soroló

„-it’s like i’m a fucked-up-shit magnet.

-it ain’t you. prison’s the magnet.”

jóóóó sok idejük van a csajoknak, amit el kell ütniük, szerintem ebből ered az összes lökött ötletük, például hogy levezessenek egy komplett bírósági ügyet dogget-tel a vádlottak padján -de jól működött ennek az összes kelléke, boo, mint a fifikás védőügyvéd, pennsatucky őszinte beszéde, az esküdtek belátása, satöbbi... mert a csajok többsége nem olyan lüke ám, mint amilyennek sokat gondolják őket a rácsokon kívülről -a néger csapat is hamar átlát a kormányzó átlátszó manőverén, miszerint megadják a listáról a legkönnyebben kipipálható követelést, a fontosabbakat meg elfelejtik. és végre a határozott igazságérzetük felpiszkálta chapman-t is, kicsit hiányzott már tőle ez az aktív hozzáállás... bátor módon mozgatják át az írók a karaktereket egyik dobozból a másikba -mármint arra gondolok, hogy alapvetően vicces karaktereknek adnak drámai szálakat, például a kezdetben csak a csipogós hangjáért tartott soso kapta idén a legsötétebb szálat, de morello körül is sokszor sűrítik a levegőt a humorkodás mellett (pedig milyen szép pár lehetnének nicky-vel)... (oh, nem is gondoltam arra, hogy flashback-kel vissza lehet hozni olyat is, aki már nincs köztünk -jaj a szívem...) (#06.15.)

„our fight is with a system that don’t give a damn about poor people and brown people and poor brown people. our fight is with the folks who hold our demands in their hands.”

új nap, emelkedő tétek, nehéz lesz a végéig bírni a nyomást -pedig a reggeli állapotokból még nem ez tükröződött... mert úgy néz ki az egész börtön, mint egy tesi-szakos kollégium egy átlag szerda este után, és úgy néznek ki a csajok is, mintha most csócsálta volna meg őket valami visszataszító manga-szörnyeteg (oké, hogy a mosoda sem üzemel, de kiábrándító mindenkit pecsétes ruhában látni)... táncolunk még egyet a fegyver körül, kicsit sajnálom is, hogy kikerült a rész végére a játékból, mert még lehetett volna görgetni tovább, hogy kit talál meg legközelebb... de ugyanilyen fun aspektus volt a latin lányok aligruhás youtube szereplése is, friss kortyok ezek a percek a súlyosabb témák előtt... mert átvitten és konkrétan is a színesbőrűségről tanultunk ma, akik évszázadok óta nézik azt, hogy bármit tesznek, akkor is a fehérek lesznek a kirakatban, hogy ők fölözik le a világ javainak nagyrészét -de legalább most kicsit törlesztettek ebből a rabszolgaság imitációjával. de persze ennél fontosabb volt taystee szívhez-szóló nagymonológja, ami miatt most gyorsan megsüvegelném danielle brooks-ot -bár egyébként is ő ragyog ki leginkább idén a színész-gárdából. (uhh, most belegondolva, sűrű volt az epizód, mert nem is ejtetem szó alex guru-ságáról, az őrök további alázásáról, és a caputo-féle behízelgésekről a kotyó büdösében, ésatöbbi, ésatöbbi...) (#06.14.)

„this pagan bullshit ain’t gonna bring her back! there ain’t no heaven, and there ain’t no ghosts, man! when you dead, you dead.”

na, csak lett értelme a részek óta jelen lévő gatya-húzkodásnak... de tényleg vicces volt nézni, hogy mihez kezdenek a meth-head-ek az ölükbe hulló hatalommal -elidétlenkedik, persze... és jó látlelet volt az őrökről is a fegyverrel kikényszerített tehetségkutató, mert azért akadtak olyanok, akik teljesen át tudták adni magukat a művészetnek -és igen, a profi módon levezényelt sztriptíz is művészetnek számít... ráadásul nem a faszra húzott zokni volt a legszürreálisabb rész az epizódban, hanem judy king passiója, ahol kvázi keresztre feszítve szenvedte végig a stációkat (el is esett, ahogy illik)... fura volt a p-től való búcsú is, de teljesen hihető is, hogy susan levezet egy szeánszt, és úgy gondolja, hogy hallja a szelleme(ke)t lelke(ke)t. a gyász sokféle formát ölthet, de mi talán taystee-vel értünk egyet, akiben egyszerre keveredik a bánat és a harag... érdekes, hogy van egy része az elítélteknek, akik nem akarnak részt venni a belső őrületben, csak csendesen akarják túlélni ezeket a perceket kint a kertben, a csillagokat nézve -és ami még furább, hogy alex a vezetőjük... (nem megszokott, hogy a flashback-főszereplő ilyen keveset szerepeljen a jelenben -így kicsit érdektelen volt a sztorija, pedig alapvetően érdekes dolog a többnejűség témája...) (#06.13.)

