„this serum contains both steroids and timber wolf estrogen. all designed to heighten one’s physical attributes to their utmost.”
mi ez a horror-zsánerekhez való vonzódás mostanában...? bár jók voltak a kellékek most is (őrült professzor, vágyálmai miatt elbukó sportoló, teliholdas égre-üvöltés), de azért vannak fenntartásaim azügyben, hogy a batman történeteket ilyen irányba kéne elvinni... ($$05.13.)
„this is exactly why the sokovia accords were created. this is a nightmare scenario. she’s a nuclear weapon in the wrong hands.”
egy kicsit megijedtem, hogy annyi lesz a filmes crossover idén (is), hogy bedobják cap nevét, de szerencsére ennél sokkal mélyebben beleágyazták a sztoriba a regisztráció gondolatát. mert general talbot máris ott termet a nagyon titkos shield-bázison, lobogtatva a papírt, hogy itt most minden inhumán ezt aláírja saját-kezűleg, meg ad mellé egy kis dns-t is, hogy biztosak legyünk a dolgunkban... és persze coulson húzza az időt, de nem baj, mert jó páros ők a folyton morgó tábornokkal. és kivételesen van is igazság abban, amit a felnyírt hajú katona-ember mond, mármint nem a regisztráció szükségességében (#teamcaptain!), hanem hogy igen nagy a veszély. mert a hive már buta ámde engedelmes katonákat gyárt, és ez a terve nagy-tételben is, úgyhogy muszáj keményen fellépni ellene... kicsit sajnáltam, hogy a lincon művelet ennyire átlátszó volt, mert az egész alatt csak az járt az eszemben, hogy kell jönnie valami fordulatnak, mert nem lehet ennyire félkegyelmű a srác. és jött is, menetrend-szerűen. de legalább azt elérték, hogy daisy kikerüljön a rabiga alól, és kaptunk egy cool akció-jelenetet lash-sal is. és így minden adott, hogy jövő héten dupla tempóban zúzzuk végig a finálét. ($$05.12.)
„we are all two things in a way, are we not? deep in the marrow. angel and devil. light and dark. the pull between the two is the active verb which energizes our lives.”
a szörnyek mindig a mélyben lakoznak, arra várva, hogy a felszínre törhessenek... lily és dorian kapták az évad leghatásosabb belépőjét, úgy tűnik, hogy komoly küldetés-tudatuk lett, aminek vég-céljáig véres út vezet majd... no nézzük azokat a szörnyeket, amiket a hatásosnak szánt bevezető-mondatomban is emlegettem -mert bizony mindenki küzd a belső szörnyeivel. vanessa próbálja kibeszélni a lelki démonjait, ethan-re rátör a telihold, victor a szerelem kórságával küzd, és hát tudjuk, hogy dr.jekyll-ben is ténylegesen ott lesz a szörny, igaz most még csak a kutató énjét látjuk, aki láss csodát, azt tanulmányozza a meglehetősen kellemetlen hangulatú elmegyógyintézetben, hogy hogyan lehet kiűzni valakiből a belső démonokat... és akkor még nem számoltuk az olyan szép áthallásokat, mint a többször felbukkanó verne-i hőst, nemo kapitányt, vagy a múzeumban hallgatott bestiárium órákat... örülök, hogy nem csak a történet-vezetéssel és a hangulattal akarják megidézni a viktoriánus kort, hanem a technikai újdonságok behozásával is. (btw, mekkora szó lehetett akkoriban a hangrögzítés és a mozgókép is!) ($$05.12.)
„you’re women. what that means is we mean it.”
a művészetekhez egyszerre kell szív és ész. -azért, hogy biztos, hogy hatni tudjunk a közönségünkre, de emellett olyat is adjunk nekik, ami eszmei értéket képvisel. nem lehet ezt olyan prímér módszerekkel véghezvinni, mint ahogy a férfiak teszik, mindenkinek elő kell hoznia magából a belső női énjét. ($$05.12.)
