogy mi is volt idén -louie a csajozásról akart mesélni ebben az évadban (no shit, mi...?). és nem csak a monstre középső szakaszban, ahol a csodálatos bálint eszter-t üldözte a szerelmével, de ott volt az elején yvonne is, meg a duci lány, és a végén természetesen az örök múzsa és elválaszthatatlan partner, pamela. így nem csak azért volt íve az évadnak, mert nagyobb falatokban kaptuk a történeteket, hanem ezért a kvázi átívelésért is. szóval maradt az a recept, hogy nincs recept, a new york-i jazz-ben az a jó, hogy mindig változtatja a formákat, a lényeg, hogy minőségi legyen a végeredmény. louie-nál meg azzal sosem volt baj: nagyontetszett.

„i love to eat horse penises on broadway.”

romantika, ahogy pamela és louie elképzelik (a szövegkönyv is közös gyermek volt)... vannak benne ténylegesen szép és romantikus részek (háton fekve a central park-ban), meg a szokásos túlzásos idiótaságok (ugyen mindenkinek eszébe jutott a közmondásos vicc a zongorába szarásról a nagyon modern művészeti galériás jelenetet látva...?). nagyon régóta várunk már erre a (szexuális) közeledésre, úgyhogy el ne csesszétek gyerekek... ($08.12.)

„-maybe you were put on earth for more than fucking.

-everything is fucking.”

azt mondtam volna legutóbb, hogy várjuk a következményeket? várta a fene, hogy a befolyásos emberek latba vessék minden hatalmukat, hogy tönkretegyék hőseinket, ezzel csak azt akartam kifejezni, hogy várható volt, hogy ez fog történni... ms.bezzerides fején ott a vérdíj a késelésért, mr.velcoro fegyverével fontos embert ölnek, mr.woodrugh-t meg megzsarolják csúnyán. de mindenkinek az az ösztönös reakciója, hogy nem saját magát védi, hanem a szeretteit. még frank-nek is, aki hadjáratba kezd, miután megtudta, hogy kik is verték át azzal a bizonyos föld-biznisszel. és nem kíméli az ellenfeleket, de még a saját szőnyegét sem, hogy megmutassa, hogy ő az igazán kemény gengszter a csapatban, akivel nem ildomos baszakodni. a végén ketté szedték a fő csapatot, ami kapcsán két aggályom van csak: 1. ha mr.pizzolatto a nézők megnyugtatására írt bele romantikát, akkor nem jött be a számítása. 2. a rengeteg szereplő között elveszve, biztos, hogy hozzám hasonlóan millióknak nem ugrott be, hogy kivel találkozott paul a csatorna-rendszerben... ($08.11.)

„the only thing worse than a weak-backed leader is a shit-brained engineer.”

vajon volt-e már a western-filmek/sorozatok történetében olyan, amikor kihagyták azt az emblematikus jelenetet, hogy valaki belép a krimóba, és az ott szórakozó söpredék egyből elhallgat? most már itt is kipipálhatjuk ezt... a hangulatos (és mulatságos) nyitó-jelenet után azt hittem, hogy most kapjuk meg azt a részt, amiben kitekintünk keletre, a régen látott régi ismerőseinkre, de ez csak részben lett így, mert azért vissza-visszavágtunk bohannon-ékra is. pedig szerintem nem lett volna elvetendő ötlet, hogy egy kicsit megpihentetjük a súrlódásaikat a kínai munkásréteggel, és csak durant morgásait hallgatjuk, meg persze a pofonok hangját, amit a vörös-képű írek osztanak ki egymás között. mindenesetre jó volt kicsit viszontlátni az újságíró-nénit és a madame-ként helytálló eva-t. meg persze az egész piától bűzlő bagázst... ($08.11.)

„never buy a depreciating asset. if it drives, flies, floats or fucks, lease it.”

peter berg már segített létrehozni egy tökéletes focis sorozatot, és most is itt van bábaként (meg persze szokásához híven vicces vendég-arcként). bár most más a koncepció, nem véletlen, hogy úgy hirdetik a show-t, hogy ’az entourage készítőitől’, partikban és csöcsökben nem lesz hiány, az biztos. de azért behoztak egy elgondolkodtató vonalat is, a visszavonult sportolók élete ezernyi kiaknázható lehetősséget kínál. de persze azért vannak aktív profik is a show-ban (akár szó szerint is, el is várom, hogy leszervezzenek pár igazi futbal-sztárt bohóckodni kicsit) (plusz pont, hogy tényleges nfl csapatokat mutogatnak, bár hallottam, hogy volt is ebből problémájuk). a pilot szokás szerint egy ígéret, majd meglátjuk, mit váltanak be belőle, de jó mókának tűnik -bár valószínűleg az értékeli igazán, akiben ott van a foci-szeretet eleve. ($08.11.)

