soroló

„it was part of a larger and bolder strategy.”

a tavalyi epizódok óta minden egy irányba mutat, mégis kell még néhány toporgó lépést tennünk, hogy elérjük a nagy végcélt -hogy elbúcsúzzunk a főszereplőnktől. talán tényleg jobb így, hogy a sokkoló szál-elvágás helyett felkészülünk, hogy méltóak legyenek a nagy harcoshoz az utolsó percek. mármint nem egy hősies halálra gondolok itt, hanem olyanra, ami lelki megbékélést hoz, ahol azt érezzük, hogy ragnar okkal lépett erre az útra, és nem csak azért, mert a vikingek mindig a halálra gondolnak... és teljesen logikus, hogy ecbert királlyal lelkiznek egy sort, mert mindig is lelki-társak voltak ők, főleg az athelstan-hoz való ragaszkodásukban, vagy a hitük megkérdőjelezésében. és persze a stratégiákon alapuló ésszerű uralkodásban. jó látni, hogy még egyszer közös nevezőre tudnak jutni -és nem csak az elfogyasztott alkohol mennyiségében... tudom, hogy elég apokrif dolog meglépni azt, hogy egy (fél)évad közepén búcsúzzunk a legfontosabb karakterünktől, de a jövő hét ideálisnak tűnik ragnar saga-jának lezárására. kattegat: itt viszont gyorsan búcsút vettünk egy régóta velünk lévő szereplőtől, és logikus is az ő búcsúja, mert így lett teljes a hatalomátvétel, de valamiért fura érzete van az embernek ettől a lagetha-száltól, nem tűnik helyesnek... ($$12.25.)

„when you hear thunder, it’s only thunder. but for me, it is still thor beating his hammer.”

ragnar-t már figyelmeztették az istenek az előző rész végén a viharral, de az ő akaraterejét nehéz már megtörni ennyi megpróbáltatás után -nincs mit elveszítenie ugyanis, ő már tudja, hogy neki ez az utolsó útja, és igazából ivar-on kívül nincs is már szüksége senkire. ez utóbbi nekünk nézőknek is örömteli, mert sikerült ebben az egy részben nagyszerűen felépíteni az apa/fiú kapcsolatot, jól egymásra találtak mind az élcelődésben, mind a gyilkosságokban. és milyen sokat fog jelenteni ivar-nak az, hogy legalább egyszer az életében hallott dicséretet valakitől -főleg, hogy az a valaki az általa nagyra tartott saját apja... a dicsőséges déli utazás sem megy olyan simán, ahogy björn elképzelte, hiszen rollo már szinte teljesen frankká vált, nem teheti meg, hogy szó nélkül átengedje a viking flottát a vizein -de azért maradt még benne épp elég viking vér, hogy feltüzelődjön egy véres hadjárat gondolatától. örülök, hogy michael hirst megtalálta a módját, hogy rollo visszatérhessen az övéihez, még ha azok nem is látják őt olyan szívesen... eközben haza is látogattunk, de szerencsére most nem kell húznom az orrom a felesleges kattegat-i eseménytelenség miatt, mert lagetha megtalálta magában a harcias viking asszonyságot, aki odacsap a pajzsára, hogy követelje a jussát. fokozódik fel az évad, örülünk. ($$12.16.)

„what a beautiful dragon you’ve built for us, floki. now let’s fly her to rome.”

nem sok tisztelete maradt egy királynak, ha már az utca egyszerű embere is le meri köpni... és az a durva, hogy ragnar-t már nem is nagyon érdekli, hogy ennyire elveszítette a tekintélyét, őt már csak az angolok elleni bosszú élteti. és ezért hajlandó mindenre, megalázza magát, elosztogatja a vagyonát, hajókat kunyerál a saját fiától, pedig valószínűleg ő is tudja, hogy ezzel a szedett/vedett csapattal és három hajóval halálra van ítélve a küldetése -és akkor még nem is érkezett meg a (viking hajóutakon menetrend-szerűnek mondható) hatalmas vihar... érdekes kontrasztja volt ragnar útra-kelésének björn indulása a földközi-tengerre, mert neki sok embere és sok hajója van, és mindenki jó szívvel búcsúzik tőle, nagy dicsőségeket kívánnak neki... de egyébként is ügyesen játszottak az ellentét-párokra ma, természetesen ezek közül a lagertha/anslaug ellentétet szerettem a legjobban, mert örülök annak, hogy a szívünkhöz közelebb álló szőke bosszút fontolgat. ugyanakkor a királynővel is tudtam ma szimpatizálni, legalábbis átéreztem a fia iránti aggódását -és kifejezetten tetszett, amikor áldozatot mutatott be az útrakelők segítésére. mindig öröm számomra, amikor ilyen hangulatosan ábrázolják a vikingek hiedelem-világát. ($$12.09.)