„i saw the proof of that with my own eyes. alex and mary simply could not be for frank’s sake.”
az előző réz következményein túljutni olyan volt, mintha valaki ráütött volna a másnapos fejemre... nem arról van szó, hogy untam volna, vagy ne élvezném a show minden pillanatát, de azért az első huszonöt perc elég rágós volt -annak ellenére, hogy érdekel, hogy a francia gróffal való törékeny egyesség mikor törik össze... a csodálatosan zöldellő kertek viszont jó hatással voltak az epizódra, mert megtelt élettel -és ármánnyal... jó volt, hogy a lóvásáron ügyesen kellett tudni olvasni a sorok között, de ez csak apró felvezetés volt a nagyjelenethez... tetszett, hogy az írók is érezték, hogy elég vékony az indok, amivel randall kapitányt franciaországba hozták, így írtak neki egy kis monológot a sors furcsa összefonódásairól. jó kis érzelmi gubanc volt az egész jelenet, mert ott volt benne a dráma, tele volt feszültséggel, ugyanakkor a francia király közbelépésével könnyítettek is rajta, mert olyan-de-olyan jó volt nézni, ahogy megalázzák black jack-et. és szerencse, hogy ilyen színészeink vannak, akik csupán az arcukkal is tökéletesen ki tudnak fejezni minden érzelmet... hjaj, csak nem akarják, hogy a fraser házasság működjön, mindig van ok, hogy elhidegüljenek egymástól a felek -bár most épp teljesen meg lehet érteni jamie reakcióit is. ($$05.11.)
„this is my fucking wedding day.”
oh, esküvős nyitány, egy kis izgalomban tartás, hogy megvalósul-e, amire titkon számítottunk, és akkor bevonul az ara, tommy előrébb lép, felemeli a fátylat -és megkönnyebbülünk... de sem nekünk, sem shelby-éknek nem tart sokáig a boldogság... mert még az esküvő napján sem pihenhet az üzlet, hiába élnek már láthatóan jólétben a srácok -és a legnagyobb baj, hogy ez már nem a piti bizniszek kispályája, hanem a nagypolitika mocskos világa, ahol könnyen megégetheti magát az ember... és ha belegondolunk, hogy milyen volt a világ a húszas évek elején, akkor rájöhetünk, hogy cseppet sem hiteltelen, hogy az egyszerű birmingham-i ír cigányok belekeverednek a szovjet-orosz háborúba. már most erős ízelítőt kaphattunk ebből, bizalmatlanságot, nagy kockázatot és egy gyönyörű grúz hercegnőt... jó keretet adott ez az egyetlen neves nap, és nagyszerűen fokozták is fel a feszültséget, ami végül egy hatásos jelenetben robbant fel. utána viszont jól esett egy cigi és a tényleges nászéjszaka, ami alá jobbat el sem tudnék képzelni egy radiohead számnál... no, tök jó érzés visszatérni ebbe a whiskey- és lószar-szagú világba, bár előre látom, hogy mennyire fogom utálni azt, hogy egy rakás szar lesz a srácok palacsintájában... (jaj, most napokig megint nick cave-et fogok hallgatni...) ($$05.11.)
„none of you watch ’intervention’ on a&e?”
drew brees benne van? best episode ever! hát sajnos korántsem... nagyon nem áll jól a sorozatnak ez a drámázás, mert lássuk be, a feelgood maradék morzsái is elillantak a végére. és ezen még az igencsak nívós vendégsereg sem segített... vince-t mondjuk cseppet sem sajnáltam, nagyon kijárt már neki az a pofon, ami a nevünkben is kiosztott neki eminem, a gold családért viszont erőteljesen sajog a szívem... ($$05.11.)
az élet csillogásáról szóló alkotásokban mindig eljön az a pillanat, amikor bemutatják a sötét árnyoldalt is. csakhogy az entourage világa ledobja magáról ezeket a negatív hullámokat. persze, egy filmsztárnál természetes, hogy behozzák a drogos vonalat, de itt nem igazán akart ez működni, ráadásul elidegenítették tőlünk a kvázi főhőst. emellett turtle pénzügyi szála közepesen volt érdekes, eric végig-alibizte az évadot, tehát maradt nekünk drama és ari, mint élvezeti forrás (btw, lloyd-hiányom volt!) -de a minden hájjal megkent sztárügynök esetében sem hagyták, hogy felhőtlenül röhögjünk az inkorrektségén. arról meg már nem is akarok értekezni, hogy mennyire nem haladunk soha előre a szálakon, mert leírtam már kismilliószor... hát ja, leginkább az tartja bennem a lelket, hogy már látszik az út vége...
