soroló

„apám arra nevelt, hogy tisztességes ember legyek.”

'megoldjuk okosba!' -és egyébként is, minden megengedett... az ilyen mentalitású emberekkel lehet minket, a (szinte) tisztességes polgárokat kikergetni a világból. és itt egy sorozat, ami pont róluk szól, a tisztességtelenekről, akik valószínűleg majd komoly változáson esnek át az évad végére, de azért bátor dolog úgy belemenni egy show-ba, hogy egyetlen szerethető karakterrel rendelkezik (aki ráadásul tinilány, úgyhogy biztos fog titnilányos hülyeségeket csinálni). a többiek maximum érdekesek. az sem segített, hogy az írók túltolták az elején a tisztességtelenségüket, mert értem, hogy svindliből futotta a nagy házra, de hogy az ilyenek a szomszédtól lopnák az újságot meg nem vesznek jegyet a bkv-ra, comeon... thuróczy szabolcsot sosem tudtam megszeretni a suttyó szerepei miatt, de itt látok benne valamit megcsillanni az önmagában kételkedő karakter-attitűd miatt. ónodi esztert meg könnyű lesz utálni... szóval nem lettem meggyőzve, de azért érdekel, hogy merre akarnak menni, és én is nagyon szeretném látni benne azt a pluszt, amiért a magyar hbo úgy gondolta, hogy ezt a projektet akarják fejleszteni a fantasztikus terápia után. (a rendezés oké volt, az ötletes beállításokat kicsit lehúzták az esetleges megoldások -de komolyan, az autósüldözésnél mi volt ez a sok arc-közeli...?) ($$01.03.)

„i've had sex with that person. and now a baby's come out of that same vagina.”

nem elég, hogy aziz ansari nem pihent a pyrex befejezése óta, de az első saját sorozatának első epizódjában egyből belecsapott a lecsó közepébe, egy olyan témát fejtegetve humorosan, ami a korosztályunk legfontosabb kérdése: a gyermekvállalás. és bár azt hittem sokáig, hogy a kiegyensúlyozottságra törekszik majd, hogy a rengeteg negatív érzet (mondhatjuk 'hátrány'-nak...?) mellett ugyanúgy meglesznek a szépségei is a családi fészek létrehozásánál, de végül csak letette a voksát amellett, hogy szülőnek lenni szívás... mi gyermektelenek persze bőszen bólogatunk, de szerintem a megrögzött kismamák/kispapák sem húzhatják fel magukat, mert olyan szeretetteljesen voltak bemutatva a pokoli napjaik. (támogatom, hogy a humoristák kapjanak minél több lehetőséget a tévében, még akkor is, ha kicsit úgy érezni, hogy mindegyikük louie c.k. (és persze woody allen) köpenyéből bújt elő.) ($$01.03.)

„i don't know how it is i raised three people who cannot see beyond themselves.”

vannak azok a pillanatok, amiket annyira szeretek az életben, hogyha meglátom őket egy sorozatban, annyira valóságosan amennyire csak lehetséges, akkor mindig egy pillanat alatt nem múló szerelembe esek -a reggeli ébredős jelenetek általában ilyenek, és azt kell mondanom, hogy most sikerült ezt a különleges pillanatot az egyik legjobban megragadni. és mivel ez a sorozat kezdőjelenete, így az első pillanattól el lett kapva a szívem... fura, hogy eddig húztam a bepróbálást, mert a radaromon van már egy ideje a show, és nem is a díjak miatt, hanem mert érdekel a témája. pedig nem vagyok érintett, lehet, hogy csak az ultra-liberális lelkem az oka, hogy szeretnék abban hinni, hogy mindenki az lehet, ami csak akar lenni. és biztos, hogy ez is hangsúlyos lesz majd a sorozatban, de most megleptek az írók, mert nem ez a főtéma volt a középpontban, nem az lett az epizód fénypontja, hogy apu bejelenti a gyerekeknek, hogy mostantól tekintsenek rá nőként -hanem maguk a gyerekek voltak a középpontba. és ez egy érdekes szerkesztési mód, ismerjük meg először ezt a különleges családot, és aztán szépen épülnek majd be a problémák. és gonosz módon alig várom, hogy beüssenek ezek a problémák... ($$01.02.)

„reverend richard wayne gary wayne, senior prophet and cfo of savior rick's spooky church of the scary apocalypse.”

a mai cinikus világunkban természetellenesnek hat a pozitivizmus, humorforrás az, ha valaki mindig vidám, mindennek a jó oldalát látja, és az istennek sem lehet megtörni... és tina fey meg az írócsapata ezt jól használják ki, a szektás alap morbid, a hősnő színes egyénisége ragad rád, működik a világra való rácsodálkozása is. nem akarnak térdcsapkodós irányba elmenni, inkább valami szeretetteljes mosolygás a cél, ahol azért a későbbiekben van tér a témák mélyítésére is. de csak kicsit, mert nem szabad letörni a lelkesedésünket, a pozitív szemléletünket. ($$01.02.)