„we, the inmates of litchfield, are human beings. we are protesting the abusive conditions under which we are being held.”

minden nőnek vannak igényei, és alapesetben a börtönben ezek közül sokat nem lehet kielégíteni -de most a káoszban azért aki élelmes, kipipálhat sok mindent a listájáról. lehetnek menőbb ruhái a szokásos kényelmetlen poliészter zsákoknál, ehet jobb kaját a mindennapos mosléknál, vagy akár beállíthatja rezgőre a mobiltelefont egy kis zizegős élvezésért... (csak azt nem tudom, hogy bizonyos csajoknak miért vágya az, hogy meztelenül rohangáljon a folyosón vagy a kajáldában -de lehet hogy csak a rendező akart néhány indok-nélküli-csöcsöt rakni a háttérbe...) persze a vágyakat lehet elméleti síkon is kezelni, mert a lázadás felsővezetése rájött, hogy követelni is kéne dolgokat, ha már ennyire belemerültek az ellenállásba és a túszejtésbe -aztán viszont elkövetik azt a hibát, hogy a köznépet is megkérdezik, és így persze a tényleg fontos problémák egy szintre kerülnek a hülyeségekkel. t ki is akadt, mert ezzel a szent célt piszkolják be, mint ahogy crazyeyes is rosszul viseli, hogy a barátnője halálának a helyét megszentségtelenítik (hozva ezzel a mai nap legdrámaibb jelenetét)... linda-t a beszerzésről egész jól használják, azt mondjuk nem tudom, hogy indokolt volt-e máris flashback-et adni neki, mindenesetre szórakoztató volt ez a túltolt lányszövetséges múlt-darab... (#06.11.)

„welcome to litchfield 2.0!”

oké, hogy sok volt a gőz, amit ki kell engedni, de annak nem tudok örülni, hogy a csapat egy része az őrök megalázásában tudja kiélni a frusztrációit, mert egyetértek alex-szal, nem kéne erre a szintre süllyedni -mondjuk az alázásnak is megvannak a fokozatai, a szóbeli inzultáció és a kerítésen túlról dobott bénácska kacsintások még beleférnek, de az már nehezen, hogy visszaadják a testüregen belüli vizsgálatot a férfiaknak... bár érdekes, hogy az ennél sokkal durvább bosszút meg egy vállrándítással elintéztem (arra gondolok, ami a gyengélkedőn történt egy infúzió segítségével), mert az életveszélybe hozásért jogosnak érzem az élet tönkretételét bosszúként? a fene se’ tudja... már tavaly is jól látszott, hogy maria imád a középpontban lenni, főleg ha hatalommal is van a kezében, és persze most is ő vette a kezébe a gyeplőt -már csak az kéne, hogy hozzákerüljön a fegyver, kész is lenne a legújabb rémuralom... örülök, hogy a sűrű jelen események mellett azért idén is jut idő a flashback-ekre, főleg hogy most így engedhettek egy kis reflektor-fényt a morgós gyilkos öreglányra is -és a cserkész-múlttal és a paranoiás apuvalkönnyedén meg is ágyaztak a jellemének. (#06.11.)

„oh, what a fucking mess.”

amikor elképzeltem, hogy milyen lesz az évad azután, hogy tavaly daya-val és a fegyverrel hagytuk abba, valami ilyesmi volt a lelki szemeim előtt, mint amit kaptunk a nyitányban -eluralkodott a káosz, és nincs aki tartaná a gyeplőt... és az epizód szerkezete a börtön-béli viszonyokhoz vált hasonlatossá, azaz kapkodva ugrottunk bele a történések közepébe, erős hangulati ingadozásokkal lépkedtünk át egyik csapatról a másikig. látszik, hogy végiggondolták, hogy ki hogyan reagálna egy ilyen szituációban, és a különböző reakciókkal hozzák is a kellő drámát és humort -vagy akár egyszerre mind a kettőt, mint amikor taystee-ék bejutnak caputo irodájába... szóval vannak akik komolyan veszik a lázadást, vannak akik az étel-vagy-drog-adagjukra gondolnak inkább, vannak, akik változásokat szeretnének elérni a börtön áldatlan állapotában, vannak dühösek, vannak gyászolók, vannak harcias neonácik -és van chapman, akiből kanosságot váltott ki az izgalom, de aztán valamiért megszállja a jótét lélek, és inkább segítő kezet nyújt egy rászorulónak ahelyett, hogy alex bugyijába dugdosná a kezét... szóval parázs a helyzet, és nagyon kíváncsi leszek, hogy miképp lehet ezt fenntartani még 12 részen keresztül -már ha tényleg igaz, hogy az egész évad három napot fog felölelni. (#06.09.)

„to the best hooch maker! may she rest in peace.”

valamiért imádják az írók egy halál sokkja után még egyszer megforgatni a kést a nézőkben... mert persze, hogy vele kaptuk az idei utolsó flashback-et, egy furcsa utazást, amiben pont annyi vitalitás volt, mint benne... ehh... és ha ez nem lett volna elég, ott voltak még a kezdő percek, amikor a barátok összezuhanását, a rabtársak zavarodottságát láthattad, csöndben, mert szándékosan nem kevertek alá zenét, aztán norma énekelni kezdett, és szerintem nincs ember a földön, akinek ne kezdett volna egy kicsit szúrni a szeme... ezek után szépen végigmentünk a gyász fázisain, volt letargia, volt részegedés, mosolyogva emlékezés, egy csodálatos könyv-részlet red-től, és düh, megannyi düh, aminek ki kellett törnie a végén. és teljesen egyet tudsz érteni a rabokkal, akik azt mondják, hogy nincs tovább, mert azt a szemetet, amin végighúzták őket az egész évadon át, már nem lehet tovább elviselni... na, valahogy így kell felfokozni egy évadot, és minden kis szálat behúzni egy gyújtópontba, majd meggyújtani a zsinórt... ($$08.20.)

