soroló

„i’m a boring asshole now.”

louie közösségi életet él, hehe... olyan jó volt látni, hogy visszatért a klasszikus formula, egy kis standup az elején és a végén, aztán ringatózhattam újra a főcím-zenére is, és majd jött a heti-sztori, ahol louie kellemetlen szituációkba keveredett, és még elélveznie sem sikerült... annyiban már kiismerhető a kedvenc humoristánk, hogy amint megláttuk a terhes csajt, már tudni lehetett, hogy a szexre megy ki a játék... szerencsére nem úsztuk meg (be)sérülés nélkül sem, de olyan jó látni, amikor a zen-buddhistákat és a felvilágosult leszbiket ütik... ($$03.18.)

„hey, mr.trump. my name is richard wayne, and i want to be the next... your apprentice.”

végül minden kifutott a várható végcéljára, kimmy megtalálta a megoldást a bírósági győzelemhez, titus megkapta a tizenöt perc hírnevét, ms.vorhees megtanulta, merre van észak... azt hiszem érződik a hangomon, hogy mekkora lelkesedéssel néztem végig a részt... ($$03.17.)

a cukiság nem minden. mert hiába szerethető ellie kemper a címszerepben, mint a két lábon járó optimizmus mintapéldánya, aki tele kilencvenes-évek referenciákkal és komolyságba hajló háttér-történettel, ha körülötte nem sok minden akar működni. én elhiszem, hogy tina fey nagyszerű humorista, de úgy tűnik, hogy most arányt tévesztett az általa vezetett írókkal együtt, mert egyszerűen nem érezték, hogy mikor lesz egy karakter túlzó, erőltetett és így fárasztó, nem pedig vicces. az elején még ellötyögtem a sorozattal, mert ’húsz perc nem a világ, belefér’, de a végére már eléggé teher lett. (asszem ez az első netflix cuccom, amit el kell engednem -de mindenből van egy első, nem igaz...? viszont a főcím-zenéjét elő fogom szedni időről/időre, mert kurvajó!)

„objection! overruled!”

látjátok srácok? itt van egy vonal. ha ezt átlépitek, akkor már nem lesz vicces az adott karakter, hanem csak fárasztóan erőltetett... és ezt most nagyon túltoltátok, nem csak titus-szal (szokás szerint), hanem a mostohaapuval is, vagy az ügyvéd-párossal. pedig megint ott voltak a jó elemek (bunkerbe visszatérés, főcím-bácsi felbukkanása), de nem könnyű őket kimazsolázni az ocsú közül... ($$03.17.)

„it is fascinating to me how stubbornly you people expect the unlikeliest of outcomes because you prefer them. you expect the world to become what you want it to be despite all available evidence and experience to the contrary.”

wow, várható volt, hogy jó lesz a kincs utáni hajsza, de ennyi feszültségre azért nem számítottam. mert jól játszották ki a lapjaikat. csak egyetlen jelenetben láthattuk, hogy flint kapitányék készülődnek, a többit rászántuk arra, hogy az ellenfelek rájöjjenek, hogy baj lehet a szállítás közben, és kétségbeesetten próbálnak mindent megtenni, hogy elkerüljék ezt. max-nek végre nem csak a testét használják, hanem az eszét is (na jó, egy ilyen izgató leszbi-jelenet után nem illene ilyet írnom...), eleanor meg a meggyőző képességét veti be mellé. de persze nem létezik olyan, hogy tökéletes titok, így jöhet a kalandfilmes rajtaütés -és persze nincs tökéletesen kivitelezett rajtaütés-terv sem, ami ne tudna elszaródni egy-két ponton... azt kénköves ménkűt, beszélnünk kell a megvalósításról is -mert olyan vágatlan lovas-kocsis üldözést nyújtottak most át itt nekünk, hogy azóta is keresgélem az államat. nem tudom, hogy sikerül-e ezt fokozni még idén, de ha nem, már akkor is elégedetten fogok visszagondolni erre az évadra. ($$03.16.)