„your father’s return brings calamity, disorder, chaos, tragedy and death.”

kicsit diszkriminációnak érzem, hogy míg a férfiaknál szakáll-hossz-növekedéssel ábrázolják az idő múlását, a gyerekeket lecserélik idősebb színészekre, addig a női karakterek pontosan ugyanúgy néznek ki mint eddig, mintha őket nem mernék öregíteni... ezt leszámítva erős volt ez a visszatérés, ami nagy örömömre végig viking-földön játszódott, így nem kellett megosztanunk a figyelmünket a sok helyszín és történet-szál között, így az alapokra tudtunk koncentrálni -azaz ragnar érzéseire... mert nem csak a külsején látszanak az évek, de lelkileg és gondolkozásban is sokat érett a király, igaz, hogy lenyugodnia nem sikerült, és még nem tett le arról, hogy véres bosszút álljon angliában. ám ehhez újra fel kell vennie a kapcsolatot a szeretteivel, és ezeket a pillanatokat jól el tudta ma kapni michael hirst. nagyon szerettem azt, ahogy megbékéltek floki-val, ahogy újra érezni lehetett a szikrákat lagetha-val -de persze a legfontosabb a fiaival való kapcsolat-felvétel volt... mert egyre közeledik a generáció-váltás ideje, így komoly hangsúly esik már a lothbrook gyerekekre is, és ahogy várható volt, elsősorban ivar-ra, akire talán most még talán az ’érdekes’ jelző a legigazabb -mert láthatóan egy kellemetlen alak, akiben a betegsége miatt rengeteg feszültség gyűlt fel, és nem mindegy, hogy miként fog ez kitörni belőle (és nem csak a lábak elsorvadásáról van szó, hanem az ezzel járó lelki terhekről, plusz még szexuális frusztráltságot is adtak a bajokhoz). de, hé, pozitív főhősöket követni olyan unalmas már, nem...? ($$12.02.)

„only victory or death!”

hát eljött az, amire tíz rész óta várunk -összecsapott a két testvér. és ez szinte pont olyan intenzitással és drámával járt együtt, mint amire számítottunk. szinte, mert nem adatott meg nekünk nézőknek (sem) a kielégülés, hiába hangoztatta mind a két fél, hogy ezt a csatateret csak egyikük hagyhatja el élve. sőt, én meg voltam győződve arról, hogy ezt a csatateret nem sokan hagyják el élve... mert az egész jelenet felépítése ezt sugallta, ahogy a közeli véres összecsapásokat kilassítások törték meg egy-egy főszereplőről, ahogy láttuk a jós fájdalmas üvöltéseit, ahogy a frank túlerő egyre több kritikus sebet ejtett... bár idén többször elégedetlen voltam michael hirst-tel, azért simán kinéztem volna belőle, hogy elküldi a valhalla-ba a karakterek többségét, majd az új generációval folytatja a show-t -és lehet, hogy jósnak kéne mennem, mert részben megvalósultak a vízióim... érdekes volt így az epizód szerkezete, hogy az első felében kaptuk meg a félévadot lezáró nagy csatát, majd a második húsz percben már a következő szakaszt készítettük elő. és igazság szerint felvillanyozott az, hogy ilyen mértékű szakáll-növesztő időt ugrottunk, mert fel lehet majd frissíteni a show-t új kihívásokkal és konfliktusokkal. egyedül csak attól félek, hogy az új generáció nem tud majd olyan közel kerülni a szívemhez mint a régi -bár nem ebből a pár percből kéne ítélnem, amennyire most megismerhettük a srácokat... ($$04.23.)

könnyen kiolvasható volt a részek után leírt soraimból, hogy voltak problémáim ezzel a félévaddal, nem is kevés... széteső volt a sok külön futó szál miatt, a kattegat-i események nagyon nem akartak működni, kicsit egyhelyben is topogtunk (talán nem kellett volna felhizlalni az évadot a duplájára...?), ugyanakkor sosem csak kötelességből ültem le elé szombat esténként, mert annyi szufla végig maradt benne, hogy érdekeljen a karakterek sorsa. és az az igazság, hogy michael hirst gonosz ember -mert elérte azt, hogy ne a szájhúzásra koncentráljak itt a tizedik rész után, hanem reménykedve tekintsek a jövőbe, mert ezzel az időugrással talán ki lehet küszöbölni a hibákat, és egy erősebb, egységesebb tíz részt kaphatunk. az istenek legyenek kegyesek hozzánk ebben!