„i’ve never hit a woman in my entire life, but i swear to god, in my mind right now i am pummeling your smug face to a pulp for everything that you did to me, my career and my family. but not to worry, all right? because i will prevail because i’m a winner and you’re a whore with more cleavage than talent. and i will not stop until i destroy you!”
nem vagyok én haragtartó -csak kapjak még pár janet montgomery mosolyt, és elfelejtem, hogy mennyire rossz irányba mennek a szálak mostanság... főleg, hogy itt a vége előtt igazán bekerültünk egy lefelé ívelő spirálba, és mindenki csak szív. így még az ari gorombaságokat sem tudom igazán élvezni... (btw, alig mertem elindítani ebéd közben a munkahelyen a cím miatt, erre a fia huncutság sem volt benne...) ($$05.11.)
„this system has endured more than a hundred wars. my people don’t need a reason to pick a fight.”
a mandalore-iak sosem maradhatnak ki a buliból, főleg, ha velünk is van egy a csapatban -finoman csepegtetik is sabine múltját, amiben várhatóan lesz még dráma. érdekes népség ez a harctól fűtött faj(?), most is nagyon passzolt hozzájuk a párbajos western-hangulat. no meg persze a látványos űrcsaták... de egy jedi mindig legyen a békés megoldások híve -vagy legyen a keze ügyében a fénykardja... ($$05.10.)
„green fluorescent proteins. they must be using them as markers to track gene expression.”
elég rossz kedvem volt ma, valószínűleg azért, mert egymás után háromszor is meghallgattam az új radiohead lemezt, de hendrix-ék csont nélkül elmosták ezt a borongós hangulatot, és úgy tudtam rajtuk kacagni, ahogy mindig is szoktam. sőt, most rádobtak még pár lapáttal az olasz stewardess fantáziával... ügyesen adagolják apró lépésekben az információt, talán kezdjük kapiskálni, hogy mire jó a bio-féreg, hogy mi lehetett dr.leekie távolabbi célja -de azért még bőven van homályos folt (elsősorban mesterséges bébi alakúak...). érdekes, hogy mika máris háttér-történetet kapott, méghozzá egy kifejezetten drámait, de kellett ez, hogy megértsük a motivációit, a bosszúra való erős igényét. de nem baj, ha látunk még egy olyan klónt, aki nem feltétlenül pozitív a szemünkben a tettei miatt -így legalább rachel nincs egyedül az ellentmondásosságával... (milyen szép volt, ahogy helena elbúcsúzott a naplementében -bár sajnálom, hogy otthagyja hendrix-éket, mert a hármasukból is jó poénokat lehetett kicsikarni.) ($$05.09.)
„-i’m not a god.
-i know that. i saw your pecker. what kind of god would have a pecker that small?”
újabb epizód, amikor rengeteg helyszínre látogattunk el, de nem érződött zavarónak ez, mert többször is szépen felelgettek egymásra a szálak. ismét kört írtunk le, északról északra, de ennek így kellett lennie, mert jon-nal kellett kezdenünk, ez járt nekünk, hogy lássuk, hogy a sokktól eltekintve még mindig a régi snow, akinek nincsenek jó hírei a túlvilágban hívőknek, viszont már nem is érzi úgy, hogy hűséggel tartozik az őrségnek. a másik, ami már járt nekünk, az a halott ollie arca volt... voltak olyan utalások, amik csak a vége után kristályosodtak ki, mert elsőre feleslegesnek tűnt, hogy arya elsorolja a családtagjait (miközben cool módon a következő szintre ér a felkészülésben), mert igazából ez azoknak a feledékeny nézőknek volt egy kis súgás, akik elfelejtkeztek rickon-ról. mert az ifjú legény visszatért (osha-val az oldalán, persze), egy egészen elkeserítő helyzetbe... bran-nek nincs is joga panaszkodni, mert ő legalább nincs közvetlen életveszélyben... viszont továbbra is sokat tanul a világmindenség fontos dolgairól, most például azt, hogy az apja nem volt az a száz százalékosan igazmondó, mint eddig gondolta... meeren és királyvár hasonlítottak egymásra a leginkább, mert varys az új helyen is elkezdte építgetni a kismadár-hálózatát, addig otthon qyburn szépen átvette a régit. mondhatjuk, hogy tyrion-ék kvázi kistanácsot alakítottak a piramisban, hasonlóan kínos perceket hozva ezzel a show-ba, mint az igazi kistanács ülése... ($$05.09.)