„do not, under any circumstances, walk on the mats with your shoes on.”

oh man, egy kis fun-t nem lehetne becsempészni a sorozatba? mert az már kezd egyre fárasztóbb lenni, hogy mindenkit csak nyom egyre lejjebb-és-lejjebb ez a búvalbélelt író-csapat... oké, ryan és az új-csaj üzekedéseit jó nézni (főleg most, ahogy harcosok módjára vitték végbe a kinyalást a ketrecben), és keith bénázásainál is akadt egy-két halvány mosoly, éééés ennyi. mert nem elég, hogy a srácok körül örvénylik a szar, de a két idei új női karakterről is fokozatosan derülnek ki a problémák (rossz családi háttér, anyagiasság, ilyesmi). mondjuk ők még mindig kispályások a három nagyvadhoz (a.k.a. a kulina-fiúk) képest... mert jay teljesen belegárgyult ebbe a nő-ügybe, még az a szerencse, hogy csak verbálisan inzultálta a faszfej ügyvédet, mert lehetett volna ez sokkal rosszabb is (mondjuk még messze az év vége...). alvey-t egyre viszi bele a bajba a bajkeverő haverja (mondjuk a csöcs-parádé miatt itt kicsit megbocsátóbb az ember...), nate meg teljesen veszett fejsze lett néhány rész alatt. szóval ja, kicsit ki kéne szellőztetni a navy st.-ben, nem gondoljátok, srácok...? ($$03.16.)

„i am happy. i am good. i will love myself today.”

amikor nem elég a mindennapi szar, a múlt is felnyúl a szaros ujjaival, és kicsit még lejjebb húz a mocsokba... igazából valahol a harmincötödik perc környékén döntöttem el, hogy ezzel a mondattal kezdem a mondandómat, de igazság szerint keresnem kellett volna valami mást, mert szerencsére a végére már nem egészen állt ez az állítás -mármint a szaros ujjakkal kapcsolatban... mert igen, látványosan felbukkantak régi ügyek, jött mindy kétségbeesve, gus is előkerült egy válási papírral (és egy masnival átkötött whiskey-vel) a kezében, ráadásul fiona-nak megint végig kellett hallgatnia a ’liam és kokain’ sztorit. úgyhogy idén először éreztem, hogy meg fogják szakítani a szívemet, már ott volt az én arcomon is a könnycsepp, amikor gyönyörűen kijöttek a fénybe, és feelgood-dá tették a befejezést, de úgy, hogy vigyorogva ugráltam a tévé előtt. nice. persze a komorabb részek közben is ott volt az egyensúly, mert bekövetkezett, amire már jó pár rész óta várok: megérkeztünk a hippi-kommunába, ami pont annyira elszállt, mint amire számítani lehetett, de főleg azzal hozták a humort, hogy frank mennyire kilóg ebből a közösségből is... fuck, de fel tudtok villanyozni srácok, a kutyamindeneteket...! ($$03.16.)

„this is an art project.”

már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy mi a jobb egy kapcsolatban -ha a társ egy műveltségi szinten van veled, vagy ha kevesebb a művészeti tudása, és te taníghathatod őt, várva, hogy kialakuljon a tényleges stílusa? és egyébként is, mi az, hogy művészet? manapság már bármi lehet az, eltűntek a korlátok, a new new new new wave korszakát éljünk. mindenki úgy fejezi ki magát, ahogy neki tetszik. akár franciául is... ($$03.16.)