„take this sword, which is bestowed on you with the blessing of god, that by the power of the holy spirit you may resist and cast out all your enemies.”

oly’ sok halál -mondja az epizód címe, pedig most nem is volt olyan sok halál... oké, jó viking szokás szerint a hajó-csúsztatás környékén azért egy-két farmot feldúltak és megerőszakoltak; oké, végre letudtuk a björn ellen forralt bosszút egy jól irányzott nyílvesszővel; oké, egy meg nem született és egy ifjú gyermek is eltávozott a mai részben (ez már megint mi a fene is volt kattegat-ban...?) -oké, mégiscsak aratott a halál az epizódban... de azért voltak magasztosabb dolgok is, tetszett, ahogy párhuzamosan vágták a római és a wessex-i ünnepségeket (plusz hogy róma nem pompázatos nagytotálokon lett bemutatva, hanem lentről, a koldusok és kurvák szintjéről). reméljük tovább éleződik angliában az ellentét, és akkor jó kis háború elé nézünk... ahogy ragnar is egyre elszántabb, hogy a keze közé kerítse a testvérét, akinek viszont jelenleg az a legnagyobb gondja, hogy a várandós felesége nem hajlandó szexelni vele... no, a hajók újra a vízen, látványos félévad-finálét vizionálok magam elé, hátha megvalósul... ($$04.16.)

„this is the iron hand of frankia. i give it to your grace as a symbol of my favor.”

istenem, megvilágosodtam! az a legnagyobb bajom az évaddal, hogy több karakter sorsa teljesen hidegen hagy... már tikkel az ember szeme, ha kattegat-ba kell visszatérni -de ezt tudjátok már, mert hetek óta rendre előhozom ezt a bánatom... de igazából azzal sem tudnak felizgatni, ha frank-földön valaki átmegy szado-ból mazo-ba... wessex-et csak azért nem írom, mert linus roache még mindig nagyon erős, mint king ecbert, és azért ebben a shakespeare-i királydrámában van valami, ami megfogja az embert... és az a baj, hogy még az érdekesnek tűnő szálakat is elvágják a sokk-hatás kedvéért (mert azt nem mondhatjuk, hogy nem hullottak ma a karakterek -és emiatt főleg nem értem, hogy minek kell a felesleges álom-szekvencia is egy fontos karakter halálával, megtanulhatnák már, hogy a nézők utálják az ilyen ósdi trükköket...). és az baj, hogy az ember ilyenkor kérdezősködni kezd -például, hogy minek kellett felépíteni a kínai lány szálát, ha most ilyen radikálisan fejezték be -mit fog ez majd hozzáadni ragnar személyiségéhez? azon kívül, hogy most majd rángatózik egy részen át az elvonási tünetektől... viszont az elismerem, hogy a szárazföldön úszó hajók trükkje látványosan nézett ki, de ez egy kicsit kevés elismerés egy 45 perces epizódhoz... ($$04.09.)

„up onto the overturned keel. clamber, with a heart of steel. cold is the ocean’s spray. and your death is on its way.”

örülhetnek a kaszkadőrök, hogy létezik ez a sorozat, mert bőven tudnak nekik munkát adni benne, most is rengetegszer hallhattak meg benne, akár nyilak akár tűz által... érdekes volt a hozzáállásom a csatához, mert persze a vikingeknek szurkoltam, ugyanakkor tudtam, hogy rollo trükkjei be fognak válni (alig vártam, hogy felemelkedjen a lánc), és sok derék harcos fog elhullani itt a kietlen frank tájon. azt viszont már nehezen viseltem, amikor a táborra támadtak, mert kevés elvtelenebb undorítóbb dolog van, mint nőket és gyerekeket leöldösni... szépen kitette az epizód felét a csatajelenet, eddig le is voltam nyűgözve a hangulattól és a kidolgozottságtól, de a második húsz perc nem tudta tartani ezt az élményt. mert bár a leendő angliai királyság-egyesítés izgalmasnak hangzik, most még csak alapoztunk erre, és ragnar megzuhanásában és függőségében is van potenciál, ugyanakkor a falat kapartam, amikor vissza-visszatértünk kattegat-ba -mert tényleg azt kell néznem, hogy kevin durand minden nőt lekap és megkap a városban...? és ezt még súlyosbították egy fura álom-jelenettel is. kedves alkotók, tessék a kardokat élezni, és egymás ellen ereszteni testvért és ellenséget -az sokkal jobban megy, mint ez a misztikus orgia... ($$04.02.)