„good morning, everyone. first staff meeting of the new softer, quieter, gentler regime. how is everyone feeling?”
ari-t pont az inkorrekt beszéd miatt imádjuk, erre ezért szedik most le most róla a keresztvizet...? vince meg sosem volt a szívünk legközepe, erre most még jobban eltávolítják tőlünk ezzel a sztár-allűrös viselkedéssel...? sasha-nak meg tényleg nem lehetett volna valami lazább szerepet írni...? ja, nem voltam igazán boldog az epizódtól... (saul alert!) ($$05.09.)
„johnny’s bananas.”
ari ide teszi elénk az igazi lelkét, és ti mégis beledöngölitek a sárba? hát milyen írók vagytok ti, aranyapáim...? kicsit lusták, vághatjuk rá egyből... persze, tök jó, hogy a tequila-s szálon beugrott marky mark és p.diddy (közös rap-produkció nem lesz?), ari oldalán meg felsorakozott carrie fisher és lenny kravitz, de már megint nem haladtunk előre egy centit sem... ($$05.09.)
„you can’t stop me. i’ve been delivered to feed the beast.”
egy nő felgyújtja magát nagy nyilvánosság előtt, egy másik családon belüli erőszak áldozata lesz, és még tíz perc sem telt el az epizódból -azt hiszem, már majdnem visszaértünk a régi banshee-be... de tényleg, még proctor is összeakasztotta pár emberrel a bajszát, nem csak az orrát lógatta szomorúan -igaz, ennek carrie háza itta meg a levét, mert persze a fifikás amish-nak nem sok kellett, hogy rájöjjön a ’macsakanő’ hősködésére, úgyhogy csak egy megoldás tűnt üdvözítőnek, néhány marcona gépfegyveres... még jó, hogy carrie észnél volt (valamint hogy a szépen felöltözött job sem nyomta meg a pánik-gombot) -csak az sajnálhatja igazán, hogy a lánya is a helyszínen volt, mert ez az életveszélyes helyzet sem fogja őket közelebb hozni... kifejezetten tetszik a hood/lady fbi páros, mert nem csak a nyomozásban tudnak jól együttműködni, hanem lélek-kapargálásban is erősek (de nem arról volt szó, hogy eliza dushku cicit villantani jön a sorozatba...?). kényelmetlen volt az út, de úgy tűnik, végre elértük a célegyenes bejáratát -tombolhatnak a neonácik, félelmet kelthetnek a sátánisták, zúdulhat az össztűz proctor-ra -nem hiszem, hogy ezt megúszhatná vér nélkül ez a sokat szenvedett kisváros... ($$05.08.)
„-i’m done trying to win over people’s hearts.
-let’s attack their hearts.”
nem gondoltam volna, hogy egy house of cards epizódon fogok ennyit izgulni -pedig volt miért, itt volt a túsz-tárgyalás és az újságcikk is, frank-ékre szép lassan ráomlott a kártyavár (kacsint)... többször is olyan érzésem volt a terrorizmus-szál miatt, mintha a homeland-et nézném, vagyis annak egy cinikusabb változatát, ahol a terror-szervezet vezetőjéről is kiderül, hogy nem elsősorban a vallás és mohamed dicséretének ígérete vezeti a tetteit, hanem csak a jó öreg hatalom az, amit meg akar szerezni -pont mint a politikusok a világ bármelyik másik pontján... természetesen azt vártam volna, hogy az évadot a választás végeredményének bejelentésével zárjuk (főleg mert beau willimon készítő elköszönt a sorozattól), de inkább a mélyponton búcsúztunk, így tudjuk, hogy jövő év nagy célja az lesz, hogy underwood-ék kirágják magukat a csapdából. és érdekes is lesz ezt nézni így, hogy lehullott már róluk minden álca, hogy (nekünk) már megmutatták a maguk gonoszságát. akiknek semmi sem számít a hatalom megtartásáért. az emberélet sem. a béke sem. mert ha az emberek szeretetét nem élvezhetik, hát majd félik őket. mert az is célravezető módszer: ha a ’fortélyos félelem igazgat’... ($$05.08.)
