soroló

„it is hard to trust them when they are hunting people like me.”

továbbra is nagyon jó a tempója a sorozatnak, két szálat pörgetnek, egyen meg az érzelmeinkkel játszanak. az inhumánoknál nem is az a lényeg, hogy megy a kergetőzés az új szervezettel (az atcu-val), hanem hogy a végén törékeny szövetség jön létre a jelenlegi shield vezetéssel (a.k.a. coulson-nal) -és ez mekkora törést fog okozni a daisy-vel való kapcsolatban. plusz azzal is szépen megágyaznak a későbbi történéseknek, hogy hergelik a népet az inhumánok ellen, és ha ez eszkalálódni fog, akkor tényleg átvehetik majd a filmes univerzumban az x-ek helyét a kirekesztésben is. eközben hunter-éknek az a terve, hogy összeveretik magukat, hogy bejussanak a hydra-ba -illetve csak hunter-nek, mert nincs az az isten, hogy may-t megverje valaki... jemma szervezete még furán reagál a visszatérésre, de fitz természetesen talpig (szerelmes) úriember, és segíti az átállást. és ennyi, kicsit levezettünk meg felvezettünk, rohangáltunk és pörögtünk -nem is kell több. ($10.16.)

„who in this fucking unit is gonna catch me? most of the guys up here couldn’t catch the clap in a mexican whorehouse.”

szépen összefonódik minden szállal az újságírás, vannak olyan hírek, amiket simán lehoznak a lapban, de vannak olyanok is, amikért kicsit noszogatni kell a firkászokat -mert sokan hasznot remélnek abból, hogy az ügyük kikerül a nyilvánosság elé, csak nem olyan egyszerű a címoldalra kerülni... értem jimmy motivációját a bizonyíték-hamisítási bizniszben, de valahogy nem jó nézni a vergődését, lehet, hogy azért, mert biztosra veszi az ember, hogy le fog vele bukni (és akkor is, ha most tüzérséget kapott a háta mögé). de az is lehet, hogy mire nagy port kavarnának, már megszűnik az újság -2008-ban járunk, nem is értem, hogy az internet korában ki vesz még papír alapú, elavult újságot, vagy legalábbis napilapot. eközben marlo szemszögéből is megnézzük, hogy mekkora problémát okoz a rengeteg felhalmozódó illegálisan szerzett készpénz a drog-bizniszben, bár, csoda, hogy elkezdte érdekelni ez az aspektus is. és sajnos levette a pórázt a két veszett kutyájáról, akik még a hátrányos helyzetű embereket sem kímélik... (szomorú vagyok, hogy omar ilyen semmilyen belépőt kapott, na de majd ha visszaért baltimore-ba...) ($10.15.)

„a buddy cop movie with me and a chimp? well, it’s tasteful, it’s definitely tasteful.”

kétféle irányba tartott az érzelmi útvonal, az egyik szálon a szomorúból mentünk a vidám felé, a másikon az idilliből a káromkodós drámába. oh, naiv világ, miért teszed ezt velem... ($10.15.)

„we’re all okay.”

hmm, gondolhattam volna, hogy lesz valami szerkezeti csavar, hogy azért lindelof-ék el akarják mesélni, hogy hogyan jutottak garvey-ék az új otthonukba, de arra még a rész elején sem mertem gondolni, hogy ilyen mélyről ásunk ki dolgokat... azért választottam a fenti idézetet, mert gyanúsan sokszor hangoztatta mindenki az epizódban, hogy jól van, és közben tudjuk, hogy nincsenek jól. oké, vannak pozitív fejlemények, mert úgy tűnik, hogy működik a kapcsolatuk, hogy örömmel kezdenek bele a közös gyereknevelésbe, hogy nincsenek köztük titkok (első elismerő fütty az epizódban, amikor bevallják a legnagyobb őrültségeiket). de ugyanakkor nora retteg attól, hogy ez az idill megtörhet egy újabb eltűnéssel, kevin-t meg tovább zaklatják a démonjai. és ez a két kényszer üldözi el őket arra a furcsa helyre, amit már az évadnyitóból megismerhettünk. és most is, mint múltkor, a városka hangulata működött igazán, most főleg a megérkezésnél éreztem azt, hogy miért szeretem ezt a sorozatot. bár elsőre furcsa látni azt az ipart, ami a hely köré épült, de teljesen logikus a sok óvintézkedés, a látogató-központ. szépen elértünk az előző cliffhanger-ig, megismertük az idáig vezető utat, rátekintettünk más szemszögből is, és csak még zavarosabb lett a kép. és ez így van nagyon jól... ($10.14.)

