soroló

„gotham can be a wonderland, alice.”

mindig furcsának találtam az őrült kalapos jelenlétét gotham-ben -igaz, ha az arkham eredetére gondolunk, akkor is láthatjuk, hogy nem vetik meg az írók az irodalmi preferenciákat. de nem is titkolják a heti-gonosz eredetét, telerakták csodaországos utalásokkal a részt. egyébként magában a karakterben nincs sok meglepő, egy tudós, aki rosszra használja a találmányát, de csak azért, mert elemészti a szerelem -szóval szomorú história ez, és mint minden gonosz-háttértörténetnél, itt is csak a második felében kapcsolódik be a denevér. ($10.25.)

„i am the guardian of the crystal!”

néhány éve tök szerettem scifit nézni vasárnap délelőttönként, és most kicsit visszajött ez az érzés. mert ismét azt kell mondanom, hogy a filmekben le volt egyszerűsítve minden, itt viszont jobban lekövetik a képregények vonalát, így jean-ből nem csak úgy előtör a főnix ereje, hanem kap egy kis külső segítséget is. jó messziről, az űrből. nem is kímélnek minket, képregény-nem-olvasókat, egyből bedobnak a shi'ar harcok közepébe, csak kapkodni tudja az ember a fejét az elején a súlytalanságban. aztán jöttek a mitologikus magyarázatok két bunyó között, úgyhogy lassan érthető lett minden. mert hát hogy máshogy lenne felépítve az egész, mint ahogy a klasszikus verekedős játékokat is illett, mindig jön egy erősebb ellenfél (mellék-bunyóknak meg behoznak egy csomó furán kinéző űrlényt). csak az a baj, hogy a végén már túl erős a fő-ellenfél, ráadásul nem bírja abbahagyni a gonosz-kacagást sem. és kicsit a főnix erővel is azért bánnék csínján, mert túl nagy hatalmat ad jean-nek (viszont így legalább levehette azt a borzasztó test-színű ruhát, de az egész karaktert sokkal szebbre rajzolták). ja, a végén már kicsit sok volt a bunyóból, meg a tehetetlenül földre huppanó jófiúkból, de aztán jean önfeláldozása hatásosra sikerül (a zenei főtéma felhasználásának segítségével), úgyhogy megbocsátó lesz egy kicsit az ember a túlhúzásért. még úgy is, hogy tudja, hogy mire utal a főnix név... ($10.25.)

„you’re only immortal if you’re smart.”

halványan dereng, hogy azt mondták anno ryan murphy-ék, hogy sosem lesznek vámpírok a sorozatban... ezt nem szemrehányásként írom, mert jelenleg ők azok, akik a show mellett tartanak. mert olyan volt már, hogy az ígéretes kezdés után érdektelenségbe fulladtunk, meg hogy kellett egy kis idő, hogy kitisztuljon a kép, de ilyet még sosem éreztem, hogy indokolatlanul van egy csomó ötlet belehányva, és sajnos ezeknek egy jó része nem is izgat fel. ráadásul azt hinné az ember, hogy az első évaddal kipörgettük a szellem-tematikát, de úgy tűnik, az írók még láttak bennük spirituszt. értem egyébként miért, mert fel lehet hozni velük egy csomó drámai jelenetet a múltból, amik aztán baromi jól fognak mutatni fekete/fehérben. de én inkább maradnék a vörösnél. örülök, hogy a piperkőc finn witrock a vérszívók oldalán kötött ki, annak meg pláne, hogy beszervezték gaga-t is idénre. mert vesszek meg, de van valami abban a nőben, ami vonzóvá teszi. csak ne kéne a csatorna miatt folyton takargatnia a melleit... ($10.24.)

„the state of the world today, the level of conflict and misunderstanding —that two men could stand on a lonely road in winter and talk, calmly and rationally, while all around them, people were losing their mind?”