„a pilgrimage is like taking a bath for the soul. it wipes away the dirt from the soul.”

szép zeneisége volt az epizódnak, méghozzá különleges viking és kínai (mandarin?) nyelven... és kiemelten fontos szerepet játszottak ma a gyerekek is, mindannyiuknak komoly terhekkel kell szembenézniük fiatal koruk ellenére, mert apáik (és nagyapáik) ezt az utat szánták nekik. hogy tapasztaljanak. hogy lássák, hogy milyen az emberi szenvedés. hogy fájjon egy kicsit a lábuk a fáradtságtól... mert vége a tétlenkedésnek, útra-keltünk végre, és nagyon hangulatosra sikerült az utazás, feszültséggel volt telve minden viking hajó, és még egy vihar is tépázta az eget (nem sokkal később pedig nagyon szép adalékot kaptunk ragnar látomásával, benne rég látott első évados karakterekkel -csak nem a búcsúját készítik elő...?). nem zavart, hogy az első csetepaté képen kívül történt, mert így is láthattuk, hogy az új tetovált testvér-párunk az elvetemültebb viking fajtából került ki, akiknek nem okoz gondot az ellenfél szenvedése, sőt... viszont a nagy testvér-párbajra még várni kell, bár nem is tudom, hogy vágyom-e arra, hogy azt lássam, ahogy rollo a testvére ellen fordul... ($$03.25.)

„a man will always divulge the truth first to his mistress, and only afterwards, if at all, to his wife.”

jól levertük azokat a horgonyokat -nem nagyon haladunk semerre sem... (ilyenkor merül fel mindig az emberben, hogy vajon jó ötlet volt-e húsz részesre felhizlalni az évadot...?) persze, nem azt mondom, hogy nem élvezem a show-t, csak a sok kis apró morzsa kielégítetlenül hagy... most épp a legjobban ragnar kínai kapcsolatát várom a sztori-vetésforgóban, mert azt meg kell hagyni, hogy a lothbrok-ok tudják hogyan kell kielégíteni egy nőt -még úgy is, hogy a férfiasságuk a nadrágjukban marad... de tetszett a nő-uralom kikiáltása is, végre láthattuk megvillanni a régi amazon-szerű lagertha-t. és tulajdonképp élvezetes volt hallgatni björn évelődését is az újonnan érkezett vikingekkel. viszont a tengerek túloldalán még mindig csak a helyezkedés megy, az édesen veszélyes gondolatok fülekbe csepegtetése. ...de most tényleg mindenki arra vár, hogy a vikingek újra felbukkannak a partjaiknál? igen, mi is, egyre kevesebb türelemmel... ($$03.19.)

„a king and a slave. it is both our duties to serve others, whether we like it or not.”

ha tudtam volna eddig, hogy csak annyi kell, hogy bejuss egy nő alsóneműje mögé, hogy leülsz, és beseggelsz egy új nyelvet, már elmondhatatlanul sok nyelvet beszélnék... de félretéve a tréfát, elég furán jött ki ez a hirtelen változás, főleg úgy, hogy minden más szálon a nők önálló akaratáról tanulhattunk -olyan nőkről, akik elhagyhatják a férjüket egy másik férfiért, vagy akik szemrebbenés nélkül beszólhatnak az apjuknak... jól kijöttek megint a hitvilágok közti különbségek -mert míg a katolikusok nagyon tartózkodóan ünnepeltek, adventkor kását ettek, karácsonykor szolidan megittak némi bort, addig a vikingeknél a tűz került központi szerepbe, és sokkal hangulatosabb és meghittebb lett az egész ceremónia... tetszik az új vadállati björn, aki medve- és ember-bélen csúszva találta meg önmagát. kell majd a segítsége, mert hatalmi harc formálódik kattegat-ban, ragnar alatt könnyen meginoghat a trónja, főleg, ha nem hagy fel az agyának elbódításával (akkor lett volna igazán jó a kínai lánnyal a jelenet, ha megállnak a tűzzel való játszadozásnál, és nem nyelnek benne kígyót...). ($$03.12.)

„my husband is just like that pagan emperor. he’d probably like to destroy me in the same way, by burning me alive, or cutting off my head.”

...hogyan is léphetnénk be egy új helyszínre, ha nem egy szex-jelenettel... talán nem is az lesz a baj ezzel a mozaikos szerkezettel, hogy elaprózódik a történet, hanem hogy lesznek karakterek, akikkel bántóan keveset foglalkozunk majd idén (lásd lagertha-t, aki egyetlen (szex) jelenetben szerepelt két rész alatt). bár igazából ma senkivel sem haladtunk előre igazán, kicsit talán megrekedtünk a hóban... rollo még mindig a feleségével és a francia nyelvvel küzd; floki kegyelmet kap a testi kínzásai alól, de lelkileg jobban összetörik; angliában szépen alakulnak a házasságon kívüli kapcsolatok. talán björn-nel töltöttük a legtöbb időt, az ő különleges spirituális útján (kicsit sajnálom a készítőket, hogy mostanság jött ki a revenant, mert mindenki hasonlítgatni fogja a medvés küzdelmeket, de én csakazértse' teszem...). de nem csak az itteni északi fény alatt üldögélés volt hangulatos, hanem a két király közös álma is, ahol ismét búcsút vehettünk athelstan-tól. ($$03.05.)