én az első pár epizód után: nem értem, hogy miért olvasom mindenhol, hogy ez eddig a legjobb évad, szerintem ugyanolyan jó, mint a korábbiak, jól keverik az arányokat, érdekesen alakul az eddigi karakterek sorsa, ígéretesek az újoncok, bár egy kicsit sajnálom, hogy az alap-tagok közül pár háttérbe szorult miattuk. én az évad közepétől: wow, elkezdtünk nagyon mélyre menni, oh, a kurva anyátok, egyre keményebbek ezek a pofonok, hűbazdmeg, hűbazdmeg, hűbazdmeg... persze azért megmaradtak a könnyedebb elemek is (judy king-et például jól használták erre), de annyi szarságot öntöttek a csajok nyakába, hogy mi nézők is egyre nehezebben viseltük ezeket a megpróbáltatásokat. és hatalmas húzásnak tartom, hogy bár egy picit megbolygatták a börtön-hierachiát, de nem belülről emeltek ki valakit ellenségnek, hanem az új őröknek jutott ez az utálatos pozíció. bár mondhatjuk azt, hogy ők is csak következmények, mert amitől leginkább kinyílt a bökő az ember zsebében, az a börtönt tulajdonló magánvállalat tevékenysége, amin szintén lehetett mosolyogni kezdetben, mert annyira karikaturisztikus volt a működésük, de aztán annyi konfliktust szültek a hülyeségeik, hogy csak megvető gyűlöletet ébresztetek egy idő után a nézőkben a hozzájuk tartozó karakterek. ironikus is volt azt olvasni a napokban a neten, hogy az amerikai kormány úgy döntött, hogy megszünteti a magáncégek kezében lévő börtönöket. valahol reméli az ember, hogy részben azért, mert ők is nézik a sorozatot, és belátták, hogy túl sok igazságtartalma van...

„this place crushes anything good. it’s like a monster that’s grown too big for its stubby little legs, and now it’s stumbling around, crushing whole cities.”

oh, fuck, az alap sorozatos szabály -sose reménykedj fényes jövőben, mert akkor biztos, hogy nem lesz jövőd a sorozatban... persze benne volt a levegőben, hogy valami kurva nagy baj fog történni, mégis olyan elemi erővel csapott le, amikor ténylegesen megtörtént, hogy alig bírtam odanézni... mert eddig forralták az indulatokat, és most az arcunkba robbant az egész, mint egy rosszul funkcionáló kukta... pedig az elején még azt hittem, hogy azért hozták be a neonácikat, azért formálták a puerto rico-i gang-et, hogy rassz-alapú ellentétet robbantsanak ki a végén, ezért is volt szívderítő látvány, hogy nagyjából félre tudják rakni az ellentéteiket, és össze tudnak fognak az igazi ellenség miatt. így vált felemelővé a holt-költők parafrázis, az összefogás gyönyörű szimbóluma, amit egy pillanat alatt tettek tönkre a brutális drámával. hjaj, mérges vagyok, mert az egyik kedvenc karakteremtől kell búcsút vennem, és ez mindig rohadt szar érzés... (örülök, hogy nem csak beszélnek arról, hogy egy ilyen hely tönkreteszi nem csak az elítélteket, de az őröket is, hanem át is érezhetővé teszik ezt nekünk.) ($$08.20.)

„-i’ve had inmates spit in my face throw piss and shit at me. i’ve had people punch me, kick me. i was even stabbed once. but i don’t hold it against ’em. in fact, i respect those type of criminals because they are honest. they hate me. i hate them. our relationship is simple. it’s your type of criminal that i find the most offensive.

-are we talking about old women or all women?

-no, we’re talkin’ about the type of criminal who tries to be your friend, who charms you, and seduces you and makes you like them so much you forget they’re in here for a reason.”

azt hiszem, most már kijelenthetjük, hogy kik az igazi gonoszai ennek az évadnak: az új őrök... mert nem csak az a baj, hogy néha előbújik belőlük az afganisztáni veterán (vagy a komplexusaikból adódó túlkompenzálásaik), de kifejezetten undorító dolgokat is megengednek maguknak, amiken már képtelen vagy túllépni, és kurvaanyázol csak szorgalmasan a foteledben. de egyébként is jellemző mostanság, hogy mindent drámaivá fordítanak át, és tulajdonképpen ez meglepő módon jól áll a sorozatnak. csak néha jó lenne levegőt is venni a bevitt gyomrosok után... ma például crazy eyes-ból hozták ki a szív-szorítást. de imádom azt is, hogy az évad elején még csak egyszeri odabaszásnak tűnt a gyilkosság és a hulla-eltüntetés, most szépen kiásták a szálat, ami nyomasztóan rá tudott így telepedni az epizódra, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat tőle. ($$08.20.)