...és még milyen párbeszédek, néha már súroljuk a tarantino-i szintet. és nem csak a párbeszédek működnek nagyon, de a csendek is, örülök, hogy van hely mindenre, hogy el lehet merengeni dolgokon, hogy hosszan ki lehet tartani pillanatokat, nem sietünk sehova. egyben van az egész na. ma a gengszter-jelenetek tetszettek a legjobban, a kis családi biznisz hatalmi harcai, és barkóval súlyosbított hetvenes évek négerét tökéletesen hozó rosszfiúval. ezeken felül már csak desszert volt a klasszikus darálós jelenet újraértelmezése és a feminista felhangok felcsendülése. de az a legjobb, hogy egyszerre tud derűt és fenyegetettséget sugározni magából, ez pedig pont olyan paradoxon, mint leégni egy téli napon... (noah hawley rendezőként is kitett magáért, az osztott képek mellett megjelentek az áttünések is, hogy igazán megidézzük a korhangulatot. mondtam már, hogy mennyire jól áll a sorozatnak a hetvenes évek?) ($10.24.)

„look at us... heroes and villains together for you, because of you.”

arthur elkezdte kihúzni a kardot, és én arra gondoltam, hogy milyen poén lenne, ha törötten húzná ki a kőből -és úgy látszik, hogy a kitsis/horowitz duó is viccesnek találta ezt... igen, úgy tűnik, hogy a kerekasztal lovagjai is a disney fennhatósága alá tartoznak, bár nem csodálkozom ezen, nézzétek csak meg camelot-ot, tisztára olyan, mint egy disney-kastély... de valószínűleg csak asszisztálni fognak a hős kardforgatók az igazi főszálhoz, a saviour elbukásához. örömteli, hogy végignézhetjük emma útját, az egész vívódását -és ehhez megtalálták a tökéletes partnert head-rumple személyében, ami egy kettő-az-egyben megoldás, mert szinten lehet tartani a humor-faktort a dumáival a dráma kellő közepén, és így benn tudják tartani a sorozatban robert carlye-t is. mert az kicsit kevés lenne, hogy csak fekszik storybrooke-ban. bár egyébként is azt hittem, hogy keveset fogunk a városban tartózkodni így, hogy az éttermet használta az utazáshoz a nagy csapat (ismét egy jó ötlet), de aztán húztak egy váratlant, és időt ugrottunk, meg memóriát töröltünk -megint. de így legalább nem kell aggódni a flashback-ekért, ki lehet tölteni ezt a lyukat. ($10.23.)

„ever since i turned, i feel like my skin is on fire and there’s a jackhammer in my head. i wake up thinking that the pain will go away but it doesn’t. the only thing that helps is when lash does his thing: sends us freaks back to where we belong.”

nagyon bírom a felvágott nyelvű daisy-t, akinek mindenkihez van valami csípős megjegyzése, és egyébként is baromi dögös, hogy mindenhova ő megy be először pisztollyal a kézben... már negyedik hete vagyok ’kénytelen’ megállapítani, hogy nem csökkentik a tempót a srácok az írószobában, de miért is tennék, amikor jól áll a sorozatnak ez a rohanás. egy kis lelkizésre így is van idő, jemma-nál megértő vagyok, főleg, hogy még mindig nem tudjuk, hogy mi történt vele odaát, azonban bobbi-nál már kezd kicsit zavarni, hogy ennyire az oldalvonalra állították. és hát ott vannak még may-ék is, ahol azért kavartak annyi homályosságot, hogy az ember elvárja, hogy legyen némi csavar abban, hogy a kedves férj lelépett a nyaralás közepén. örülök, hogy nem húzták el a ward-dal való találkozást, igaz, jó gonosz módjára ismét élve hagyta el a helyszínt. de a főszálon sem álltunk le, a nagydarab rasztásunk megint kiiktatott pár fajtársat -és még meg is ideologizálják ezt... (inhumánokra allergiás inhumán, elég egy gonosz egy képesség ez írókáim…) ($10.23.)