„evidence doesn’t win the day. jurors go with the narrative that makes sense. we’re here to tell a story. our job is to tell that story better than the other side tells theirs.”

na hogy is van az a közhely az élet írás-készségéről...? mert elnézve a sorozat dramaturgiai húzásait, nehezen hiszi az ember, hogy ezek tényleg megtörténtek, pedig tudjuk, hogy ez az igazság... (leginkább ez akkor villant be, amikor az ügyész-úr összeesett a tárgyalás drámai csúcspontján.) egyébként ez nem azt jelenti, hogy az íróknak elég lenne hátradőlni, és szó szerint lemásolni azokat a felvételeket, amik megmaradtak a tárgyalásról, mert igenis tudni kell kiemelni a megfelelő részleteket, tologatni a hangsúlyokat a megfelelő irányba -és mindezt ráadásul hitelesen. így tudjuk érezni azt, hogy milyen gondok voltak (vannak?) a faji gondolkozással, és nem csak azért van napirenden a téma, hogy az esküdteket és a közvéleményt befolyásolják. imádom azokat a kis trükköket, amiket bevetnek a készítők, hogy még jobban bevonjanak minket -mint mikor párhuzamosan mutatják a két fél megbeszélését, és persze reflektálnak egymásra a mondataikkal. vagy mondjuk amikor 4:3-as formátumra váltanak át, hogy jobban átérezzük a korhangulatot. (ha már faji kérdések: gondolom okkal adták egy fekete rendezőnek a mai részt.) ($$03.15.)

„i didn’t give you millions of dollars, so you thought a black cock was your consolation prize.”

ritchie eddig sem volt a csúcson, de tudott még lejjebb csúszni -a szemünkben is... jó, persze, a féltékenység (és a töménytelen mennyiségű kokain) beszélt belőle, de sajnos csak igaznak bizonyult a címbe is kiemelt anagramma: hiába dolgozik fekete zenészekkel és csinos színes titkárnővel, azért nem biztos, hogy szereti is őket... persze az már egyre nyilvánvalóbb, hogy a zene és a zenész nem sokat számítanak egy nagy kiadónál. mert az még rendben van, hogy vannak kéréseik, ha kifognak egy bandát, akiben lehetőséget látnak -de egy proto-punk formációnál már lehet, hogy az is nagy kérés, hogy ugyan fürödjenek már meg, mert akár tartozhat az imidzsükhöz is a szag... de aztán jönnek a nagyobb dolgok is a fürdőkádnál, el kell dobni a barátságokat is akár, ha a főnökség elhúzza a mézesmadzagot... csak az a baj, hogy ritchie nem képes következetesen használni ezt az üzletért felelős agyféltekéjét -mert ha nőkről (és kokainról) van szó, képtelen tisztán gondolkozni... és most hogy van képben egy régi/új nő még több baj lesz, ejj... az eddigi legkevésbé működő epizóddal értünk el az évad feléhez, reméljük innen felfele indulunk -ha meg nem, még mindig ott vannak a zenék, amik húznak tovább, ha kell... (muszáj is volt egy kis velvet underground-ot meg doors-t hallgatom az írás előtt...) ($$03.15.)

„listen, fran, proper english is a joke. in 10 years, we’re all gonna be robots who speak chinese, okay?”

na szépen ránk borítottátok az összes pasi-gondot... van, amikor piszlicsáré dolgokból indul ki egy veszekedés (a nyelvtan tipikusan ilyen), van, amikor viszont falak is dőlnek le, és mégis marad az ingatag kapcsolat, mert, ööö... mert marnie olyan hülye, hogy inkább magát hibáztatja, és nem a nyilvánvalóan idióta férjecskéjét...? a másik két kapcsolat problémájának esszenciája viszont egy-egy rossz első szexben manifesztálódott (elég nehéz lehet úgy forgatni, hogy tök pucér vagy, a partner is tök pucér, és közben imitáljátok a szexet és a bénaságot, és persze tisztában vagytok vele, hogy mennyire vicces ez az egész...). ($$03.15.)