„these guards, they think they can get can do whatever the fuck they want.”

miért van az, hogy ha látunk valakit kikerülni a börtönből, akkor mindig azt érezzük, hogy a kinti élete szarabb, mint a benti volt...? azt hiszem az az legnagyobb érdeme az íróknak idén, hogy szép fokozatosan forralják fel a témáikat, és az ember már alig várja, hogy robbanjanak. mert érzed, hogy nagy baj lesz a faji ellentétekből, a kibaszott felsőbbrendű kopasz fehérek keménykedéséből, de még mindig nem értünk oda, de egyre sűrűbbek a konfliktusok. de baj lesz, nagy baj... ismét voltak olyan helyzetek, amiket kellő humorral dolgoztak fel, mert hiába szörnyű sophia sorsa, a nővér bénázásai viccesek voltak, főleg a tüsszentéssel elveszített mobiltelefon... de aranyos volt crazy eyes is, aki a testi kapcsolatra vágyás közben nem is tűnt annyira őrültnek... ugyanakkor megint letörtek pár darabot a szívemből, pedig ramos-t nehezen engedtem közel magamhoz annak idején a butácska megnyilvánulásai miatt, de most, most, ehh... hibát hibára halmoznak az új őrök, ez is az a vonal, ami fokozódik fel egyre-és-egyre... (btw, ramos, nem csak a karakterére figyeltem fel idén jobban, hanem arra is, hogy a színészhölgynek milyen szép arca van.) (btw 2. valahogy most jobban látszott, hogy milyen ronda szürke ruhákat hordanak a csajok -ez eddig is így volt, vagy most csak kevésbé veszik fel a barna zsák-felsőjüket...?) ($$08.09.)

„we could both probably use, like, a week where we don’t do something pathetic and/or morally incriminating.”

no, addig rinyáltam a könnyedebb hangvételért, hogy jenji kohan-ék is meghallották az óceán túlfelén -persze ez nem azt jelenti, hogy az egész börtön felett kisütött volna a nap, sőt, a végén megint lenyomták a fejünket a víz alá, de az odáig vezető úton most sokkal több volt a mosolygás. mert ahogy caputo kezeli az ál-leszbikus kapcsolatot judy king-éknél, azt nem lehet faarccal nézni. vagy olyan jó látni chapman-éket, hogy kaptak egy hetet, amikor nyugalom van körülöttük... arra emlékeztem, hogy annak idején ’szemöldök’ blanca folyton a diablo nevű barátjával beszélgetett a klotyóban, de nem gondoltam volna, hogy egy romantikus flashback-et fog kapni, amikor sorra kerül. lehet, hogy emiatt, meg a kis könnyebbség miatt, de első évados vibe-ot éreztem az epizód nagyrészén. ugyanakkor sok minden változott azóta. kifizetődő lesz, hogy lecserélték az őröket, mert ezekben a kiszámíthatatlan ex-katonákban sok a potenciál, és a régi joviális csapattal nem lehetett volna megcsinálni ezeket a drámaibb döntéseket... a kis könnyebbség kontrasztja miatt lehetett az, hogy ezek a drámai események jobban ütöttek, mint máskor, főleg red-nél szakadt meg a szívem -és van egy olyan érzésem, hogí most majd folytathatom a rinyálást... ($$08.08.)

„-how is this educational?

-lesson one, don’t do crime because prison is unpleasant.”

valahogy manapság a labda mindig a szomorúbbig térfélre esik, nem? mármint hiányzik az, hogy őszinte lehessen a mosoly az arcunkon, ne legyen ott az érzés, hogy mindjárt jön... áh, már itt is van, üdvözlöm kedves dráma, hogy vitte volna el az ördög, amikor megszületett... viszont fura skizofrén állapotként ennek ellenére baromira tudom értékelni az összes drámai pillanatot, mert működnek, oda ütnek, ahova kell, csak, csak... csak bassza meg, hogy nem lehet élvezni egy kicsit mondjuk nicky-vel azt, hogy végre hozzájuthat egy kis puncihoz -vagy ugyanennek ott a másik oldala is: lelkesedhetnénk önfeledten morello-val, de inkább beleültetik a féltékeny bogarat a fülébe... de van olyan helyzet, amikor nem hiányzik a könnyítés, ahol nagyon tetszik az, ahogy a színészek megoldják a drámát (lásd az egész kukoricás jelenetet), de azért, amikor már nagyon fáj szívtájékon, akkor fel-felsóhajtok azért kicsikét... btw, le a kalappal az előtt, ahogy a chapman-szálat kezelik (végre!), és taylor schilling is meghálálja, hogy az idétlen vigyorgáson kívül más feladata is akad... (tudok örülni, ha olyan szereplők bukkannak fel, akik mostanában hanyagolva voltak (pl. boo és doggett), ugyanakkor egyből beugrik az is, hogy ’hé, ti meg mostanában hol voltatok?’...) ($$07.31.)