„come help us stop these guys, and then you can come back to your domestic life of tranquility and souffles.”

akármennyire is belefáradnék a szuperhős létbe, akármennyire is félnék a bennem eluralkodó sötétségtől, biztos, hogy nem lennék képes egy ilyen idealizált fehérkerítéses kisvárosi életre, amire hősünk annyira vágyott. de most komolyan, nem is az izgalom hiánya, hanem az elv... a városnak szerencsétlenség, nekünk viszont szerencse, hogy mindig akadnak rosszfiúk, akik tönkre akarják tenni, most épp a tavaly belengetett nagyon-gonosz (akivel együtt a misztikus vonal behozása majd meglátjuk, hogy mennyire lesz működőképes), akinek annyi embere van, hogy képes nyomás alatt tartani az egész várost. és a megmaradt arrow-csapatot -mert nagy örömünkre azért vannak még, akik nem adják fel, akik kitartanak az elveik mellett (jó látni thea-t felszabadultan). hiába ugrottunk fél évet, hoztuk új szituációba hőseinket, azért a régi reflexek és sérelmek ott dolgoznak a felszín alatt, most szegény diggle-nek jutott a primadonna szerep, remélem azért ez változik idővel (és rájár a rúd, mert egy csúnya sisakot is kapott). ha helyrebillenek az arányok, akár még jó évad is lehet belőle. ($10.23.)

„central city believes in the flash.”

ha ünnepséget rendezel, azért arról illik meggyőződni, hogy az ünnepelt el is jön, nem...? kicsit azért rám ijesztettek, hogy azért ugranak időt az epic finálé történéseitől, mert spórolósra veszik a figurát, de aztán (stílusosan) egy flashback-ben megmutatták az akkori szomorú eseményeket is. úgyhogy igazából azért ugráltunk, hogy erősítsék az érzelmi vonalat, és ez többé/kevésbé működött is (már nem emlékszem a hírekre, hogy robbie amell akart kiszállni, vagy csak így magyarázzák, hogy nem lesz benne a legends of tomorrow-ban, mindenesetre bye-bye haver, úgyis felbukkansz még…). vagy csak az írók imádják az ilyen ’szedjük-újra-össze-a-csapatot’ felállásokat, így megteremtették a helyzetet, hogy ehhez kelljen nyúlniuk. hogy bizonyítsák, hogy a szuperhősök nagyon menők a rucijukban, de a körülöttük lévő segítő csapat nélkül sokkal kevesebbet érnek. no, valamilyen szinten lezárást kaptunk a tavalyi eseményekhez, és elkezdtünk megágyazni az idei főszálnak, bár elég meglepő, hogy nem akartak egyből az elején nagyszabást, hoztak egy átlagos heti-gonoszt, a maradék helyeket meg érzelmekkel töltötték ki, még azt a kockázatot is vállalom, hogy kimondjam: kissé lagymatag volt ez a kezdés... ($10.23.)

„i gave up everything i had been to become what i am now. reborn to destroy.”

mivel (még) csak a x filmekből vagyok kiművelt a témával kapcsolatban, ezért eddig nem tudtam deathstrike múltjáról -mivel az x2-ben csak egy mutáns volt, aki wolverine kvázi női változata, de egyáltalán nem kötötték össze logan-nel, egész pontosan annak japán múltjával. így most meglepődve tapasztalhattam, hogy mivé lett a nagy szerelem, sokkal érdekesebb így az összefeszülés (bár szegény hölgy elég egysíkú lett, hogy a ’bosszú’ szó ismételgetésén kívül másra nem is tud gondolni...). érdekesebb, mint egy átlátszó zöld űrlény, aki lélek-energiát nyel el... (a.k.a.: ügyetlenül próbálunk megágyazni a főnix-sztorinak…) ($10.23.)