„ballet is the ultimate optical illusion. we make effort appear effortless, we make difficult divine, and we make gravity... our bitch.”

a klisék azért vannak, mert többnyire igazak. bár távol áll tőlem a balettos miliő, én elhiszem, hogy az öltözőben csak féltékeny cafkákat találnék, akik csak egymást tudják fúrni, rettegnek a hízástól, és nem vetik meg a segéd-anyagokat sem, hogy elnyomják a fájdalmaikat. és legyen bárki hozzám hasonló anti-tálentum a tánchoz, azt mindenkinek el kell ismernie, hogy piszok sok meló és küzdelem van mögötte. meg leszakadt lábujjkörmök... és ez az a világ, ahová hagyományosan egy ártatlan virágszálat követve lesünk be, akinek muszáj elveszítenie az ártatlanságát, meg kell keményednie, különben nem éli túl ezt a közeget. és biztos vagyok benne, hogy itt is ezt fogjuk látni, de az ember nem mindig a meglepetésekért nézi a sorozatokat. sőt, igazából még azt sem mindig tudja megindokolni, hogy miért érdekli egy adott újdonság. mert azt sosem titkoltam, hogy nem áll hozzám közel a balett, de lehet, hogy pont ezért akartam bekukkantani a kulisszák mögé, hogy egy teljesen új világot tapasztalhassak meg. vagy csak jólesik sok szép nőt látni a képernyőn, egy kicsit belesni egy női történet szoknyája alá. és a starz-nak köszönhetően attól sem kell félnem, hogy finomkodnának, lehet kegyetlenkedni, lehet meztelenkedni. és az is jó, hogy az ember megismerhet egy csokor újonc lánykát, akiket elsősorban a tánctudásuk miatt válogattak be, de azért a színészetben sem vallanak szégyent. profinak meg ott van mellettük ben daniels, aki meggyőzően hozza a meleg intézmény-vezetőt. meleg férfiak a balett körül? csak nem egy újabb klisé...? ($$01.01.)

„exactly, what the fuck. just the same question we’ve been asking our dreams since... ancient egyptians, really.”

az a jó a sorozatozásban, hogy az ember váratlanul bukkanhat rejtett gyöngyszemekre. teljesen elment mellettem ez a show, ha múltkor nem olvasok róla valahol némi dicséretet, nem is tudnék róla, de szerencsére a radarom ki szokta szúrni az ilyesmit a napi zajból. pedig le is egyszerűsíthetném a dolgot -csak követnem kéne jason reitman munkáit, mert úgy tűnik, be tud találni az ízlésem közepébe. mert ez a pilot is nagyon rendben volt, kellően morbid és csipkelődős, szexis és őrült -és közben nem felejtett el egy csipetnyi drámát rakni a legaljára. a főszereplőkkel is hamar sikerült szimpatizálnom, főleg ez a szoros rokoni kötődés tetszik hármuk között. azt hiszem nem kéne első alkalommal beleszeretnem az online randi-partnerembe, de én már csak ilyen megrögzött romantikus vagyok... ($12.28.)

„people say i’m the best boss. they go, ’we’ve never worked in a place like this’. ’you’re such a laugh. you get the best out of us’. and i go... c’est la vie. if that’s true, excellent.”

ki voltam éhezve valami ricky gervais hülyeségre, aztán eszembe jutott, hogy még soha nem mentem vissza az origóhoz, azaz még kimaradt (a) the office. nem hiszem, hogy kevésbé lesz így érdekes és értékes, hogy nekem nem ez volt az első kalandom a gervais/merchant univerzumban, bár így inkább csak ésszel tudom majd felfogni, hogy mekkorát szólhatott annak idején, és nem érezhetem teljes szívből a wow-t. mert megszoktam és megszerettem már a kínos humort, és az ál-doku-stílust is láthattam és megszerethettem számos helyen. de jó látni, hogy tizenöt éve mennyire elkapták egyből a srácok az egészet, már itt el mertek menni olyan fokú cikibe, amitől az ember röhögve vakarózik (a csúcspont persze a kamu kirúgás a sírással és zavart motyogással), és már a kamerába nézések is pont olyan szúrósak, mint később. de könnyen lehet, hogy egyvalamivel már egyből az elején elérték a polc legtetejét: talán még senki sem hozott ekkora faszt a képernyőre, mint ricky david brent-tel, minden idők legrosszabb főnökével. ($12.26.)