frank underwood egy rohadt mocsokláda, aki bármit megtesz a hatalomért. frank underwood egy rohadt mocsokláda, és mi mégis neki szurkolunk teljes szívünkből... nagyon jót tett a sorozatnak a választási időszak, mert hatalmas élvezet volt nézni minden machinációt és politikai sakklépést, hogy underwood-ék elérjék a kampányban, amit akarnak -igen, többesszámban, mert claire felnőtt a férjurához, nem csak a külvilág számára lettek egyenrangúak, most már neki is minden megmozdulásában ott van az a hideg cinizmus, ami a politikai karrier elengedhetetlen kelléke, teljesen eltűnt belőle a régi idők kételye... az is jót tett az évadnak, hogy frank erős ellenfelet kapott, egy elsőre szimpatikus idealistát, akiről persze rövid úton kiderült, hogy ugyanolyan romlott, mint aki ellen harcol... de a vigyorgásra késztető műveletek mellett sikerült igazi izgalmakat és komoly drámákat is a fehér ház falai közé hozni -nem gondoltam volna, hogy meg mernek húzni ilyen bátor döntést, mint frank veszélyeztetése (teljesen váratlanul az évad első harmadánál). és továbbra is becsülendő, hogy minden túlzása és cinizmusa ellenére riasztóan realistának hat az egész, továbbra is megerősített abban a hitben, hogy semmit se higgyünk el a politikusoknak -mert ők még az ártatlannak tűnő gesztusokat is legtöbbször csak haszonszerzési célból villantják felénk... a tavalyi, kissé komor évad után ezt annak ellenére éreztem szórakoztatóbbnak és könnyebbnek, hogy közben nagyon is súlyos dolgok zajlottak itt. mindenesetre nem kérdés, hogy még mindig ott van az élbolyban minden szempontból.
„i guess they call it terror for a reason. worse than terror. dread. people girding themselves for a tragedy.”
eddig még nem írtam az ico-ról, de most hogy ilyen központi szerepet kaptak, már nem halogathatom tovább. mint sok más esetben, itt is félelmetesen valóságos az egész szál, főleg hogy tudjuk, hogy csak nem használják az isis nevet, de igazából róluk van szó. egy riasztóan hatékony közel-keleti terror szervezet ez, ami a mai kornak megfelelően használja a kommunikációs csatornákat, a közösségi oldalakat, és simán be tudják hülyíteni akár amerikai lakosokat is. és hát a velük való harcból is lehet politikai hasznot kovácsolni... örültem az elején, hogy egy asztalhoz ültették a két jelöltet (és az alelnökeiket), mert nem is számítottam rá, hogy utána majdnem az egész epizódra összezárják őket. és amíg claire csak finoman osztotta conway-nét, addig frank nem fogta vissza magát, és néhány mondattal és csúnyán nézéssel földbe döngölte a srácot, vagy legalábbis nagyon vissza tudott venni abból a legendásan nagy arcából... (az fura dolog, hogy féltem frank-et jackie sharp-ék árulásától...?) ($$05.08.)
„you’re a motherfucker, mr.president!”
eléggé összejöttek a dolgok frank-nek, az egészsége gátolja a kampányban, freddie meglehetősen csúnyán legorombítja, és az egyre nagyobb arcot növesztő conway is rácsapja a telefont. mit tehet ilyenkor egy elnök? hát háborút indít a közel-keleten... az viszont meglepő volt, hogy milyen higgadtan és éretten kezelte claire félrelépését, bár az utolsó kínos reggelőz jelenetet látva nem tudom meddig lesz állandó ez a béke... egyfelől jó látni, hogy az ellenfél sem játszik tisztán, hogy a mondandója köszönő-viszonyban sincs azzal, amit ténylegesen gondol, ugyanakkor most már minden alkalommal azt üvöltenéd az arcába, amikor meglátod, hogy ’takarodj már a picsába te képmutató köcsög’... kíváncsi leszek, hogy meddig fog eljutni a nagy nyomozásával az újságíró (és újdonsült csapata), hogy mikor fog elérni a fehér házba a hír, hogy nagy baj van. egyébként érdekes látni, hogy ki az, akit frank annyira felhúzott, hogy hajlandó köpni, és ki az, aki a sérelmei ellenére sem teszi ezt meg -sőt, néhány pofonnal meg is erősíti ezt a meggyőződését... (plusz: doug megint talált magának valakit, akire ráfügghet...) ($$05.08.)
„children of all ages, welcome to this robbery. i am your host, mr.rompers.”
végre nem választották szét a csapatot, közös küldetést kaptak, bezárva egy puccos hollywood-i villába, úgyhogy garantált volt, hogy jól kiosszák majd egymást -bár az nem volt benne a pakliban, hogy bohóc-maszkban fogják egymást ütni... némi lana/archer flört és féltékenykedés után igen hamar túsz-drámává transzformálódtunk, annak minden kellékével, a töketlen tárgyalókkal és a problémás mosdóba kéredzkedéssel. még szerencse, hogy a bohócok vezetője távol állt a joker-i kalibertől... ($$05.08.)