„you can go a long way in this country killing black folk. young males especially. misdemeanor homicides.”

próbálom megérteni jimmy hirtelen jött megzuhanását -oké, az világos, hogy kiakadt a pénztelenségen, ezt a frusztrációját megértem, de hogy ezzel együtt a vedelés és a hűtlenség is visszatért, az kicsit sok. a végén már azt hinnéd, hogy az esze is elment, de csak van egy terve... pedig lehet, hogy csak várni kéne egy kicsit türelmesen, mert marlo-ék újra ficánkolnak, ahogy érzik a hurok lazulását, úgyhogy megint hullanak a négerek a nyugati oldalon. és nemsokára a keletin is fognak, mert marlo-ban is felmerült egy terv... (jé, nem gondoltam volna, hogy avon is felbukkan még a sorozatban, de tök jó, hogy olyanokat szednek elő (pl. sergei), akiket évek óta nem láttunk, így jobban érződik a folyamatosság). kiemelten foglalkoztunk ma bubs-szal is, aki sajnos még mindig megragadt abban az állapotban, hogy nem tud túllépni a véletlenül okozott halálon -igaz, legalább már tisztán szenved a dolog súlya alatt. ($10.14.)

„listen, writing isn’t sitting behind a computer. writing is experiencing things, living.”

bár két külön kalandot éltek meg hőseink (egyikük a publicisztika mellé felvehette a pszichológiát is, míg a másikuk egy nálánál is őrültebb íróval hadakozott), de mégis összekötötte őket a sok sms és hívás -persze, nem lesznek a ’csak bejelentkezem, mert hiányoztál’ típusú pár, mi? hát nem, mert mi az isten volt már az utolsó jelenetben megint...? ($10.14.)

„700 german citizens have gone to syria to fight for the islamic state. it’s not what they’re doing over there that scares us. it’s what happens when they come back.”

hát az arabok már örökké rossz fiúk maradnak az ilyen sorozatokban/filmekben... és nem azt mondom, hogy nincsenek egyesek, akik nem tesznek ezért eleget. például megvetéssel tudok gondolni csak arra a nőre, aki ártatlan kislányokat szervez be az iszlám államnak, hogy aztán ott ágyasai legyenek valami agyatlan hadúrnak. de azokkal sem tudok mit kezdeni, akik csak robbantással tudnak véleményt nyilvánítani (mondjuk nekem már a magasztos célokkal is bajaim vannak). oké, most kiderült, hogy nem valami eszme állt a táborban lévő támadás mögött, hanem valami sokkal tudatosabb lépés, szegény carrie-t megint a dolgok kellős közepébe lökték az írók. pedig az elejét nézve még azt akartam írni, hogy még mindig csak melegedünk bele, meg hogy carrie tényleg változott az anyasággal, blablabla, aztán a tábori beszéd alatt elkezdett mocorogni a régről ismert feszültség, és bumm, meg is érkeztünk a szokásos homeland hangulatba (amit jól fog majd fokozni a cia-s kavarás is). ($10.13.)