„in my line of work, you gotta know when to walk away. but some cases just won’t let you go.”

mit nem várnál el egy marvel hősnőtől? hogy nyílt színen a következőket tegye: lerészegedés, hányás, kefélés, depresszióba zuhanás... ja, folytatódott a marvel/netflix közös szuperhős dekonstrukciója, ahol nem csak az volt a cél, hogy bemutassák a new york alsóbb szintjein tevékenykedő kisebb hősöket, hanem, hogy a helyszínül választott hell's kitchen városrész névadójában is elmerüljenek -azaz a pokolban... és a vak ügyvéd után másodszor is tökéletes alanyt találtak ehhez, aki ex-hőst, aki egy súlyos trauma után magánnyomozó lesz, valamint cinikus és alkoholista. sok múlott azon, hogy milyen arányokban nyújtják át nekünk ezt a nem hagyományos hősnőt, és szerencsére telitalálat lett, a szemforgatásai és a félelmei is a helyén vannak, és tök jó látni, hogy egy régi szívem csücske, krysten ritter ilyen jól helytáll ebben a szerepben. pedig nem könnyű azonosulni ezzel a nőszeméllyel, akit épphogy nem temettek még maga alá a problémái, de elég volt két narráció meg egy kis flört a kocsmában, hogy máris a szívünkbe zárjuk. és valószínűleg még beljebb fog vackolni, ahogy egyre beljebb mászunk majd a sötétségbe. bár már azt is merésznek tartom, hogy ilyen mélyen kezdtünk, hogy semmit sem kaptunk jessica dicső hősi múltjából, csak utalás-foszlányokat, mint ahogy az életét meghatározó sötét tetteket is csak sejtetik -kicsit olyan, mintha a második évadtól kezdtük volna, de jól áll neki ez a talajvesztés érzése (mondhatjuk, hogy noir-kellék ez, mint a borongós utcák meg a jazz-alapú zene). megleptek, hogy luke cage-nek már ilyen nagy szerepe volt a pilot-ban (is?), megyek is, folytatom a heroes for hire képregényemet, ha már így felvillanyozódtam most a marvel-től. ($11.23.)

„i can’t even remember what we were fighting for.”

hányszor hallja az ember történelemórán, hogy nem létezik olyan, hogy ’mi lett volna, ha...’? pedig miért ne lehetne eljátszani egy ötlettel, végigvinni egy gondolatmenetet, hogy máshogy is alakulhatott volna a világ sorsa, mint az ahogy ténylegesen megtörtént? ezekből a felvetésekből az egyik legnépszerűbb a ’mi lett volna, ha a szövetségesek elveszítik a második világháborút?’, mert még relatíve közel van hozzánk a korszak, és egyértelmű, hogy fundamentumaiba változott volna meg a világ. ebben a közegben játszadozott el annak idején philip k. dick is, és valószínűleg ez az alapötlet vezérelt annak idején, hogy elolvassam a regényt (sajnos minden tiszteletem ellenére ez az egyetlen könyve, ami megfordult a kezemben). bár ez már annyira régen volt, hogy csak néhány érzés lenyomata maradt meg bennem, így a pilot legtöbb momentuma újdonságként hatott. persze arra emlékeztem, hogy a két elnyomó nagyhatalom felosztotta egymás között az egyesült államokat, és hogy meglehetősen ingatag lábakon áll a béke, és még a nagy titok sem volt újdonság, miszerint vannak, akik sejteni vélnek egy másik valóságot, ahol minden máshogy történt... ha mint első részt nézem pilot-ot, szerintem annak jöhetett be, akinek a hangulat az első számú meghatározó elem egy sorozatban, mert tökéletesen sikerült megfogni az alternatív hatvanas évek változásait, a kissé melankolikus légkört, akik viszont egy történetet magáért a történetért néznek, azok lehet, hogy csalódtak, mert egy óra alatt is csak arra volt idő, hogy egy helyre hozzák a két főszereplőt, és vázlat-szerűen belekezdjenek a történet felépítésébe. pedig szerintem ennyi elég, hogy meglegyenek az alapok egy erős sorozathoz. (nem emlékszem, hogy láttam volna eddig valamiben alexa davalos-t, de örülök, hogy felfedezhettem, vonzotta az arca a tekintetemet.) ($11.21.)

„we’re back, bitches!”

amióta négy éve az arrow megtörte a cw-s átkot, azóta már nem tekintek minden sorozatukra pestisként, és néha-néha még fel is vetődik bennem, hogy be kéne próbálni valamelyiket. persze az ember nem azért teszi ezt, hogy mély drámát várjon, de nem is hiszem, hogy a sorozatozásnak kizárólag arról kéne szólnia, hogy alámerülünk a lélek bugyraiba, és összetörjük magunkat hétről-hétre -kell a szórakozás-faktor is, amikor nem kell semmit sem komolyan venni, amikor hétvégén ellustulva elindítod a laptopot, és kikapcsolódsz a hétköznapokból. és ehhez nem kell sok összetevő, legyen elég érdekes az alapötlet, legyen jó ránézni, és hogy igazán bűnös legyen az élvezet, jöhetnek a jó csajok is. eddig távol tartottam magam a young adult mozgóképes inváziótól, de miért kéne bármit alapvetően elvetni, mert nem én vagyok a megcélzott közönsége? na, vegyük sorra, az alaptörténet jó, posztapok felhangok játszanak erős scifis hagyományokkal; a pilot látványvilága tetszetős volt, az űrben siklik a kamera, a bázison csillog a lens-flare, odalenn meg jöhet a vancouver-i erdő; örülök, hogy vannak azért ismerős megbízható színészek, a többieknek meg elég lesz szépnek lennie... simán behúzott egy újabb körre ez a nyitány, annak ellenére, hogy kapkodós volt, mert egy csomó infót kellett megosztania 42 perc alatt, és azért a kezdődő tini-frakciózásnál kellett nyelnem kettőt, de minden az arányokon fog múlni. ($11.14.)