„it’s about loyalty. and trust! something you can’t understand.”

kezdi megfertőzni a sorozatot a trónok harca kór, egyre több helyszínre terjeszkedik el a cselekmény (ma sem fért bele mindenki), és ha nincs valami vezérelv, könnyen érezhetjük azt, hogy szétesős a rész. mert michael hirst továbbra is szerelmes angliába, és nem tudja elengedi az ottani karaktereknek a kezét sem. és fura módon nem tudom ezért kárhoztatni, mert ecbert király mindig is kedvenc volt számomra is, és tulajdonképpen még az sem unalmas, ha judith-tal az iniciálékról beszélgetnek... (na jó, inkább az a téma, hogy hol is volt a nők helye a 800-as években). de azért kitekintettünk párizsba is, ahol rollo végleg elveszni látszik a pojácaság álarca alatt, teljesen jogosan röhögi ki őt ezért a hitvese (oké, szervezkednek a császár ellen is, de ez még elég kezdeti stádiumban van). otthon meg floki-t üldözik elég sokáig (itt új zenetéma szólt a jelenetek alatt nem? valahogy több volt benne a gitár, mint eddig a score bármelyik részén), és ragnar is bemutathatja, hogy szerinte hol van a nő helye -a padlón, két pofon kíséretében... ($$02.27.)

„it is unwise to imagine the death of kings.”

a hatalom megszerzésénél csak a megtartása a nehezebb... a gyerekek növekedéséből úgy tűnik, hogy a frank kaland és a hazaút jó sokáig tartott -ennek ellenére ragnar még nem lépett a gyógyulás útjára, és rollo is csak most jutott el a házaséletig. egyébként sokat voltak ma képernyőn a gyerekek, nem biztos, hogy örülnék neki, ha ez a későbbiekben is így maradna. igaz, hogy björn is szépen kinőtte magát, mert ő is fontos volt most, főleg a tüzes nagybeszéde alatt. de talán a kisebb gyerkőcöknél még fontosabb lesz az édesanyjuk, akit talán megszállt siggy szelleme, mert magának akarja kattegat-ot. bezzeg az ex-feleség, lagertha nem vágyik ilyesmire, mégis a hatalmi kavarás sűrűjébe találta magát, igaz, kissé passzívan szemléli csak, hogy a jarl-társa megszilárdítja a pozíciójukat. rollo-nak sem egyszerű ott a messzi frank-honban, még az első éjszakát sem hálhatja el tisztességgel, és lelkileg is egy kicsit meg kell törnie magában a viking szellemet. ezt látná csak floki... (tudom, hogy sokaknál igény lenne arra, hogy egyből vérrel borítsák a vizeket, de szerintem teljesen rendben van, hogy nyugodtan elvetjük itt az elején a viszályok magvait, aztán később aratjuk le a babérokat.) ($$02.21.)

„ragnar asked me to build him one last boat.”

lehet, hogy tényleg meg kéne fontolnom, hogy áttekerem a previously-kat, mert most is túlságosan emlékeztettek rá, hogy mit mondott a jós ragnar-nak, így egyből bevillant az a kép, amit aztán meg is kaptam a megfelelő pillanatban a templom oltára előtt. de. annak ellenére, hogy odalett a meglepetés, tudtam élvezni az odavezető utat is, alig vártam, hogy tényleg megtörténik-e, és közben eljátszottam azzal a kósza gondolattal is, hogy mi lenne a sorozattal a főszereplője nélkül -plusz a búcsúzások is hangulatosra sikerültek. akkor meg már főleg magával ragadott a hév, ahogy a viking gyászmenet éneke keresztény dallamokba kúszott át. és akkor a király visszatért közénk... a felállás természetesen jövőre is nagyon érdekes lesz. örülök, hogy rollo és leendő jövendőbelijének a kapcsolata már meg volt alapozva a korábbi részek összenézéseiben (nem úgy, mint a gróf rajongása a fiftyshades iránt...). bár valószínűleg a bimbózó szerelem mellett lesznek valami apró csaták is. mert ezek a nyugtalan északi népek sosem bírnak magukkal... ($04.25.)