„every day, same shit.”

nem is tudom, mi volt cinikusabb húzás david simon-éktól -hogy a háttérben a tévén a nagy ellentét, a helyszínelők ment, vagy az, hogy már megint feloszlatták a különleges ügyosztályt... ja, nem lett kolbászos kerítés a baltimore-i utcákon, az előző évad végén kiderült pénzügyi gebasz tovább gyűrűzött erre az évre is, és természetesen a rendőrök isszák meg a levét a pénz-visszavágásnak, mert hol máshol spórolnának... így mehet a levesbe egy évnyi megfigyelés, ami, ha másra nem is volt jó, de legalább fékezte egy kicsit ezt a marlo gyereket. de sebaj, mert a korrupt szenátor esetében szabad a pálya, ő sokkal többet ér, mint elkapni 22 ember gyilkosát... nem csoda, hogy mindenki padlón van az őrsökön és osztályokon, hogy már megint a pohár fenekén járnak -igen, jimmy is. és nem úgy néz ki, hogy egyhamar ki lehetne onnan kecmeregni. miután körbe-kapcsoltunk a már ismert arcokhoz, jöhettek az újak is, mert minden évadban kellenek az újak -és idén az újságírókat kaptuk meg új barátainknak. teljesen logikus, hogy ők legyenek az utolsó szelet, akikkel feltérképezzük baltimore szociális hálóját, és azért lesznek jók, hogy itt vannak, mert hajlamosak jól felkavarni az állott szart. nézzétek, máris beletenyereltek valami csúnya politikai machinációba... ($10.13.)

„you got a script that’s well-written about the greatest fire in oregon history for 90 pages and you never see it. live inside that fire for 50 pages, boom, home run.”

nem sokat tudtak hozzátenni ma az idei témákhoz, kicsit körbeszaglászták a stúdiókat, vinnie még mindig pestis, e küzd a kétféle menedzseléssel, drama meg sír. most komolyan, ehhez én még mit tudnék hozzátenni...? ($10.13.)

„you’re not ’buffy la caza vampiros’! you’re the tlacamelli teplani.”

sokáig azt hittem, hogy az elmúlt részben a két gecko kötött valamilyen paktumot, és most csak átvernek mindenkit -de aztán kiderült, hogy tényleg maradt köztük egy csomó feszültség, amit verbálisan és fizikailag is le kellett vezetni. majd kellett neki egy nagy lökés, hogy félre tudják tenni mindezt, és újra össze tudjanak fogni. ezt mi mással érték volna el, ha nem egy halál-esettel... jó lesz, ha már tisztul bennük a sok kétely, hogy éppen ki ver át kit, kinek higgyünk és kinek ne. főleg, hogy culebra-k ennyire belejöttek a megölt személyek eljátszásába... érdekes, hogy carlos-ban sem bízunk, pedig neki aztán elég egyértelműek a céljai -világuralom, mi más... a kis kate megint naiv volt, de legalább az ő száluk sem unalmas. bírtam, hogy ennyire önreflexívek voltak ma a készítők, rugdosták párszor a negyedik falat (pl. utaltak santanico név-eredetére is), de hé, ez csak egy b-filmes mókázás, mi mást várnánk tőlük... ($10.12.)

„i wanted to kill him. so it would be easier. so i wouldn’t have to worry about how he could screw up or what stupid thing he’d do next because that’s who he is. just somebody who shouldn’t be alive now. i wanted to kill him. but all that hit me and i realized i didn’t have to do it. he doesn’t get it. somebody like that they’re gonna die no matter what.”

a kellemes nyári szünet után az írószobába betolták a fehér táblát, és elkezdték felírni, hogy mitől az, ami a walking dead. zombik, természetesen kellenek bele, lehetőleg minél több (nem baj, ha nicotero-ék beleszakadnak a maszkolásba), és dráma, mert minden tettnek vannak súlyos következményei, amiken végig kell rágnia magát a karaktereknek és a nézőknek. nem kezdhették volna simán a cliffhanger-től az évadot, mert akkor csak a drámára vágyók elégültek volna ki, akik az öldöklés pusztító szépségéért nézik, azok viszont éhesek maradtak volna. ezért összevegyítették a két komponenst, hogy mindenki megkapja az instant kedvencét, ráadásul úgy lehetett párosítani a jeleneteket, hogy könnyebb legyen a nézők kezét vezetni (sőt, annyira nem bíznak bennünk, hogy a flashback-eket fekete/fehérre változtatták, hogy el ne tévesszük az idősíkot). hogy be tudjuk látni, hogy bár rick nem az előnyére változott, de igaza van, mert ebben a világban csak így lehet túlélni. életerősen, ösztönösen, ugyanakkor tervszerűen. csak kár, hogy a terveket mindig keresztülhúzza valaki... ($10.12.)