„-i just want to have a quick banking task force.
-with all due respect, ma’am, you know, the banks will still be, you know, raring to go for a task force, you know, when you're safely reelected.
-i’m human, okay? i just... i just sometimes need a little banking task force.”
a nevada-i újraszámlálás nagy nyertese richard lesz, akinek jól áll az arcoskodás, ami mögött tényleges tudás van, nem úgy, mint a kígyóbőrbe öltözött jonah-nál (akinél viszont pont azt szeretjük, hogy csak a szája (és a teste) nagy). mondjuk a langalétával együtt szegény amy is szív, nem csak a szakadozó internet-kapcsolat miatt, de magánéleti fronton is... na, magánélet a fehér házban is volt, minden elnöknek meg van a maga kis helye a dugáshoz, van, akinek az ovális iroda, másnak egy tárolószekrény -selina hagyományos módon, ágyba viszi a kiszemelteket... ($$05.08.)
„-richard, i don’t think you understand what the product is. the product isn’t the platform, and the product isn’t your algorithm, either. and it’s not even the software. do you know what pied piper’s product is, richard?
-is... is it me?
-oh god! no!”
mennyire alantasak vagyunk már, hogy így tudunk röhögni a ló-baszáson... nagyon hamar letörték az álmainkat megint, hiába volt mámorító az új iroda (és a konyha) illata, ha nagyon gyorsan kiderült, hogy a termék eladása, a részvényesek haszonlesése sokkal fontosabbak, mint maga a termék. hát tényleg nem lehet a közjóért tevékenykedni a szilícium-völgyben...? ($$05.08.)
„catherine durant is functional. claire underwood is formidable.”
eddig jól szórakoztunk, de most hirtelen komollyá vált minden -halálosan komollyá... nem mertem volna feltételezni, hogy a halált is felhasználják politikai haszonszerzés céljából, de nem tudom, miért vagyok ilyen naiv... oké, tudom, hogy a halálos beteg anyuka ötlete volt az egész, de valahogy más színben tűnik így fel az eutanázia (főleg, hogy claire szexuális úton vezette le a lelki sokkját -igaz, robin wright minden dicséretet megérdemel, mert nagyon mértéktartóan rendezte meg ezt a szomorú éjszakát). de nem csak itt volt bivalyerős az epizód, de frank-nél is ott volt a nagyjelenet az ovális irodában, ahol nem csak az volt a durva, ahogy kimutatta a valós énjét és erejét a külügyminiszter asszonynak, hanem az a tény is, hogy mi tudjuk, hogy frank száját kivételesen az igazság hagyta el, ráadásul simán feltételeztük volna róla, hogy tényleg megteszi, és vért ont a fehér házban egy levél-késsel... azért is süvegelném az írószobát, mert minden háttértudásunk és karakter-ismeretünk ellenére a rész végi erős nagybeszéddel elérték, hogy simán szavaznánk underwoodék-ra, ha lenne lehetősségünk... ($$05.07.)
„do you know the main thing that separates a politician from the rest of the species? a politician is the one who would drown a litter of kittens for ten minutes of prime time.”
...és a cirkusz görög tovább, miközben egyre nagyobbá duzzad... áh, nem is tudom, hol kezdjem, annyira zseniális ez az egész master plan és annak a végrehajtása underwood-ék részéről. ahogy a nagy demokrata jelölőgyűlésen ártatlanul bedobták a kavicsot a tóba, és most nézik, ahogy egyre nagyobbak lesznek a hullámok... ahogy a többi alelnök-jelölttel játszanak a személyes találkozókon... ahogy a közvéleményt is kezdik maguk mellé állítani (például az érzelmes szervdonor-show-val -bár ehhez a bűntudattól szenvedő doug-nak lenne néhány keresetlen szava...) és persze az, ahogy kerülgetik a hirtelen felbukkanó akadályokat. nem hiszem, hogy bárki meglepődött, hogy az ’egyenes beszéd, egyenes tettek’ álarca mögött az ellenfélnél is ugyanaz a gátlástalan politikus-gondolkozás van a mélyben, pont ezért volt nagyszerű látni a közös jelenetüket, mert mind-a-kettejükből feltört a cinizmus, és nem csak ők szórakoztak baromi jól, de mi is... azért a végére kellett egy nagyobb akadály is, mert még túl hamar lett volna a nyeregbe kerülés... ($$05.07.)