„it’s not an ’s’. it’s my family’s coat of arms.”

én már akkor szerelmes voltam melissa benoist-ba, amikor még nem is ismertem őt... egy időben olyan képekkel dekoráltam a szobám falát, amiket a netről szereztem be, és volt egy kép amit különösen szerettem, rajta egy cuki lánnyal. még akkor is fenn volt a falon, amikor melissa felbukkant a glee-ben, és én majd’ megőrültem, mert nem jöttem rá, honnan ismerős ez a lány, aztán egy nap jött a homlokra csapás... és az a jó, hogy ebből a cukiságából mit sem veszített az évek alatt, és bevallom azon ritka esetek egyike volt ez a pilot próba, amikor azért döntöttem a rész megnézése mellett, mert erősen szimpatizálok a hősnőt játszó színésznővel. vagy lánnyal, na. még az sem riasztott el, hogy mindenhol azt kiabálták, hogy mennyire csajos az egész, hogy az ördög prada-t visel national city-ben, de tudjátok mit, több helyen pont ezért működött a pilot. mert olyan kis szertelen volt, mint a hősnője, szerethetőbb lett tőle, könnyítette a száraz tananyag lecsúszását. mert nem tehették meg, hogy nem a kályhától indulnak, hogy járjunk a krypton-on, hogy túlessünk az első hősködésen és ruha-próbán (ahogy kell, elsőre egy repülőt illik lehozni az égből). hogy az első heti-gonosz bepréselődjön a betonba (owain yeoman a terminator sorozat után egy újabb pilot-ban gonoszkodhatott). sokkal jobban működött a nyitány, mint amire számítottam, a repkedések hatásosak voltak, átívelésbe is érdekes lehet, a magánélet felpezsdítő, és hát melissa, hmmm, my sweet guilty... (blake neely kezdi belopni magát a fülembe, most is felismertem, hogy hozták magukkal őt is a készítők. jut eszembe, tényleg nincs esély egy crossover-re a cw-s srácokkal...?) ($11.04.)

„i’d never had a dismembered headless torso to investigate.”

emlékszem, hogy az év elején valamelyik stream-en nézett meccsem közben futottam bele ennek a show-nak az előzetesébe, és először megörültem neki, mert nem is tudtam, hogy jön valami újdonság az hbo-ra, aztán lelombozódtam, mikor utánanéztem, hogy mit is takar a nagyon is meggyőző előzetes, és kiderült, hogy egy dokumentum-sorozatról van szó. pedig ideje leszámolnom a megírtság fétisével, a valóságon alapuló művekkel ugyanúgy lehet hatni a nézőkre -sőt, még plusz emocionális töltetet bele lehet vinni. ráadásul (így a pilot alapján) ez a sorozat pont úgy lesz felépítve, mint egy jól kigondolt fikciós/nyomozós/kábeles dráma. a nyitányban kaptunk egy szörnyű ügyet, majd egy gyanúsítottat, akit addig hagytak a félhomályban, ameddig csak lehetséges volt, megadva így neki a kellő misztikumot. de addig is jól működtek az archív bejátszások, az érintettekkel készült interjúk, az elméletek felállítása. nem tudom, hogy mennyire próbálnak majd objektívek lenni az alkotók, az biztos, hogy a második feleséget már most sikerült egy idegbeteg manipulatív picsának beállítani, bár gondolom nem volt nehéz dolguk... no, a kezdés megtette a hatását, érdekes a rejtély, és érdekel ez a furcsa ember is, aki körül hullanak az emberek. (kora-tavasz óta sok idő eltelt, így az ember óhatatlanul belefutott a neten a sorozat következményeibe, de próbálom magam függetleníteni ettől a tudástól.) ($09.24.)

„cocaine hijacks the pleasure centers in the brain. a rat will choose cocaine over food and water. it would choose cocaine over sleep, over sex... over life itself. the human brain isn’t quite the same as a rodent’s... unless we’re talking about cocaine.”

valamilyen különös oknál fogva vonzódunk a hírhedt rosszfiúkhoz -és pablo escobar-t különösen nagy figyelem övezi. persze lehet ezernyi indok, hogy miért akarjuk magunkat beleásni az életútjába, érdekelhet, hogy hogyan csinálta, hogy ő volt a legsikeresebb drog-csempész, de érdekelhet maga az ember is. vagy az egész miliő, ahol a rendőrök kilátástalan harcot vívtak a drog-urakkal és jól felszerelt katonáikkal, miközben amerikára egy sötét időszak telepedett, ahogy a kokain elárasztotta a piacot és az emberek agyát. a drogozás már nem hippi hóbort volt többé, hanem kemény életforma. és mindez benne van a pilot-ban, töményen, addiktívan... talán ez a scorsese-i út a legcélravezetőbb, hogy bemutasson egy ilyen felemelkedés- és elbukás-történetet, amiben a narráció erősíti a látottakat, és az idősíkokkal is jól játszik (amit viszont josé padilla saját kútfőből hozott, az a kézikamera erőteljes használata). bár fura, hogy már ebben a nagyszerű egy órában rengeteg mindent érintettünk, fogalmam sincs, hogy hogy’ lesz ebből sorozat... ($08.31.)