„whatever you plan, you get on that bus, and it’s fuck or run.”

csak annyi kellett, hogy most bedugtam a fülhallgatót, és colin farrell dörmögését hallgatva noir-os hangulatba kerültem egyből. egyébként is erősen abszolválta a részt a művészúr, már a konyhai standoff-ban is, majd a túltolt önpusztításban egyaránt. bár ott az asztalnál ülve méltó volt a partnere is, így nagyon erős lett egyből a nyitó-jelenet, pedig csak két férfi beszélgetett -egy-egy pisztollyal az asztal alatt... az orgiákról viszont lenne még mit ellesniük a rómaiktól az amcsiknak... sőt, kiutalnám a legkevésbé erotikus orgia jutalmát is egyben, bár ez most egy pozitív díj lenne, mert valószínűleg pont ez volt a cél. a pucér testek csak a félhomályos háttérben maradtak, az előtérbe meg a rendőr-néni brutális gyerekkori traumája került -igen, így kell a múltat beépíteni a jelen-szálba okosan. ezzel együtt lassan szövődnek tovább a szálak, most szereztek információkat egy rakás befolyásos emberről, szép volt, de ezek a befolyásos emberek most mindent meg fognak tenni, hogy hőseinknek rossz legyen, mi meg remegve várjuk ezt a fejleményt az utolsó két órára... ($08.09.)

„people’s lives are in the balance. and he doesn’t care.”

még jó, hogy hétfőnként az ebéd mellé john oliver-t szoktam fogyasztani, így tudtam a különleges állapotról, amiben washington d.c. leledzik (érdeklődők számára: nem tartozik egyetlen kormányzó alá sem, hanem a kongresszus direktbe dönt minden pénzügyéről -és egyéb nyalánkságokról...). bár valószínűleg megértettem volna enélkül is a részt, csak jó volt kicsit a bennfentesség érzetével hencegni... (és tudatosítani mindenkiben: nézzétek john oliver-t mert nem csak informatív, de kurvajó is!) eddig frank nagyon szolidan végezte a szokásos ügyeit, talán kicsit megkötötte a kezét az új helyzet, de ma már kezdett erősen visszamászni a régi francis. jöttek is sorban a meglepő húzások (elvenni a katasztrófa-védelem pénzét?), és a támadva védekezések (női ellenjelölt az erős női ellenfélnek), és már megint teljes szívvel tudunk szurkolni ennek a sátáni rohadéknak, hogy legyőzze, sőt, megsemmisítse a kongresszus akadékoskodóit, legyenek azok bármilyen párt színeiben. bár alattomos manipulálásban ma claire női (wc-s) praktikái nyertek... (tök bírom a jackie és remy közti szexuális feszültséget, viszont szeretnék egy közleményt kiadni: minden vágyam, hogy molly parker cicit villantson. előre is köszönöm.) ($08.09.)

„right now, you fuck to feel good. and then you fuck to feel special. and then you fuck to feel anything at all.”

sosem gondoltam volna néhány éve, hogy nick jonas-t kigyúrva látom majd egy szex-jelenet közepén... (btw, még mindig nagyon tud működni a lassan döngölős rock-zenére vágott erotika.) viszont én lehet, hogy nem is az ő (kissé fura) karakterét irigylem, hanem inkább jay-t, aki pontosan azzal a tulajdonsággal rendelkezik, amivel én sosem fogok: végtelen magabiztossággal dumálja ki magát mindenhonnan... csak egy nap, és mennyi minden felkavarodott. az nem meglepő, hogy lisa és alvey már megint veszekedtek, az már talán, hogy meddig jutottak el. alávaló lett volna, ha megüti a nőt, szerencsére eddig nem vitték el a karaktert -ha már előtte úgyis megalázták, hogy nem bírt ellenállni a gyanúsan kedves feleségének. jól volt párhuzamosítva a két ex-pár beszélgetése, mert a másik oldal meg tudta állni, hogy egymásnak essenek, sőt, látszólag csak az egyik félnél vannak csak érzelmek. de már nagyon időszerű volt ez a beszélgetés is. csak egy ember van a csapatban, akit teljesen másfajta érzelmek vezérelnek, mint a többieket -jay bosszúra hajt, de azért ő sem tud elmenni a végsőkig, bármilyen kemény legény is... ($08.09.)