„this is called ’the bootstrap paradox’. google it.”

az ok oka az okozat? vagy hogy is van ez...? egy időutazós történetnél lehetetlen kikerülni a paradoxonokat, az önmagába harapó kígyókat, de most az írók nem is csináltak titkot abból, hogy van egy lyuk, amit nem tudnak befoltozni a megtekert történetben, inkább áttörték a negyedik falat, és elmagyarázták nekünk az elmagyarázhatatlant -meg persze megint hagyták peter capaldi-t egy kicsit gitározni (btw, egyre coolabb ez a rocker doktor). ezen kívül nem sok napfényes humort engedtek be a részbe, de működött a komorság, a halál leheletével való játszadozás. és nem tudom, hogy kinek az ötlete volt, egy katonák által használt ál-szovjet bázison rohangáljanak, de ez a hozzácsapott nyolcvanas évek hangulat is emelte az epizód fényét. az is tetszett, hogy sokáig titkolták a lény kinézetét, aztán meg kaptunk egy hagyományos praktikus trükkel létrehozott két lábon járó szörnyet, aki szépen passzol az univerzumba. nem csak a halálon való túllépésen gondolkoztunk el a nagy rohangálásban, de a szeretteinkkel való kapcsolaton is. már csak azt nem tudom, hogy akkor is víz alá került volna szellemfalu, ha a doktor nem robbant...? ($10.12.)

„nigger killing motherfuckers just ’cause he can, not ’cause they snitching, not ’cause it’s business, but ’cause this shit just comes natural to him.”

az a kurva lelkiismeret, csak az ne szúrna ennyire... csak tudjátok mi a baj? hogy az írók lelkiismerete nem akar működni. de komolyan, mit műveltek itt a fináléban is, úristen... még alig kezdtük el a részt, de máris kicsúszott a számon egy ízesen elnyújtott shiiiiiit, amikor megláttam bubs-ot a kihallgatóban -oké, hogy túlélte, de sosem lesz már ugyanaz szerencsétlen. aztán ott van a jó haverunk, a mindig lenyűgöző mennyiséget sercliző bodie, akiről pont nemrég jutott eszembe, hogy már a kezdetektől velünk van, ami nem semmi teljesítmény egy ilyen szakmában (és egy ilyen sorozatban), erre, hello, szevasz... nem is merek a gyerekek felé fordulni, mert arra az egyetlen megmentett lélekre jutott egy, akinek pokollá vált az élete, egy, aki a sarkon végezte, és egy, akit sikerült lelketlen gyilkossá képezni. nem csoda, hogy vannak, akik felelősnek érzik magukat a szarságok után. és bazdmeg, ezek után az én lelkiismeretem támad fel, amiért élvezem, hogy ilyen mélydrámába lökték a történetet... ($10.11.)