„so die, lloyd. die die die! and when you’re gagging on davies’ balls, i want you to bite down so he can die too.”

lehet, hogy newyork az a város, ami sohasem alszik, de hollywood-ban is éjjel/nappal zajlik az élet -még akár korán reggel is. elég ritkán tölthettük ébren eddig a srácokkal ezeket a hajnali órákat, de nagy különbség nem volt a többi napszakhoz képest, most is aggódhatott drama a karrierje miatt, most is mosolyogtak a lányok vince-re, és e ekkor is tudott felesleges köröket futni a csajával... tetszett, hogy ari magából kikelve dühöngött lloyd-ra, aztán a végén megtalálta a vörös köd mögött a szívét is egy kicsit. ($$03.15.)

„sweetie, sweetie. we are all negan.”

ejj, de régen láttam már alicia witt-et, pedig bírom már őt, ööö, a kilencvenes évek vége óta? ja, mind a ketten öregszünk... bár ő volt a rész vendég-sztárja, de igazából ez carol epizódja volt. jó játék volt az, hogy nem tudtuk eldönteni, hogy carol megzuhanása és hiperventillációja megjátszott-e, vagy a szemünk előtt omlik le az a keménység, amit az évek alatt szedett össze, és most szakad rá a tetteinek a súlya. és érdekes kontraszt volt alicia karaktere, aki hasonló utat járt be, mint ő, ahogy az egyszerű életű egyszerű nőből badass gyilkoló-géppé kellett keményednie. és így egyértelmű volt, hogy az egyikük nem fogja élve elhagyni ezt a mészárszéket... eléggé kétesélyesek ezek a minimalista drámai epizódok a walkingdead-ben, mert sokszor csak lötyögősre tudják őket összeeszkábálni, amikből bántóan hiányzik a feszültség, de néha, mint most, viszont jól eltalálják az arányokat, ki tudják éreztetni a tétet és a drámát, és még egy kis badass-ségre is van idő. vagy az egy-epizódos vendég-szereplők érdemi építésére... (egyébként van-e badass-ebb, amikor egy terhes nő csap oda keményen...?) ($$03.14.)

„you’ve become a dictator, charles. you realize that, don’t you?”

a múlt heti izgalmak és szívszaggatás közepette örültem, hogy elkerültük arcadia-t, mert nem jutott eszembe, hogy igen hamar meg kell még inni ezt a fekete-levest... bár ha most visszagondolok a mai részre, nem volt annyira szörnyű, mint lehetett volna, mert tulajdonképpen egész jól lejátszották a két nagy párt fondorlatos sakk-játszmáját. a legnagyobb bajom talán azzal volt, hogy kane továbbra sem engedik ki a moralitás gúzsa alól -pedig azt gondolom, hogy az a kane, akit még a bárkán ismertünk meg, már rég átlépte volna azokat a határokat, amiket most képtelen. de még az is lehet, hogy ez is a terv része, hogy mártír lesz a nagyobb jó érdekében. de ha ez kell, hogy néhányan észhez térjenek, akkor nem szabad szomorkodnunk. szerencsére az iránytűjét vesztett bellamy-nál is van egy határ, amin túl megszűnik a vaksága, nagyon remélem, hogy most már a jó irányba tartják majd. ahogy az is felvillanyozott, amikor raven rádöbbent a chip mellékhatására. egyébként is gyanúsan sokat emlegették ma finn-t, hisz’ épp egy éve éltünk át vele hasonló szituációt -és a történelem gyakran ismétli önmagát... (ejj, a verekedős rész alatt mennyire nem lehetett követni az eseményeket -egy lassabb kezű vágót szeretnék a stábba, köszi...) ($$03.13.)