„just a bad day. kinda like those bad days that jfk and kurt cobain had when you people assassinated them.”

sok minden múlik az árukapcsoláson -most például kifejezetten tetszett, hogy a csoki-lányok fotós-küldetését egy félreértéssel fejelték meg, csak hogy még jobban szórakozhassunk... pozitívan kezdtem, csak mer’, tudjátok, megint végig ott ólálkodott úgyis az a kurva dráma a közelben... mindig le tudnak nyűgözni, ha sikerül valakit találni a castingon, aki tökéletesen le tudja venni egy adott karakter/színész összes manírját, hogy gondolkozás nélkül elhiggyük, hogy tényleg az ifjúkori énjét látjuk -és most christina brucato dobogóra került nálam a kis lolly megformálásával, mert annyira jól sikerült levenni a karaktert, hogy egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon hogy fiatalították meg ennyire lori petty-t... na jó, elég a bullshit-ből, mert tudom, hogy beszélnünk kell chapman-ről... ügyesen manipulálnak minket is általa, hiszen eddig egyre jobban utáltatták meg az arcoskodása segítségével, most viszont már elkezdték megsajnálni, ahogy kezdi belátni, hogy hova vezettek a rossz döntései, hogy mennyire magányossá vált a többiek elidegenítése miatt.,. aztán jött az utolsó jelenet, és nincs ember a földön, még a legnagyobb chapman-utálók sem, akik ne kapták volna a kezüket a szájuk elé. így kell okosan sokkolni a nézőket... és ez még nem a vége, küszöbön a rassz-háború... ($$07.22.)

„nobody ever confesses because it’s the right thing to do. they confess out of self-interest.”

nem nagy baj, hogy mára nem kaptunk flashback-et, mert helyette a szigorított részlegben töltöttünk el komolyabb időt, és csak zsúfolttá tette volna a részt még egy szál. így is volt elég érzelem, amit szokás szerint ránk zúdítottak... nichols végre újra köztünk, de persze ebbe a szíves viszontlátásba keveredett bőven keserűség is, pedig elsőre úgy tűnt, hogy a cinikus humora és az aa-csoportja segít neki a felszínen maradni, de túl sok szart kéne eltakarítani, így csak újra lefelé vezethet az út (natasha lyonne köszönte a karaktere nehéz pillanatait, és élt a lehetősséggel, hogy csilloghasson). ehhez a szálhoz szorosan kapcsolódott a luschek-féle vonal, persze, hisz’ miatta került át szegény lány, és a nemtörődöm formájából ki is nézem, hogy csak most kezdte emiatt baszkurálni a bűntudat. egy nagyon picit talán emberibb lett a lusta kurafiból, bár a lényeg a ms.king-gel való kapcsolata volt, ami nagyon működik a képernyőn, kíváncsi leszek, hogy mi lesz most, hogy szintet léptek... a fő-börtönben is baljóslatúan alakulnak az események, mert nem kell ahhoz tenyérjósnak lenni, hogy lássuk, hogy chapman húzásai egyre nagyobb bajt hoznak a fejére... (egyéb heti megfigyelések: két ember között egy vallási ellentét könnyen elsimítható egy harmadik vallás együttes fikázásával; az rendben van, hogy testi kapcsolatok kialakulnak a zuhanyzókban, mert azokra minden szervezetnek szüksége van, de ilyen helyeken érezhetünk-e igaz szerelmet...?) ($$07.17.)

„correcti-con assaultimore, am i right?”

először csak viccnek tűnt a börtön-viszonyok megváltozásának bemutatása, a magán-szektor visszaéléseinek cinikus fricskájának, de elnézve most a higiéniai problémákat, valamint a büntetésvégrehajtás-con-on való arcoskodást, egyre inkább az elkeseredettség ül ki az arcomra, nem a mosoly... (és tudom, hogy minden szakmának van már fóruma, meg bemutatója, ahová el lehet ruccanni baszni és bebaszni egy kicsit, de nehogymár tényleg létezzen ilyen börtönös változatban is -ugye nem...?) és bár férfiként írom ezt, de azt gondolom, hogy nem a tampon-hiány lesz a legnagyobb probléma a rácsok mögött (bár komoly katalizátora a zűröknek), hanem az új őrök, akik beleszarnak az egészbe, ugyanakkor baromira élvezik is azt, hogy ekkora hatalmuk van valakik felett, és ezt gusztustalan módon ki is használják. és lehet, hogy a főnökük kemény-legénynek tűnik, de basszus, ennyire megvezethető nem lehet valaki... továbbra is érdekesen alakítják chapman-t a szemünk előtt, mert az érdek-húzásaitól nem lesz szimpatikusabb, plusz most még véletlenül megalakította odabent a nagy fehér kkk-t is -ráadásul folyton ott van az arcán az a mosoly, amiért komoly késztetést érzel, hogy csúnyán képen töröld. és mindezt a kvázi főszereplőnél... (végre ramos is megkapta a maga múlt-perceit, és nem kellett csalódnunk benne -annak idején is a nagy szája meg a trükközései húzták ki a csávából. csak akkoriban jobban tudott adni magára...) ($$07.13.)