csak egy kicsit feljebb kell nézni, hogy lássátok, hogy bántottam az írókat, hogy lelketlen gonosz lények, de persze ez egy pozitív kijelentés, ha tőlem, jön, mert általában azt jelenti, hogy sikerült olyan karaktereket alkotni, akikkel együtt tudok érezni, akikhez kötődni tudok. tehát én mindenképp a bátorság oldalra tenném, ha valaki képes megmeríteni a szereplőit a szarban, miközben tudja, hogy ez senkinek nem fog jól esni. ismét egy olyan évadot kaptunk, ahol jókora szeletet hasítottak ki egy csapat új embernek, sőt, egészen meglepő módon a kvázi főszereplőjüket is parkolópályára tették idén (és nem csak percekben kapott sokkal kevesebbet mcnulty, hanem alkoholban is, ez utóbbit bántam inkább...). de továbbra is fennáll az ’organikus fejlődés’ kijelentésem, mert teljesen logikus, hogy a sarkokon szolgálatot teljesítő gyalogokat, azaz a gyerekeket is jobban bevontuk az egyenletbe, és velük együtt a katasztrofális iskolarendszerre is ráállítottuk a reflektor-fényt. szerencsére csak az elején volt zavaró a kölyök-keménykedés, mert aztán nagyon szépen elkezdték kibontani a srácokat, differenciálni őket, és különböző módon fejleszteni. no, mit mondhatnék még, vannak változások baltimore-ban, de még mindig nem egy kellemes hely, de ehh, attól még jól érezzük magunkat benne. itt jön az értékelés, de egyre inkább tehernek érzem, mert olyan, mintha erre menne ki az egész, hogy muszáj mérlegre rakni mindent, egymáshoz méricskélni azt, amit nem igazán lehet, de fuck it, ideírok valamit, aztán ne vegyétek túl komolyan: tetszett...

„genius. he hid his mausoleum right in the neighborhood.”

a még egyszer meghallom azt a kibaszott szót, hogy ’statisztika’... így is elég kemény nap volt baltimore-ban, nem kéne még ilyennel is felbasznom magam. nézzük a napfényes tényeket: omar megint összerakott egy kemény csapatot és egy kemény tervet, hogy ő és csakis ő húzhasson hasznot a rablásos balhéból, szarba hozva mind a keleti, mind a nyugati oldali gengsztereket. és meglepődve tapasztalhattuk, hogy lester végignyomta az egész parancsnoki láncon, hogy nyomozhasson az eltűnt hullái ügyében. és ennyi, a többi mind mehet a sötét oldalra... ha belegondolunk, szépen szétverték 12 rész alatt a kezdeti kölyök-bandát, van, aki csak a lakhatását veszítette el, más aggódhat az életveszélybe került nevelőjéért, van, aki rádöbbent, hogy nem neki való ez az élet, és van, aki viszont élvezi, hogy elnyelte ez az élet. és akkor volt még egy lábon lövésünk is, valamint bubs-szal is megjáratják a személyes poklot (ez utóbbiért azért vagyok kicsit mérges, mert ezer mérföldről látszott, hogy mire megy ki az írói szándék.) ($10.11.)

„mm, yummy. my first bowl of shit.”

azt hiszem, én képtelen lennék így dolgozni, ahogy egy városvezetőnek kell, így balanszírozni minden területen. azt még megértem, hogy a pénzügyek így működnek, hogy sakkozni kell egy adott keretből, innen-elvenni, oda-átrakni, sosem lesz mindenre elég, sosem lesz mindenki elégedett. de hogy az emberekkel is ezt a játékot kell játszani, úgy hozni döntéseket, hogy közben figyelembe vegye a lobbizókat, az érdekeltségeket, a faji kényességet, azt hiszem beleőrülnék a kompromisszumokba. nem csodálom, hogy carcetti az alatta levőkön éli ki a frusztrációit, de ezzel legalább tényleges munkára ösztönzi azokat, akik a város rendbe-tételéért felelősek lennének. eközben tovább nézhetjük a kölykök változásait, amíg az egyikük a jó irányba halad, addig a másik elveszni látszik lelkileg (és ugye mondtam múltkor, hogy a gyerekek lelkével is foglalkozni kéne a tanterven felül, hát itt a jó példa egy összetört sráccal). érezhetően elkezdtünk rákanyarodni a végjátékra, bubs bosszújánál jót mosolyogtunk az előző részben, de lesznek komolyabb következményei is, végre lester-ék megtalálhatják a hullákat, és omar-nak is van egy terve. ($10.11.)

