„for centuries humans have held an endless fascination with circles, attributing meaning where they are found. from the eternal rotation of the planets around the sun to the movement of clock hands, to a simple wedding band. and i more than most know full well just how a circle can affect one’s life. or death.”
bear mccreary készségesen vezet át minket a sorozat újabb-és-újabb transzformációjába, most bendzsó-szerű pengetős hangszerekkel tudatja, hogy amerikai földön folytatjuk tovább fraiser-ék nagy kalandját... érdekes volt látni, hogy egy ilyen csöndesebb utat választottak ron moore-ék az új világ bevezetéséhez, intim és visszafogott volt ez a kezdés, ahol volt helye az elmélkedéseknek, a visszaemlékezéseknek és a nagyon emberi romantikának is (még mindig le tud nyűgözni, hogy mennyire működik a két főszereplő között a kémia). de persze azért egy évadot nem lehet konfliktusok nélkül elkezdeni, így az első órában felépített hangulatot le kellett rombolni az utolsó öt percben a hirtelen lecsapó drámával -egy olyan rendezői megoldással élve, ami eltért a sorozat megszokott képétől: a hangsávon kizárólag csak a zenét lehetett hallani... bár tavaly már nem rezonáltam annyira a sorozattal, mint szerettem volna, de most talán (egy egységesebb sztorival) visszatalál majd a szívembe -mondjuk most is elég volt meghallanom caitriona balfe hangját, hogy elolvadjak (igaz a nem sokkal később érkező skót akcentus viszont már csökkentette a libidómat)... (##11.06.)