„poison is beneath you, frieda. it’s for witches and bored housewives, not badass biker chicks with octopus tattoos.”

vannak sorozatok, amiket imádok nézni, ugyanakkor minden közösen eltöltött percünk rettegéssel telik, mert tudom, hogy olyan dráma fog lecsapni az általam megszeretett karakterekre, amibe beleszakad a szívem (a shameless tipikusan ilyen). és most is azt érzem, hogy még idén nem vágtunk elég mélyre, és nagyon fogom utálni (és ugyanakkor imádni), amikor tényleg elönt mindent a szar... mert érződik a levegőben, hogy errefelé megyünk. sőt, az első áldozatok is bejelentkeztek már, mert például én nem ilyen visszatérést szerettem volna sophia-nak (plusz mindig bucskázik egyet a szívem, ha doggett-et mutatják az erőszak óta). de még a lolly-féle őrült beszédet is tudják úgy alakítani, hogy ne csak mosolyogjunk rajta, hanem eluraljon mindent az aggódás érzete. és nem, nem lehet az összes rettegésemet poussey cukiságokkal egyensúlyozni... (ha azért hozták be anno a flashback-eket, hogy mélyítsék a karaktereket, akkor pont az ilyen típusú múltba-révedések lebeghettek az írószobában, mint amit ma kaptunk healy-ről, mert sok mindent megmagyaráztak a viselkedésével és a személyiségével kapcsolatban az anyjával való kapcsolatán keresztül.) ($$07.09.)

„i’m talking about kissing crotches in front of 50 other women, but for you, it’s awkward?”

na, idén most először éreztem az orange-nál oly’ megszokott kaleidoszkóp-szerkesztés előnyeit, ahogy nagyon szépen össze-simítják a lichfield-ben történteket, ahol minden felmosó-szagú sarokban ott lapul egy kis mosolygás vagy könnycsepp. és az ember kedvére csemegézhet közülük, hogy melyiket fogyasztja a legszívesebben. például én ma is imádtam a soso/p kapcsolat alakulását, mert tele volt cuki pillanatokkal, ugyanakkor tudtuk előre, hogy a kiscsajnak gyakran eljár a szája, és abból mindig csak baj származik -így kellett egy kis engesztelés is, hogy elmúljon a dráma (ahogy illik, hangtechnikát emelve a fej fölé...). de a judy king szálat is jól görgetik, ahogy arcoskodva celebeskedik az udvaron, tudomást sem véve arról az életveszélyes tényről, hogy egy másik idősödő vöröshajú nő tyúkszemére lépett... de nagyszerű ötlet volt taystee-t caputo igazgató mellé helyezni, mert nehéz ennél nagyobb ellentét-párost elképzelni... és hát ne felejtkezzünk el az epizód csúcspontjáról sem: morello házaséletéről -a beszélőn, egy asztallal elválasztva, mindenki füle hallatára... ($$07.05.)

„your country’s turning brown. there’s more of us every day, fucking pendeja, and there’s fucking nothing you can do about it!”

tudtam, hogy lesznek súrlódások a zsúfoltság miatt, de arra nem számítottam, hogy nem elsősorban rassz alapon megy majd az egymásra fújás, hanem a csoportokon belül feszülnek össze -országok szerinti felosztásban. mert bele sem gondoltam eddig, hogy a spanyol-ajkúak ennyire sok helyről jöttek, és ekkor szakadék van köztük a származásuk szerint. pedig sok mindenben lehet különbség egy mexikói, egy dominikai vagy egy puerto rico-i között, már csak abból adódóan is, hogy mit neveltek beléjük gyerekkorukban. örülök, hogy akkora a populáció a börtönben, hogy még mindig sikerül előszedni olyanokat, akik eddig kimaradtak a flashback-ekből, és arra is gyakran rá tudok csodálkozni, hogy milyen ügyesen fiatalítják a színésznőket a múltbéli eseményekhez. no, de nem csak faji alapú eltérés volt itt, éleződni kezdett egy vallási összecsapás is, ha már tavaly fontos szerepe volt a zsidóságnak, hát most itt az örök nemezis, a muzulmán hit is... ezek közben persze nem felejtkeztünk el a kis-színesekről sem (rossz-az-aki-rosszra...), red például az éjszakai zaj-ártalmakkal folytat komoly küzdelmeket, chapman még mindig az arcára gyúr, de leginkább soso és p párosa tetszett, remélem engednek nekik egy cseppnyi boldogságot... ($$06.28.)

„this is america. land of the free, home of the racist.”