„a patrolling officer on his beat is the one true dictatorship in america.”

annyira megörültem mcnulty-nak, hogy gyorsan választottam tőle egy idézetet... de jól is jött ez a duma, mert illet az epizódhoz nagyon, mert már a coldopen-ben egy elborzasztó rendőri brutalitást láthattunk, és utána is rendre előkerültek a kisembereket parancsra vegzáló zsaruk (mert persze a rendőrfőnök van olyan szar alak, hogy kapálódzik még, ahelyett, hogy belátná, hogy félre kell állnia). de egyébként a brutalitás keretbe foglalta az epizódot, egy gyerek ujjainak eltörése és egy dühből elkövetett agyonverés közé szorították a fejünket, talán meg sosem volt ennyire nyíltan ábrázolva az erőszak a sorozatban. eközben nem csak az őrsöknek kell rossz munkát végezniük felsőbb parancsra, de az iskolában is be kell állniuk a direktívák mögé, le kell szedálni a gyerekeket némi meleggel, hátha akkor beleverhető a fejükbe némi tudás, amivel lehet szépíteni a mutatókat. és persze majd most szedik elő a kísérleti módszert is, hogy hát... izé... a nemzeti tantervben nem ez van... és tudnám, hogy miért mindig azok a kurva okosak, akik csak messziről látnak gyereket meg iskolát... ($10.11.)

„juking the stats. making robberies into larcenies, making rapes disappear... you juke the stats and majors become colonels.”

ezt a várost a szívességek és az önérdekek működtetik. de tényleg, ha azt hinnéd, hogy a keleti oldali prop joe egy kicsit máshogy áll a dolgokhoz, aztán simán átadja a marlo kölyöknek a menedéket kérő srácot, mert ezt kívánja a kényes üzleti egyensúly -meg ő is tett neki hasonló szívességet. carcetti-nek komoly sakkozásba kell fognia, hogy a rendőrség átalakításánál mindenki megkapja a maga szelet pitéjét, úgy, hogy a szavazók nehogy megorroljanak rá -és közben küzdenie kell a bizottságokban, tanácsokban, mert van olyan, aki szerint érdemtelenül kapja meg a nagy és kényelmes forgószéket. aztán ott van még a nagypofájú nay is, akinek csak azért nem rúgják szét a seggét, mert az apja az, aki. és persze bunk sem a két szép szeméért hozta ki omar-t a böriből... az egészet csak bubs szívja meg, aki csak teszi a szívességet, de basznak neki viszonozni a rendőrök... (egyre jobban érdekel a gyermek-kísérlet, vicces volt látni, ahogy összementek a nagyarcok a puccos étteremben, a bizonytalan környezetben.) ($10.10.)

„gotta show arrests are up 15, 20%. we’ll worry about the quality later.”

aggódunk a magyar oktatás gyatra színvonaláért, de hogy amerikában a nyolcadikosok a tört-osztást tanulják, az durva. viszont van valami közös a két rendszerben: csak a szabályok meg a tesztek számítanak, nem az, amit ténylegesen képes egy gyerek megtanulni/hasznosítani és esetleg még érdekli is. mindig ez a vaskalaposság... (plusz egy jó tanár odafigyel a tanulóira lelkileg is, feltűnik neki, ha otthonról valami gebaszt hoz magával.) a speckó osztályban is így próbálják feltörni a srácokat, beszéljünk olyanról, amit ismernek (a gettó-lét, mi más lenne), és próbáljunk innen kiindulni. eközben a leendő polgármester rendőrségi túrát tart, de nem csak azért, hogy vizitáljon meg jópofizzon, hanem mert tényleg tenni akar valamit, hogy a város őrei ne legyenek ilyen tehetetlenek. laikusként is látja, hogy a jelenlegi módszerek nem célravezetőek, már csak egy alkalmas vezetőre van szüksége, és jöhet a nagy reform. igaz, hogy azután még az ilyen herc-féle izomagyakkal is foglalkozni kell. ($10.10.)