igazság szerint két osztályzatot kéne adnom erre az évadra -mert jól elkülöníthetően két részre lehetett osztani, és különbözően tetszett a két fél. kicsit átmeneti részén jártunk a történetnek, talán ez tehet mindenről -mert az első fele még az előző etaphoz tartozott, angol-földet tapodtunk, tovább bonyolódtunk az ottani belügyekbe, a régóta vágyott letelepedés illúziójába. széthullott a csapat, és így az epizódok is kicsit szétesettek lettek, nem minden tudott működni. de aztán dél felé fordult a tekintet... a frankok elleni felemás kimenetelű hadjárat már sokkal jobban megközelítette az elvárt szintet, összesűrűsödtek az események -és a vér a kardok élén. meglódultak a látványosok is, olyan ostrom-epizódot kaptunk, ami tökéletesen használta ki a tévés kereteket, meghozva az azt epikus érzetet, amit sokszor keresünk a történelmi művekben. a karakter-ívek is rendben voltak, ragnar lába alól jól kihúzták a talajt, egyedül floki picsogásaival voltam képtelen kibékülni. ...hát, ahogy mindezt papírra vetettem, meg is világosultam: nincs szükségem két osztályzatra, az a néhány botlás menet közben eldöntötte a kérdést -tetszett. jövőre lehet harcolni a javításért...

„i am not like my grandfather. i am not charlemagne.”

ezek a barbár északiak nem az a népség, akik könnyen feladnák -ha nem ment erővel, most megpróbálják csellel. hát be kell vetni ellenük minden kegyetlen fegyvert, de jaj, uram, lehet, hogy még az sem lesz elég. mert hiába a hősies ellenállás, ha a falak közé szorulva éhen veszünk, ha a betegség veszi át az uralmat a város felett. ha az urunk is elgyengül, jaj nekünk... (először azt hittem, tényleg csak a második körrel foglalkozunk, élvezettel nézhetjük, ahogy a véres küzdelem folytatódik, de ma már nem bírta megállni michael hirst, hogy ne tegyen egy körbetekintést az egyéb helyszíneken is. angliában a királyi udvar fertője hozta a szokásost, kattegard meg fura volt ezzel semmiségnek tűnő üggyel és látomással. na nem mintha ragnar-t ne kínoznák víziók, érdekes lesz, hova futtatják ki a szálát, hogy meg merik-e lépni, amit ő előrevetített -mielőtt belépett volna a tóba, hogy megadja magának az esélyt, hogy újra lássa a legjobb barátját.) ($04.18.)

„the oriflamme. it is the sacred banner of saint-denis. the cloth was bathed in his blood.”

hát nem lettem volna viking közkatona sem -avagy, eddig sem rajongtam a franciákért, de most végképp megutáltam őket... várható volt, hogy nem lesz díszmenet az ostrom, azért itt erős falak, képzett és felkészült ellenség várta a harcias északiakat, nem nyámnyila szerzetesek. de mégis rossz volt nézni, ahogy ennyire elszámították a lépést. hogy hullottak azok a bizonyos egyszerű talpasok. még az is erősen a levegőben volt, hogy egy fontos szereplőt is elveszíthetünk, hagyták is, hogy izguljunk némelyekért, de aztán visszakoztak, gondolom mindegyikükkel még vannak tervei az isteneknek. az sem ért váratlanul, hogy ragnar ennyi embert feláldoz a bosszújáért -ahogy az sem, hogy van egy terve... (köszönöm szépen, hogy megkaptam az elvárt vér-adagomat, sőt, még annál is többet, mert ez egy igencsak jól összerakott ostrom-epizód volt, és én sokakkal ellentétben úgy gondolom, hogy nem egyszerű összerakni egy ilyen részt, hogy végig megmaradjon a feszültség, hogy ne váljon unalmassá a repetitív viaskodás. és katheryn winnick-nek milyen jó áll a harci szellem (is), hjaj...) ($04.11.)

„your first duty, count odo, is to concentrate on the defeat of the northmen.”

már hetek óta szemezek az epizód címével, alig várva, hogy mikor jutunk el végre párizsba, nem gondolva arra, hogy nem lehet csak úgy megtámadni egy ilyen jelentős várost, elő is kell készülni. először azt hittem, hogy lesz annyira tökös michael hirst, hogy csak a franciákkal foglalkozunk egy egész részen át, hogy megismerjük ennek, a sorozatba újonnan belépő népnek a viszonyrendszerét, de szegény annyit írt már angol történelemmel foglalkozó forgatókönyvet, hogy nem tud elszakadni a saját hazájától sem. azért bocsánatos bűn ez, mert egbert király és kwenthrith királynő megint hozta a formáját. és valahogy wessex-ben jobban érezte az ember a csuhás hiányát, még ha ők maguk nem is tudják még, hogy mekkora is a veszteségük. bár azt nem mondanám, hogy ragnar nincs megborulva (a szokásosnál is jobban). mert azért a hideg északiak is képernyőre kerültek, ők is készülődnek, náluk is megnézhetjük, milyen hatalmi villongások nehezíthetik a népek összetartását. (nekem meg ezt a részt, meg a jövő heti epizódot kellett volna egyben tartanom, vérre vágyó énem most megint türelmetlenül rághat belülről egy hétig...) ($04.05.)