tavaly és tavalyelőtt azt írtam, hogy az orange évadnyitói mindig különlegesek -most az volt a csavar, hogy nem volt csavar, simán felvettük a cliffhanger-rel eldobott szálakat, és tovább szőttük őket. simán? mindenhol kőkemény mosolygással oldották fel a keletkezett feszültséget, de úgy, hogy érezhető azért, hogy mindenhol meg lesz még a drámai böjtje a nagy vigyorgásoknak. ha más nem, majd az új karakterek jól képen-törölnek minket (is), és akkor majd legörbül a szánk... mert nem volt elég arc még a böriben, most ránk szabadítottak egy rakás új narancssárga ruhást, meg néhány vadállat őrt az eddigi kedves töketlenek mellé, úgyhogy a konfliktus kódolva van a szituációkba. és egy csomó helyen érzem ezt a fenyegető árnyékot, például most még ki lehet nevetni chapman-t a gettós keménykedésért, de biztos, hogy szúrja majd a szemét valakinek ez az arcoskodás (a jelek már megvannak). az is tuti, hogy az önfeledt fürdőzés nem lett elintézve ennyivel, ha más nem, a csajok vakarózása erre utal. és hát alex-nél máris itt a dráma, mert oké, hogy az nsa-s őrült dumák miatt itt is vigyorogtunk, de baszki, mégiscsak meg kellett ölnie valakit szerencsétlennek. és akkor még a kerti munka hátra volt... szóval ja, nagy meglepetés, új szemszög nem volt (még a flashback-ek is hiányoztak), egyszerűen csak fogtuk a batyunkat, és visszaköltöztünk a drótkerítések mögé. ez arra elég, hogy az ember azt érezze, hogy hazaért a szerettei közé, és most minél több időt el akar velük tölteni... ($$06.19.)

„there’s never any dignity at the end.”

morello szála jól leképezte az egész epizódot, mert úgy volt felemelően bemutatva a nagy esemény, hogy nagy volt az érzelmi töltete, ugyanakkor nem nélkülözte a humort és (red-éken keresztül) a drámát sem. mert megint szépen össze volt rakva a rész ezekből a komponensekből, amiknek elvileg ki kéne oltaniuk egymást, de az istennek sem akarják ezt tenni, inkább erősítik a közös hatást. valahogy volt egy kis bizsergető rossz érzés a zene által majdnem végig, de aztán az egészet nagyon szépen oldották fel a végén, beengedték azt az apró napfényt, amire mindannyiunknak szüksége volt -a csajoknak is és nekünk is. a flash-ekkel szép kerekre zárták az évadot, ugyanúgy, mint a nyitányban, most is felvillantak a különböző gyermekkori traumák, vagy a szülőséggel kapcsolatos képek. és, uhh, és nem mehetünk el szó nélkül chapman tettei mellett sem -szerintem baromi bátor dolog, hogy a kvázi főszereplőt, akivel együtt léptünk be a történetbe, akit közel engedtünk magunkhoz, most ennyire elidegenítik tőlünk, teljesen alámerítik a lelkét a börtönlétbe. várom, hogy jövőre is marad-e ez az irány nála, vagy ismét fordítanak majd egyet. ($09.02.)

hallottam olyan nem túl meggyőző hangokat, hogy ’rossz volt az évad, mert nem történt semmi’. egy: ez nem igaz. kettő: miért, minek kell történnie...? az igaz, hogy nem volt egy fő vonulat idén, hogy nem kaptunk egy markáns főgonoszt, de sok kis mozaikból szépen összeállt az évad (sosem baj, ha többféle dologgal tematizálják a részeket, sok minden elő tudott itt jönni, a hit és a vallásosság ugyanúgy, mint a magány, vagy maga a börtön-rendszer, ami még egy ilyen felvilágosult jóléti rendszerben is szarul tud működni, mint amilyen amerika). de komolyan gondolom, amit már számtalanszor kifejtettem -nem kellenek nagy történések, ezek a karakterek kellenek, akikhez kötődünk, mert érdekesek és szerethetőek (vagy egyik vagy másik vagy mindkettő), akiknek érdekel a sorsa, akikkel együtt akarsz lenni minél többet a rácsok mögött. ilyen egyszerű ez. nagyontetszett.

„she-male jail fail. balls to the wall in tranny prison brawl.”

kitartó munkával sikerült elérni, hogy minden egyes pozitív életszemléletű karaktert lehúztak az írók, amennyire csak lehetett -gratulálunk ezért a sikeres teljesítményért... kezdődött p-vel, aki magányos lett és zugivó, aztán jött soso és az ő kirekesztettsége. most épp sophia-t tiporták meg, hogy komoly külső és belső sérüléseket szerezzen. és hát doggett-et sem látjuk mostanában mosolyogni, még ha dühöt nem is szítottak benne (pedig megnéztem volna, ahogy kijön belőle a tetovált lány...). de még ha nem is ennyire fordítanak ki mindenkit, azért gyakran inkább a negatívumokat hozzák ki belőlük. de most komolyan, chapman képes lett volna a kézimunkára? bár amilyen önző módon viselkedik mostanság... egyedül az újdonsült abuela maradt olyan kemény, amilyen szokott lenni, igaz, egy pillanatra őt is elbizonytalanították az anyai szeretettel, de azért a végére csak hagyták eluralkodni rajta a mocskot (és erre a csúnya önzőségre erősítettek rá a flashback-kel is). ($08.24.)