„we were this close to living the dream and then dad spit on his dick and fucked us!”

meddig tolerálható a trógerség? és ezt most nem csak arra értem, hogy a sorozat alapfelállását azt robbantja, ki, hogy a szülők megunják a saját gyerekeik trógerségét, hanem nézői szemmel is -lehet-e szeretni két ilyen tróger főszereplőt? aligha, de ha elég vicces szituációba keverednek a trógerségük miatt, akkor szórakoztató lehet nézni a kálváriájukat. és bár a pilot alatt nem voltam meggyőzve, hogy ez mindig így lesz, voltak pillanatok, amikor képtelen voltam ellenállni az abszurditásig fokozott hülyeségnek. mert persze, hogy pofánbasznád jó erősen a két srácot, de csak kedvesen, nevelői szándékkal... (a végén dea feltűnése győzött meg arról, hogy nekem ezt folytatnom kell, és nagy respekt ben stiller-nek, hogy megint túltolta a method acting-et...) ($08.28.)

„nature, well, nature always wins.”

teljesen meg tudom érteni az amc-t, akik a bődületes sikert látva még többet ki akarnak préselni ebből az univerzumból -így rendeltek kirkman-éktől egy testvér-sorozatot. akik szerencsére nem ugyanazt akarták még egyszer eladni a csatornának, így a kifejlett apokalipszis helyett inkább arra az időszakra koncentráltak, amit akár hívhatunk kezdeteknek is (gondosan ügyelve arra, hogy itt se derüljön ki a járvány kialakulásának oka, és hogy az emberek itt is rácsodálkozzanak a zombikra -ebben a szörnyű univerzumban romero sosem hozta létre a klasszikusait...). és jól rá is játszanak erre, már rögtön az elején, ahol a hatásos felütésben a virágzó civilizáció közepébe dobják a srácot, majd többször is elhitetik velünk egy pillanatra, hogy ’majd most megfordul, és akkor...’, pedig tudjuk, hogy még várnunk kell az ilyen fordulatokra. nincs még rothadás, az operatőr is világosabb színeket használ (a zene is másképp hat, illetve másképp zaj-zene, mint amit bear csinál a nagy elődnél, a hegedűsök ijesztgetése helyett szinti-prüntyögés van és gitár-sírás). a középpontba egy nem túl eredeti diszfunkciós családot állítottak, akik valószínűleg elég érdekesek lesznek ahhoz, hogy kövessük őket az első (csoszogó) lépéseknél -csak idegesítő tiniket miért kellett hozzájuk csapni...? ($08.27.)

„these are for you, mcnulty. this one over here is going up your narrow fucking irish ass. and this bad boy over here is in your fucking eye.” (középső ujjakat mutat)

...igazság szerint pilot-újra-próbát kellene írnom, mert annak idején egy késői órán ott feküdtem a dunatévé előtt a kanapén, és megnéztem szinkronnal a részt, de effektíve semmire sem emlékeztem belőle, úgyhogy új volt az élmény. de nem is baj, hogy akkoriban nem kattantam rá, sokkal jobb így, hogy már érettebben fogadhatom be a sorozatot (és főleg nem szinkronnal! és hát az sem hátrány, hogy közben kijött a felújított, szélesvásznúvá tett verzió, így nem kell valami szem-kifolyatós release-zel szenvednem). mert bizony ez egy felnőtteknek készült, un. ’érett’ alkotás, ami nem siet sehova, minden aspektust mélyen bemutat, különböző szemszögekből vizsgálódik, és hagyja, hogy organikusan fejlődjön. és ifjabb fejjel, vagy kevesebb kábeles sorozattal a háta mögött az ember hajlamos türelmetlennek lenni, azonnal akarja a cselekményt, a magyarázatokat, mindent meg akar érteni -pedig pont ezt a kifejtős hozzáállást lehet igazán szeretni a sorozat-formátumban. ezért nem baj, hogy a pilot-ban tényleg csak felvázolódtak a karakterek és elkezdett formálódni a történet magja, mert ennyi elég, hogy felkeltsék az érdeklődésemet. én nem tudom, hogy csinálja david simon, hogy ennyi karakterrel zsonglőrködik minden alkotásában, de kell is ez a képessége, hogy igazán le tudja fedni a teljes spektrumot (jelen esetben a baltimore-i rendőrséget és a drog-ügyletben részvevőket). esküszöm, hogy bevallanám, ha untatott volna, de tényleg nem esett nehezemre végigülni ezt az első egy órát. (szokták mondani, hogy azért is nehéz dió a sorozat, mert nehéz megkülönböztetni a néger színészeket, de mivel a többségüket ismerem a későbbi szerepeikből, nekem ezzel sem lesz problémám.) ($08.15.)