„i never knew what a martyr was. i still don’t.”

ateistaként nem könnyű megértenem a mély, elkötelezett vallásosságot, a látomások misztikus világát, a különböző hitek egymásnak feszülését. de persze tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ezek a dolgok a középkorban természetesnek számítottak, így az is természetes, hogy a sorozatban ilyen hangsúlyosan megjelennek -sőt, vannak olyan szertartás-jelenetek, amik rengeteget dobnak a hangulaton, így kifejezetten szeretem őket. és azt is tudom, hogy sok karakter fundamentumát tudják adni a hitével. elkerülhetetlen volt, hogy a régi istenek és az egyisten-hit fő képviselői egymásnak feszüljenek, és az agresszivitás lett a nyerő -a nézők meg talán sokat veszítettek. én kezdettől fogva szerettem a csuhást, és kifejezetten érdekes volt, ahogy őrlődött a két hazája és a két vallása között. de talán bevégezte a küldetését (még egy csavarral egy valós történelmi személyhez is kötötték), és most az lesz az érdekes, amit már a rész végén is előrevetítettek -mivé válik ragnar a lelki támasza nélkül...? (egy női rendező nem hagyhatta ki, hogy még utoljára jó sokáig megmutassa george blagden tökéletes felsőtestét...) ($03.28.)

„for it is good to travel with hope and with courage. but it is still better to travel with knowledge!”

azt tudtuk, hogy nem lesz egyszerű a hazatérés, de arról nem volt szó, hogy olyan sűrű lesz a részben a rosszkedv, mint egy igazi szűretlen viking sör. mert most kellett rázúdítani a karakterekre minden halál és megcsalás megtudását, a gyász ólomsúlyát és a megváltozott státuszokat. persze ez okozott látványos jeleneteket is (bunyó a sárban), de azért nem volt könnyű befogadni ilyen töménységben. és akkor még az álnok angol királyhoz vissza sem néztünk... átmeneti jellegű epizód volt ez így az évad közepén, némiképp lezártuk az angol hódítást, és vigyázó szemeinket elkezdtük párizsra vetni. nem tudom, hogy mire futja majd a költségvetésből, én reménykedem, az elején is fantasztikusan nézett ki a sok hajó, ahogy közeledtek a partokhoz. (azért voltak itt összetett érzelmek is a szélsőséges szomorúságban, például rollo kisebbségi komplexusa, ami sok mindent megmagyaráz.) ($03.21.)

„so you sacrificed yourself for the common good.”

kicsit talán túlságosan is belekényelmesedtünk a magánügyek ölelésébe, aztán megérkezett vendégségbe a halál, és elkezdte osztogatni az áldását... de végig kettős hangulatú volt a rész, az északi baljóslatúságot ellensúlyozták sok humorral, az ünnepségen bárkivel csapódott össze ragnar, ott nagy mosolygás lett a beszélgetés vége, mind a kimondott mondatok, mind a tipikus szemhunyorgatások nagyon jól sikerültek. csak kár, hogy közben az embernek a permanensen fancsali képet vágó floki-t is néznie kell... igazából csak kétszer csapott le a kaszás, de azok is a két végletbe estek. hisz’ a szerencsétlen herceget nem tudtad sajnálni (plusz a kupa-eldobással a maradék drámaiságot is elvették), a jeges vízbe fulladás viszont szíven ütötte az embert, még ha az eltávozottnak voltak is negatív tulajdonságai bőven. az viszont jó, hogy mitologikusan ködbe veszni hagyják a rejtélyes vándor alakját, csak titkon remélhetjük, hogy az istenek köztünk járnak. de ha nem is jönnek személyesen, azért remélem az erejüket elküldik, mert a hazatérés angliából nehezebb lesz, mint amire hőseink számítanak. ($03.14.)

„it’s a new type of plow. it does not just scratch the surface of the earth, but it digs deeper, and because of the angle of the blade, it turns the soil over.”

fívéreim! kérjük az isteneket, hogy igazi férfiak lehessünk, akik erősen és nem gyengék, akik nem félnek szembenézni a halállal, mert tudják, hogy dicsőséges elmúlás után a valhalla vár rájuk; akik akkor is erősek maradnak, ha az istenek szeszélyéből életben maradt sebesülteket kell ellátni; akkor is, ha vezetőként nehéz döntéseket kell hozni, akár olyanokat is, amiktől kétség ébred a hatalmas istenek szemében. nővéreim! kérjük az istennőket, hogy bocsássák ránk a csábítás erejét, ami segíti az utunk a céljainkhoz; kérjük a mindenható égi urakat, hogy áldják meg a kétkezi munkánkat, hogy bőséges terméssel etethessük gyermekeinket; hogy védjék meg utódainkat minden fájdalomtól és veszedelemtől. félelmetes istenek! oszlassátok el a ködöt és a sötétséget, hogy dicső fényességben szolgálhassunk titeket! ($03.07.)