„don’t fuck where you eat, or shit where you fuck. it’s bad business.”

a lusta szombat délelőttel asszem’ kipipáltam az összes napszakot, amikor a sorozatot néztem már, és az a csodálatos, hogy bármikor pörgött, mindig működött. oké, azt nem mondom, hogy kellemes volt caputo szexuális életére ébredni... örültem, hogy a bajusz-király volt a középpontban, mert magam is egy hozzá hasonló önzetlen mamlasz vagyok, így könnyen át tudom élni az érzelmi hullámzását. ha már az érzéseknél járunk, azért ma kevesebb volt a humor, inkább a drámai oldala domborodott ki mindennek. igaz, már attól megszakadt a szívem, ha csak mutatták doggett-et az ágyon, de nagyon örültem, hogy boo-t küldték neki az írók segíteni, erős is lett minden közös jelenet. chapman-nel is egyre nehezebb tartani, ahogy teljesen beszippantja a szervezet bűnözésben betöltött vezető szerepe, és őszinte hazudozás-hulláma. szépen készítik elő azt a bizonyos szar-robbanást, amit red előrelátóan megjósolt. ahogy sos-nak is tennie kell valamit a bully-ba hajló kirekesztése ellen. ide a bökőt, hogy fájni fog a vége... ($08.22.)

„-why do girls like it when men call them sluts during sex? or bitches? or dirty whores who love cum?

-oh, dear, well, that is a complicated question.”

minden a szexről szól -de ez még nem jelenti azt, hogy élveznénk is minden egyes percét, vagy akár kielégülnénk. én legalábbis kurvára felhúztam magam a végén, ahogy néznünk kellett doggett arcát a megerőszakolás közben. igazságtalannak éreztem -főleg azután, hogy láthattuk őt a flash-ben hasonló szituációban (+egy jó fiú mellett is, akibe nem csak hogy bele lehetett szeretni, de igazán mestere is volt a nők kielégítésének). és kifejezetten gonosz dolog így állva hagyni a nézőket a végén... crazyeyes-ról tetszik, hogy kiderült, hogy csak fejben fejlett szexuális téren, jó lesz nézni a csetléseit/botlásait a test feltérképezésének csodás kalandján. és hát chapman-éknél is előtérben lesz a szexualitás, és nem, még nem mindig nem haragszom a szöszire. ha félrerakjuk az összes felajzottságot, akkor az idei szokásos szálakat láthatjuk a mellék-vágányokon, a kaját, a rózsaszín bugyikat, a spirituális kiscsoportot, alex paráit és a születendő kisbabát. (a bajusztalanított pornstasch-on mi az isten volt az az istentelen budeszliga-frizkó...?) ($08.20.)

„it’s the armor you put on every day. the armor that that it takes to get through every day. it gets heavier and heavier as you live your life, you know? especially in here. but when you look at norma you can take that armor off because it’s safe.”

nem lehet haragudni piper-re az elcsábulás miatt -gondolom ti is érzitek azt a hihetetlen kisugárzást, ami az új lányból árad (és nem utolsó szempont, hogy már meztelenül is megmutatták nekünk...). de egyébként a chapman-féle bugyi-biznisz csak mellék-szál volt a mai spirituális utazások mellett. mert megint találtak egy nagy közös témát, ami alá sok mindent be lehetett vonni -és ez ma a vallás volt. norma-ék szeretett közössége szépen formálódik, bár még túl kell esniük a fájdalmas dogmatizálásokon és néhány egyház-szakadáson, mielőtt megerősödnének. eljött a ’zsidótlanítás’ ideje is, mindig szerettem az olyan jeleneteket, ahol össze vannak vágva a kérdezettek válaszai, főleg, ha ilyen idétlen válaszokat adnak a (jelen esetben vallási) kérdésekre. és most a flashback-et is nagyon eltalálták -amikor megláttam a fő meth-head rózsaszín ruháját, még a fejkötő nélkül a kukoricás mellett, már akkor azt hörögtem, hogy ’neeee, na neee’, és aztán csapkodtam a térdem, amikor kiderült a származása. pedig nem is vicces dolog ez, csak tök jól csapták le a labdát... ($08.16.)

„if you took a shit, then your shit took a shit, and became mayor of detroit, that wouldn’t even come close to the level of shittiness of that food.”

soha nem kellett aggódnom, hogy unottan merengenék a sorozat nézése közben, de ma valahogy még inkább beszippantott, szerintem chapman lelkesedése ragadt át rám is. egyébként bírom, hogy így beleállt ebbe a hülyeségbe, nagyokat kacagtam, ahogy fokozták fel a nagy szónoklatát, vagy ahogy bevetette a teljes flörtölési arzenálját. de dockett pár perc kacsás boldogságának is örültem, ami, ha belegondolunk, hogy mennyire utáltuk az elején, igencsak nagy szó. aztán vannak azok a részek, amikor azt mondod, hogy jó-jó, ez most vicces, de már érzed a keserű ízt a háttérben, csak próbálod elhessegetni, amíg lehet -ilyen a drámai véget ért pornó-regény is. és valahol ilyen jelenet volt az új felsővezetés bemutatása is -ami vicces volt (extra brutális zsidó viccel súlyosbítva), csak abba nem szabad belegondolni, hogy a karikaturisztikus ábrázolás alatt valószínűleg rengeteg valóság-alapot találnánk, mert ha ez a gondolat befészkeli magát a fejünkbe, akkor igen hamar kurva mérgesek leszünk... (alex flash! érdekes kitekintő volt, kár, hogy nem a szimpátiát erősítették vele szemben a nézőkben...) ($08.08.)