„memories make up who we are.”
huh, kerek egy év volt, de kivártuk, még utoljára szétroncsolhatunk pár térd-kalácsot... azért is rossz ez a nagy hiátus, mert a sztoriban pontosan ott folytattuk, ahol tavaly félbehagytuk, a szamaritánus pillanatnyi győzelménél, az alvilági szál hirtelen lezárásánál, így nem is lehetett más út, mint hogy az egész epizód egy nagy menekülés legyen -annak minden velejárójával, a pörgéssel és az izgalmakkal (még ha tudhattuk is előre, hogy a gép nem veszhet el örökre). természetesen a leginkább ms.root volt elemében, még a god mode nélkül simán elintéz bárkit, félkézzel, miközben ott az arcán az az imádnivaló mosolya... de mr.reese is kellő mennyiségben szórta a golyókat és az egysoros beszólásokat... megállni igazából csak a flashback-eknél volt idő, mert azért most is kellett egy kicsit moralizálni és filozofálni (’mi a halál?’). bár a nagy rohanásban is tudnak azért gondolkoztatni, mert például a metrós jelenetnél nem azért riadt meg az ember, hogy ms.root-nak baja lesz, hanem azért, mert tudja, hogy a valóságban is ott az okostelefon mindenkinek a zsebében, amikre bármikor lehet megtévesztő információkat küldeni... no. a nyitó zenés jelenetnél azonnal megcsapott az érzés, hogy mennyire hiányzott a sorozat -minden adott, hogy a maradék részek alatt még inkább hozzám fog nőni. ($$05.07.)
„-how many lives would be lost to pay for those i would save?
-some causes are worth killing for.
-not to me.”
háború idején nem megengedhető a pacifizmus... de tényleg, mi kell még ahhoz, hogy valaki megértse, hogy nincs más lehetősége, mint felvenni a felelősség terhét...? és persze, a való életben én is vidám hippi vagyok, aki könnyedén kivonja magát a konfliktusok alól (sőt, kifejezetten nehezen viselem őket), de a fikciós történetekben tikkel a szemem az ilyen vonakodástól (és nézd csak, mostanság már kellett erről írnom...). de azt pozitívumként hoznám fel, hogy nem a szokásos recept volt, mikor a végére a vonakodó hős a komoly fordulatokat látva meggondolja magát -legalább luna-ban egy karakán vonakodót írtak meg... pedig milyen jó lenne látni, ha a mai intenzitással rúgná szét a seggeket... egyébként az epizód remek finálé-előkészítő volt, főleg amikor minden helyszínen majdnem sikert értek el hőseink, azokban a percekben egyre jobban szorítottam a nem-létező karfámat. és nem csak az izgalmak miatt, hanem mert érzelmileg is erős volt a támaszték, murphy és monty is komoly lelki megterhelést kaptak. no. tovább a fináléra -de hogyan tovább...? ($$05.07.)
„you showed a caveman fire. and i had almost 200 years to figure out how to strike the flame."
klasszikus készítői fogások -negyven percben... kicsit spórolósra kellett venni itt a végjáték előtt, úgyhogy végig az űrhajóban maradtunk, így nem kellett új díszletet építeni vagy külső helyszínre menni... további időkitöltésnek meg jöhettek a flashback-ek, amik az érzelmi hátteret hivatottak megalapozni -nem túl sikeresen... olyat is láttunk már számtalan helyen, hogy a gonosz a börtönéből mérgezi a hős(ök) gondolatait, és persze addig csepegteti a gonoszságát a fülekbe, amíg el nem éri a célját, és ki nem szabadul... és persze, értem én, hogy van még két epizód, meg lehet még spiritusz abban a fordulatban, hogy a time master-ek is savage kezében vannak, de tényleg, nem lehetne egyszer, hogy meglepiből megölik a gonoszt egy ilyen szituációban, amikor abszolút megérdemelt lenne a halála...? (kicsit furán intézték jax sérülését, hirtelen volt a jelenet, aztán nem igazán tudtunk érte aggódni, mert már megint eltereltek minket a fárasztó szerelmi háromszöggel...) ($$05.07.)