„i see a harvest celebrated in blood. i see a trickster whose weapon cleaves you. i see that a marriage of plow and sword will sustain you, until you become a virgin once more.”

az álmok és a köd mindig a baljóslatúság leplét terítik az emberekre. pedig nem így indult az utunk, a vágyakkal kezdtünk foglalkozni, amik megszállják az embert a csata után -és most mindegy, hogy az italról, az ételről vagy a nőkről van szó. esetleg minden idők legprofánabb lánykéréséről. vagy a felgyülemlett bosszúvágy leküzdéséről. de a vágy ott bujkált a többi helyszínen is. sajnos azt kell mondanom, hogy talán túlságosan elaprózódik a cselekmény így, hogy sokfelé kacskaringózik a történet, hogy hőseink kicsit elszakadtak egymástól. először nem is értettem, hogy minek nézünk vissza kattegar-ba, aztán eszembe jutott, hogy három fontos nőszemélyt hagytunk ott hátra, és szinte minden jelenetben össze is voltak kötve -és bár a helyszín-feliratnál nem gondoltam volna, de érdemes lesz visszanézni még, úgy tűnik. (plusz bátor dolog egy alapvetően a humorra tartott karakternek ilyen drámai szálat szőni -veled vagyunk torstein!) ($02.28.)

„ragnar and lagertha talk only of farming. farming. who wants to go places and farm? where is the glory in that?”

nem is értem, minket ezeknek a vikingeknek otthon... csak szenvedni tudnak, ha meg kell kicsit állni télire, kicsit közelebb kell húzódni az asszonyokhoz, vissza kell fogni a pezsgő vérüket. ezért is bukhat el főhőseink terve, akik a kezdetek óta földet szeretnének, letelepedést, mert ők a kivételek a viking néplélekben. még úgy is, hogy ők is tisztában vannak vele, hogy rengeteg halott emberen kell még átvágniuk magukat, hogy sikerüljön ez a vállalkozás, tehát finomkodónak nem mondanám őket. bár már látható a cél -ameddig a szem ellát... ilyenek a generikus évadnyitók, bemutatják a köztes időben beállt állapotot, majd egy jól irányzott lökéssel elkezdik feldönteni a dominókat. a kinézet szebb, mint valaha (azok a fjord körüli hegyek...), megint ment az ügyes zsonglőrködés a nyelvekkel, és felcsigázóak voltak a konfliktusok. elégedetten vagyok az előétellel, asszony, jöhet a főfogás... (az angolok két-partos felállása szándékos taktika volt, vagy bénázás? mer’ nem jött be, az tuti...) ($02.21.)

„we must overcome the magic of ragnar lothbrok, which threatens our power and survival. the gods have spoken, and i have listened. we must cut and kill in such a frenzy none can survive.”

mindig a felszín alatti feszültség a leggyilkosabb. mert amikor már kitört, az megnyugvást is hoz magával, de amikor csak gyűlik-és-gyűlik, az nehezen viselhető. floki került az epizód előterébe, és annyira fel volt építve a pálfordulása, hogy az ember kénytelen volt bizakodni, hogy az nem lehet, nem lehet, hogy... ezzel szemben ragnar meglepően passzív volt, az egész epizódban alig szólt pár szót, az isteni igazságtételnél is csak a legvégén lépett a tettek mezejére, hogy aztán kitörjön belőle minden. fináléhoz méltó lezárása volt ez az idei fő szálaknak, jövőre jöhetnek az új utak (kár, hogy donald logue-ról tudtuk, hogy ősztől a gotham-ben fogjuk nézni, így várható volt az elveszejtése). (++05.03.)

ha megtaláltad a helyes ösvényt, csak követned kell, és az istenek örvendezni fognak. tavaly kellett pár rész, mire megjött a sorozat saját hangja, kiteljesedtek az ízei, így idén már végig ezen a hőfokon éghettünk. még ha bátrabb harcos is lennék, akkor sem tudnék belekötni semmibe, érdekesek voltak a skandináv és az angolföldi események is, mert hogy athelstan segítségével kitárult a viking világ, sokat időztünk a keresztények között is, sosem árt megismerni mindkét oldalt. jól ballanszíroztak az arányokkal, intrika, magánélet, csaták, népszokások, rendre, tömören, érdekesen tálalva. nagyontetszett. köszönjük az újabb fegyvert, amivel koppinthatunk a történelmet nem szeretők orrára, hogy mennyire hülyék is ők...