„never buy a depreciating asset. if it drives, flies, floats or fucks, lease it.”

peter berg már segített létrehozni egy tökéletes focis sorozatot, és most is itt van bábaként (meg persze szokásához híven vicces vendég-arcként). bár most más a koncepció, nem véletlen, hogy úgy hirdetik a show-t, hogy ’az entourage készítőitől’, partikban és csöcsökben nem lesz hiány, az biztos. de azért behoztak egy elgondolkodtató vonalat is, a visszavonult sportolók élete ezernyi kiaknázható lehetősséget kínál. de persze azért vannak aktív profik is a show-ban (akár szó szerint is, el is várom, hogy leszervezzenek pár igazi futbal-sztárt bohóckodni kicsit) (plusz pont, hogy tényleges nfl csapatokat mutogatnak, bár hallottam, hogy volt is ebből problémájuk). a pilot szokás szerint egy ígéret, majd meglátjuk, mit váltanak be belőle, de jó mókának tűnik -bár valószínűleg az értékeli igazán, akiben ott van a foci-szeretet eleve. ($08.11.)

„sometimes... you know something’s coming. you feel it... in the air. in your gut.”

(jaj, de hiányzott kyle chandler hangja...) ki mondta, hogy a noir-ok csak nagyvárosok sötét sikátorainak mélyén játszódhatnak? miért ne próbálhatnánk ki egy ilyen sötét történetet egy napsütötte helyen? az erős kontraszt akár még plusz értéket is hozzáadhat. és hozzá is ad... a louisiana mániámat már ismeritek, de a florida-i mangrovés mocsárvilág is ugyanúgy közel áll a szívemhez -és a természet megint meghálálja, hogy aktív szerepet kap egy történetben (főleg, hogy ennyi külső- és tengeri felvételt használnak). és aki okosan használja a pálmafák árnyékát, az biztos, hogy többet is akar nyújtani a drámaiságból, mint egy szerelem-hajó epizód... na nem mintha tele lett volna romantikával a tenger-part, inkább egy családi perpatvarba csavarták a mélységet. és akkor működött igazán a pilot, amikor összeeresztették az eléggé különböző karakterű testvéreket (és persze megbízható színészekre osztották a szerepeket). meg persze az a baljóslatúság is segített, ami belengi az egész első egy órát, a sejtelmes narrációval és a flashforward-okkal érték el ezt a hatást, hogy mindenképp vissza akarjunk térni erre a különleges helyre -hogy másképp élvezzük a tengerbe merülést, mint ahogy megszokott lenne. ($07.18.)

„i understand what it’s like to be different. i’m very different too. i mean, i don’t jerk off to little kids, but... i don’t know how to talk to people.”

mindannyian szeretnénk különcök lenni -csak túl beszariak vagyunk hozzá. legtöbbünkben ott munkál a vágy, hogy odacsapjunk a gonosznak, akár névtelenül is, legyen az emberileg megvetendő kis hal, vagy egy mindent behálózó világvállalat. persze vannak, akik megpróbálják ezt a kívülálló életet, és mit érnek el vele? kitaszítottnak érzik magukat a társadalomból; éjjel hősök, de nappal ugyanúgy húzzák a szaros igát, miközben a szépen vasalt ingükben kénytelenek jópofizni. minden csak egy másolat másolatának a másolata. ja nem, az egy másik film... nem véletlen, hogy bele kellett szőnöm a mondandómba a fight club referenciát, mert mutat hasonlóságokat ez a(z) (meglehetősen ígéretes) alkotás vele. és nem csak azért, mert a társadalmi tömeg-nyomás ellen harcol, amikor kikel a közösségi média és a hiteleket kézben tartó giga-cégek ellen, hanem mert behoz egy nagyon érdekes pszichológiai vonalat is, ami miatt nagyon sok mindent kérdőjelezünk meg -és ez mindig jó játék, hogy vajon miről hisszük azt, hogy csak a főhős fejében játszódik le, és mi az, ami ténylegesen megtörténik. ezt ellensúlyozandó a számtech rész (fél-laikusként) hitelesnek tűnik. ha ehhez hozzáadjuk a jó értelemben creepy főszereplőt, a képek és a zene minőségét, valamint a jó tempót, elmondhatjuk, hogy erős támadás érte ismét a kevés szabadidőmet... ($07.18.)