„what the hell is savage doing in pleasantville?”

no, egy időutazós sztorinál az egyik legfontosabb, hogy átüssön a korszellem az adott epizódon -és ez most sikerült a legjobban eddig a sorozatban, több szempontból is -mert megvolt az összes társadalmi feszültség, ami feszítette az ötvenes évek amerikai társadalmát (azaz csak akkor volt király korszak ez neked, ha történetesen fehér heteró férfinak születtél -még jó, hogy ez már elmúlt. ööö, izé, hagyjuk...), valamint a korszakra jellemző összes filmes klisét is sikerült összepréselni 42 percbe: azaz itt voltak a fehér-kerítéses házakból autóversenyzéssel menekülő tinik, akik egy űrből érkezett fenyegetés miatt egy rém-történetben találják magukat... és viszonylag jól illeszkedett a makulátlan kisvárosba vandal savage is, hőseink viszont csak a korszak kardigánjait öltötték magukra, egyébként erősen bomlasztották a maradi gondolkozást (interracionális párosok, nők a csók mögött)... de mindez mit sem ért, mert óh, a gonosz csak nem megszökött megint...? és azt sem bírták ki, hogy még egy kicsit 1958-ban marasztaljanak minket is... (jé, hogy szerezték meg joe dante-t a sorozathoz? mondjuk volt egy-két kameraszöge, amit én nem tennék ki a klasszikusok közé az ablakba...) ($$03.13.)

„a king and a slave. it is both our duties to serve others, whether we like it or not.”

ha tudtam volna eddig, hogy csak annyi kell, hogy bejuss egy nő alsóneműje mögé, hogy leülsz, és beseggelsz egy új nyelvet, már elmondhatatlanul sok nyelvet beszélnék... de félretéve a tréfát, elég furán jött ki ez a hirtelen változás, főleg úgy, hogy minden más szálon a nők önálló akaratáról tanulhattunk -olyan nőkről, akik elhagyhatják a férjüket egy másik férfiért, vagy akik szemrebbenés nélkül beszólhatnak az apjuknak... jól kijöttek megint a hitvilágok közti különbségek -mert míg a katolikusok nagyon tartózkodóan ünnepeltek, adventkor kását ettek, karácsonykor szolidan megittak némi bort, addig a vikingeknél a tűz került központi szerepbe, és sokkal hangulatosabb és meghittebb lett az egész ceremónia... tetszik az új vadállati björn, aki medve- és ember-bélen csúszva találta meg önmagát. kell majd a segítsége, mert hatalmi harc formálódik kattegat-ban, ragnar alatt könnyen meginoghat a trónja, főleg, ha nem hagy fel az agyának elbódításával (akkor lett volna igazán jó a kínai lánnyal a jelenet, ha megállnak a tűzzel való játszadozásnál, és nem nyelnek benne kígyót...). ($$03.12.)

„m40: tried and true, battle-tested. essentially, the same rifle used by marine snipers since 1966. it’s light, accurate, good for soft targets in the 800 to 1,2000-meter range.”

egy ilyen aprócseprő ügy, mint ez a reklám-spot, mekkora hullámokat tud gerjeszteni -csak görög és görög egyre feljebb, egyre szélesebben. nem csak jimmy-t rúgják seggbe érte, hanem kim-et is, mert ööö... miért is? honnan kellett volna tudnia a hazugságot? vagy tényleg csak arra megy ki minden, hogy jimmy feladja a szakmáját? és az a durva, hogy ez a szerencsétlen barom még képes neki segíteni a bátyjának, amikor az szarul van, pedig látjuk, hogy hogy' bánik vele... mike epizód-fele is érdekesen alakult. először azt hittem, hogy nem látjuk majd a különleges feladatát, csak a fájdalmas következményét -de csak egy beetető flashfoward-dal kezdtünk. akinek dereng a breakingbad első évada, az tudhatta, hogy tuco nem érhet szomorú véget most, de azért tök jó volt látni az előkészületeket a kiiktatására, főleg úgy, hogy bőven hagytak időt a monológokra és fegyverbemutatókra. az meg tényleg érdekes kérdés, hogy miért döntött úgy mike, hogy inkább börtönbe juttatja a vadállatot, akiért nem sokan hullatnának könnyeket, ahelyett, hogy... én valahol vietnám körül keresném a megoldást... ($$03.12.)