„if you took a shit, then your shit took a shit, and became mayor of detroit, that wouldn’t even come close to the level of shittiness of that food.”

soha nem kellett aggódnom, hogy unottan merengenék a sorozat nézése közben, de ma valahogy még inkább beszippantott, szerintem chapman lelkesedése ragadt át rám is. egyébként bírom, hogy így beleállt ebbe a hülyeségbe, nagyokat kacagtam, ahogy fokozták fel a nagy szónoklatát, vagy ahogy bevetette a teljes flörtölési arzenálját. de dockett pár perc kacsás boldogságának is örültem, ami, ha belegondolunk, hogy mennyire utáltuk az elején, igencsak nagy szó. aztán vannak azok a részek, amikor azt mondod, hogy jó-jó, ez most vicces, de már érzed a keserű ízt a háttérben, csak próbálod elhessegetni, amíg lehet -ilyen a drámai véget ért pornó-regény is. és valahol ilyen jelenet volt az új felsővezetés bemutatása is -ami vicces volt (extra brutális zsidó viccel súlyosbítva), csak abba nem szabad belegondolni, hogy a karikaturisztikus ábrázolás alatt valószínűleg rengeteg valóság-alapot találnánk, mert ha ez a gondolat befészkeli magát a fejünkbe, akkor igen hamar kurva mérgesek leszünk... (alex flash! érdekes kitekintő volt, kár, hogy nem a szimpátiát erősítették vele szemben a nézőkben...) ($08.08.)

„nothing is actually impenetrable. a place like this says it is, and it’s close, but people still built this place. and if you can hack the right person, all of a sudden, you have a piece of powerful malware.”

hát elliot nem egy ethan hunt... eljött a lehetetlen küldetés napja, és a jól kitervelt tervnek igen hamar előjöttek a bukkanói, köztük az, hogy elliot még (a szokottnál is) furábban viselkedik a nagy nyomás alatt. de aztán kihozzák belőle a kegyetlent, aztán egy meglepetés csavarral új feszültséget hoztak be a nagy partizán-akcióba (az külön tetszett, hogy mennyire aktívan használják a közösségi médiát az emberek feltérképezésére / lebuktatására, jól leképződik, hogy nem kell nagy kémkedésbe fogni, ha valakiről információkat akarunk megtudni). egyébként ez az egész behatolós sztori egy nagy álca volt, mert igazából az emberi sebezhetősségről akartak beszélni nekünk az írók, a gyarló hibáinkról, amik mindenkiben megvannak, és amik nagy piros gyenge pontként ülnek ki rajtunk. (a yuppie vállalati főnök egyre jobb karakter, ahogy egyre betegebb tettekre sarkallják -bár a wc-s jelenet csak a hozzám hasonló perverzeknek tetszhetett...) ($08.08.)

„play with your food, mason, and you give it the opportunity to bite back.”

aki disznók közé keveredik... mocskos fináléval zártuk az évad első felét, ami méltóan beteg volt a sorozat hírnevéhez, méltó a verger családhoz. most derült ki igazán, hogy nem sínylettük meg a kényszerű színész-cserét, bár mason karaktere is kicsit más lett, nem csak az őt alakító személy -mert michael pitt egy őrült figurát hozott, míg joe anderson-ba több finomság és humor szorult (vagy csak jobb egysoros beszólásokat írtak neki fuller-ék). az őrült terve nem sikerülhetett, de élvezet volt nézni a dicstelen elbukását. főleg azután, amit a testvérével tett. de most komolyan -will arca...? és majdnem meg is vezettek a vágással... nem tudom, be merjem-e vallani, de nekem most alana a legérdekesebb pszichológiailag. mert nézzük meg, hova jutott az első évad óta, először will-hez vonzódott, aztán hannibal karjaiban kötött ki, most ott van neki margot, és a bosszúvágya, és mégis segít kedvenc kannibálunknak és ezzel will-nek is. és mindezt teszi úgy, hogy érzelmek nem igazán futnak át az arcán... de a párbeszédük nagyon jó volt a malac-ketrecben, de hannibal will-el is jól működött, szokás szerint. még szerencse, hogy a jó doktor elintézte, hogy jövő héten is tudjanak találkozni... ($08.07.)

„pain is inexhaustible. it’s only people that get exhausted.”

a bajusz! hova lett a bajusz...? örülök neki, hogy nem álltunk a nyitó-jelenetben a frissen vérbefagyott hullák felett, hanem ugrottunk néhány hetet az időben, viszont az kár, hogy így egy jelentős időt kell szánni arra, hogy kinél milyen változás állt be a kiesett idő alatt. mert a három főhősünk közül egyik sem maradt a pozíciójában az események hatására -hogy lesz így nyomozás? hát megoldják, mert magánban megy az akció, ha már az egyikükből gengszter samesz lett, a másik kettő meg egy irodai asztal felett görnyed egész nap. mindhárman kapnak egy szeletet a rejtélyből, ami most már ordítóan felsőbb körökbe fog vezetni, és azokon indulnak el. ha épp meg nem torpannak valamilyen magánéleti szarság miatt -eszkalálódik a gyerek-elhelyezési per, de az állítólagos szopás ügyben is járni kell még a tárgyalásokra, viszont ms.antigone klimaxolja a trollkodást a szexuális zaklatók gyűlésén. de akár járhatna akár aa gyűlésre is, mert saját bevallása szerint sokkal többet iszik a vérfürdős lövöldözés óta. és ezzel nincs egyedül, igaz ray épp letette a poharat a bajuszával együtt... ($08.07.)