„being in a rock band... there’s no such thing as a democracy. there’s always someone at the wheel, and it’s usually the biggest ****-up of them all.”

ha elnézed a mai fiatalokat, ahogy csapatják valami műmájer dj szettjére, miközben twitter-en áradoznak a semmiért körbenyalt celebekről, egy kicsit szomorú leszel, mert tudod, hogy lemaradnak egy csomó igazi értékről. mert lehet, hogy a pólójukon nekik is ott virít a sex and drugs and rock'n'roll hármasa, de fogalmuk sincs, hogyan kell ezt az életérzést igazán megélni. mert nem találják meg azokat az ős-kövületeket, akik igazán utat mutathatnának nekik. de még nincs veszve semmi, mert dennis leary loboncot növesztett, és feláldozza magát a mai fiatalok okításának céljából. bár lehet, hogy ők csak annyit fognak megérteni belőle, hogy gaga, mi öreg rókák viszont remekül fogunk szórakozni, az már ebből az első húsz percből is nyilvánvalóvá vált. már a dave grohl-lal súlyosbított ál-dokus kezdés is meggyőző volt, de utána is röpködtek a zseniális dumák és rockandroll közhelyek. nem is emlékszem, mikor röhögtem hangosan ennyit egy pilot-on... uhh, érzem a vénáim mélyén, hogy ütős kis sorozatot kapunk, ami jó hatással lesz a rekesz-izmainkra és a májunkra egyaránt... ($07.18.)

„you’re going to do tremendous fucking damage to this young man. you’re going to drag him to the fucking deep end and you’re going to wait until he crawls up like a bag of fucking monkey bitch, trembling, whimpering monkey bitch. okay? or you can just punch him in the fucking face, ’cause he hates that.”

nem tagadom, mindig is nyápic voltam, sosem verekedtem, távol áll tőlem az edzőtermek szúrós izzadság-szaga. hogy miért kezdek bele mégis egy sorozatba, ami pontosan ebbe a világba ad betekintést? mondhatjuk, hogy pont a megismerésért, de most talán azt érzem a legerősebb indoknak, hogy szükségem volt már a sok scifi és fantasy mellett valamire, a felfrissít a realitásával. és azt hiszem megint nem csalt a szimatom, és jól választottam. ezt már akkor éreztem, mikor az operatőr az elején a főhős nyomába szegődött, hogy aztán végig ott zötykölődjünk a vállára csapott kamerával egy órán át. persze előfordulhatott volna, hogy elriaszt az erőszakossága, a maszkulin vonásai, de meg sem fordult ilyen a fejemben. bár ahhoz még mindig nem kaptam kedvet, hogy lemenjek egy edzőterembe szétrúgatni a seggem... (bár jól esett a valóságszag, a jól összerakott zenés részek, azért inkább egy nagy ígéret volt a pilot, ahol a klisékből építkező karakterek és történet kifejlődhet valami erőteljessé, de még edzenie kell, hogy beverekedje magát a szívünkbe. annak viszont örülök, hogy a direktv fogadta be a projektet, mert kellettek a káromkodások és a csöcsök, ezt finomkodva nem ($06.09.)

„scientists talk about it being part of an eco-biological synaptic network. when people take it, they see their birth, their death, worlds beyond this one.”

az látszik, hogy a wachowski-k vonzódnak azokhoz a történetekhez, ahol sok ember sorsa fonódik össze egy nagy egésszé. csak akkor azt nem értem, hogy miért nem a felhőatlasz-t is szerző david mitchell másik regényéhez, a szellemírók-hoz fordultak, ami szintén ilyen tematikával íródott. bár úgy tűnik, azzal sem lesz nagy baj, hogy jm straczynski-val fogtak össze. egy ilyen komplex történetnél talán az eleje a legnehezebb, ahogy kapaszkodó nélkül kell bedobni a sok karakter közé a nézőt, de a fejkapkodós kezdés után jól vették fel a szálakat, legalábbis végig sikerült lekötni a figyelmem (és nem mondanám, hogy a könnyebbik utat választották, mert a nyolc főszereplő és a rejtély mellé még idepasszíroztak némi flashback-et is, plusz valamiért úgy gondolták, hogy a helyszín-inzerteket nem minden új helyre váltáskor írják ki, hanem random, amikor eljön az ideje). a következő nehézségi lépcsőfok az lesz, hogy mind a nyolc fő alakra egyformán kíváncsivá tegyenek. mert ez megint egy olyan trükkös sorozat lesz, ami a rejtéllyel adja el magát, közben meg a karakter-építés a motorja (legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz...). vizuálisan sosem volt gond a tesókkal, most is szép munkát végeztek -egyetlen rendezői döntéssel békülök csak nehezen: hogy minden országban mindenki angolul beszél... ($06.07.)

(disclaimer: az új élményekről könnyen ír az ember, de van olyan, hogy akkor is van mondandója, ha már átélte egyszer/többször az adott élményt. mivel filmeknél már próbáltam ilyen típusú értékelőket írni, most eljött az ideje, hogy a sorozatoknál is tegyek egy próbát. és mi lehetne más az első áldozat, ha nem minden idők egyik legjobb űr-westernje, a firefly. mivel annak idején láttam a teljes sorozatot szinkronnal és felirattal is (tehát minden részt legalább kétszer), most meg sem próbálok úgy tenni, mintha új élményként fogadnám be a látottakat. de hogy ne legyen ebből kavarodás, minden ilyen típusú bejegyzés elején lesz egy (◄◄) jel az egyértelműsítésért (csak hogy egy, a videomagnós korszakból vett szimbólummal erősítsük a retro érzést...).)

"you were a sergeant, yeah? sergeant malcolm reynolds. balls and bayonets brigade. big, tough veteran. now you got yourself a ship, and you're a captain. only i think you're still a sergeant, see. still a soldier. man of honor in a den of thieves."

...mivel nem kell már a történetre koncentrálnom, így inkább arra figyeltem, hogy milyen módszereket vet be joss whedon, hogy bemutassa a karaktereket és az általa kitalált világot. a kezdést sosem szerettem, nagyon elüt a későbbiektől ez a háborús helyzet, főleg a kép műviségével nem voltam soha kibékülve. és nem segít egy pilot (vagy a fox esetében -utolsó rész...) kezdésénél, hogy ennyire kapkodjuk a fejünket, hogy ’mivan?’. de aztán a néma űrben találjuk magunkat, és igen hamar a helyére kattan minden. főleg, amikor leszállunk az első bolygóra, és megtelik élettel a show, ott a porban születik meg az a hangulat, ami most is, ezerszer is el tud kapni. ...szóval figyeltem, és arra jutottam, hogy egész szépen megoldotta a kötelező bemutatós feladatát, lépésről-lépésre ismertet meg minket a hajó legénységével, csepegteti a párbeszédekbe az infókat. és ami a legjobban tetszik, hogy (a végtelenül cuki) kaylee-t leszámítva nem akarja azonnal megkedveltetni őket. de ha pokrócnak is ábrázolja mondjuk a kapitányt, azért fel-felvillantja alatta a nagy szívét is. a sorozat legtöbb eleme már felvonul itt is, a fegyvert rántós poros western-feeling, az űr némaságában csillogó hajtóművek (egész jól állja a képi világ az idő múlását), a felhorkanós egysorosok, és a betyár-becsület tisztelete. és elég volt ez a másfél óra, hogy alig várjam, hogy újra elmerülhessek ebben a gorram világban. ($05.24.)

„i regret to report that both our jedi order and the republic have fallen, with the dark shadow of the empire rising to take their place. this message is a warning and a reminder for any surviving jedi: trust in the force.”

valamivel meg kellett ünnepelni a nemzetközi starwars napot, főleg egy ilyen különleges évben, ezért úgy gondoltam, itt az ideje, hogy ne halogassam tovább ezt a rajzfilm-sorozatot. annak ellenére tudtam, hogy egyszer majd neki kell magam gyűrni, hogy (a) the clone wars-szal nem volt felhőtlen a viszonyunk -elsősorban a hullámzó minősége miatt, másodsorban a digitális technika használatáért. azt még nem tudom, hogy itt a történet milyen lesz, de a látványt máris kettősség uralja. mert a hátterek, az űrhajók nagyon életszerűek, látványosak, ugyanakkor az arc-mimika, és főleg a hajak és szőrzetek itt is katasztrofálisak. de ha anno megszoktam, most sem lehet gát. nagy előnynek érzem, hogy végre nem egy skywalker van a középpontban, sőt, az eddig ismert szereplőket száműztük a háttérbe, és új karaktereket találtak ki -sokkal nagyobb szabadságot kapva. és a két trilógia közötti időszak sem olyan kötött, mint a klón-háborúk voltak. persze most sem ússzuk meg jedik nélkül, de talán így érdekesebbek lesznek, hogy kevesen vannak, és rejtőzködnek. egyébként sokat nem tudtunk meg hőseinkről, bedobták őket egy rakás látványos akcióba, a mély hátterek kidolgozása meg majd elkövetkezik -a sorozatos formátum nagy előnye ez. szóval én bizakodó vagyok, a hang-effektekkel még el is lágyították a szívem, szóval egyet kívánhatok csak a készítőknek: az erő legyen veletek! ($05.04.)

„if there’s a stunning woman with questionable character in the room, matt murdock’s gonna find her and foggy nelson is gonna suffer.”

katolikus bűntudat és kőkemény bunyó -ennyi kell egy ideális karakter-bemutatáshoz... pontosan ilyen bemutatkozást vártam a marvel és a netflix kapcsolat első gyermekétől, hogy behúzzák a felhőket az égbolt elé, hogy olyan mocsokba fürdetik a város mélyebb rétegeiben lakó hőst, amilyenbe a fenn repkedő szupersztárokat nem lehet. persze most még ez inkább csak remény, mert még csak az első lépéseket tettük meg az alámerüléshez, de az irány kifejezetten erre mutat, és én ennek nagyon örülök. pedig várhatóan fájni fog. mert az már jól látszik, hogy a hell's kitchen-i alvilág nem a kíméletességéről híres, amikor a piszkos ügyleteit intézi. tetszik, hogy az újjáépítős mutyit kötötték az avengers-filmhez (és milyen jó, hogy egy sorozat kapcsán van idő azzal foglalkozni, hogy mi történik akkor, amikor levonulnak a nagy hősök a színpadról), és hogy egy ügy kapcsán fogunk belemélyedni a fertőbe. (ja, és deborah ann woll megint sokat sírhat. arról már nem is beszélve, hogy a legelső jelenetében vérben úszik, mintha csak a trueblood forgatásáról esett volna be…) ($04.15.)