„if you let me, i will help you come back.”

laurie nincs jól. de jól el tudja játszani. egy darabig... a harmadik epizódhoz érkeztünk, ami megtartotta a tavalyi jó szokást, azaz, hogy egy karakterre fókuszál, ismét nézőpontot váltottunk tehát. eldobtuk a múlt hét végén látott brutális rejtélyt, és valami teljesen másnak eredtünk a nyomába -a mindenki által imádva gyűlölt szektának. érdekes ez, hogy egy vallási kifejezéssel illetjük őket, pedig azon kívül, hogy egy olyan csoportosulásról van szó, ami kiszakítja a benne élőket az eredeti (családi) környezetükből, semmi hasonlóság nincsen egy hagyományos szektával. nincsenek dogmái, nincsenek hit-kérdései, nincsenek magyarázatai. még az sem lehet mondani, hogy mindenki az eltűnések miatt csatlakozik. és hiába játssza el laurie a mélyről feltámadt pszichiátert, nem biztos, hogy segíteni tud azoknak, akiket a fiával kiszabadított közülük. vagy bárkinek. magán sem tud segíteni. mert el lehet fedni mosolyokkal a dühöt és az elkeseredettséget, de ki fog törni. és fájni fog. fáj. (a rendezés megint különleges hangulatot hozott, az elszabadult jazz-dobossal, a zongorás ’where’s my mind’-dal, a hatásosan felépített utolsó jelenettel, amit tavaly már láthattunk, de elmesélve is működött. és ne feledjük a nehezen magyarázható liv tyler jelenlétet sem...) ($10.22.)

„so this is your last case. work it.”

végül a hazugság lett a sorozat befejezésének okozója -igaz, nem úgy, mint ahogy a fejemben élt. mert jimmy-ék története véget ért a rendőrségen, de szerencsére nem hurcolták meg őket. mert a politika közbeszólt... de a másik hazugság is retorzió nélkül maradt, shit, még díjat is ért... és ha nem bírod a hazugságokat lenyelni, akkor jobb, ha félreállsz, mert a hazugok úgyis mindig győzni fognak... elégedett voltam a fináléval, amennyire lehetett, lezárták a fő szálakat, belengették a jövőt, és hagyták, hogy elbúcsúzzunk a karakterektől (akár stílusosan is, mint ahogy a kocsmai ravatalnál mosolyoghattunk egy jót). a végén pedig pont azt kaptuk, aminek jönnie kellett: az állandóság varázsát. mert amíg lesz kereslet, addig lesz kínálat is, ahogy a jó öreg stringer bell-től megtanultuk annak idején, nyomozóként megoldhatsz akárhány ügyet, mindig lesz olyan, aki belevág a gengszter-létbe, aki ott fog állni az utcasarkon, rosszabb esetben a saját vérében feküdni. a vezető pozíciókba mindig a törtetők fognak kerülni, és nem a hozzáértés fog számítani az előmenetelükben. nagyon ritkán van olyan, hogy valami jobbra fordulna. de hé, nyugi, ebbe bele kell törődni, vagy különben belehülyülsz. ($10.22.)

arra jöttem rá, miközben az utolsó részben az újságírókat néztem, hogy (a) the newsroom második évadában is nehezen viseltem, hogy az egész szezont egy hazugságra alapozták, és itt is kényelmetlenül éreztem magam emiatt ebben a körben, úgyhogy ezt már mintának tekinteném, csak még arra nem jöttem rá, hogy milyen következtetést kéne levonnom belőle... persze viccelek, tudom, hogy mi lehet a háttérben, hogy én aggódom jobban a lebukás miatt, nem a főszereplők. vagy csak simán nem esett jól jimmy vergődését nézni, annak ellenére, hogy teljesen passzolt a megszállott személyiségéhez minden lépés. egyébként az évad hozta az eddigiek szintjét, az újságírók is szépen illettek a mintába (és david simon-nak hazai pálya volt kicsit megkritizálni őket). és annak is örültem, hogy előkerültek régi ügyek és rég nem látott arcok, mert ettől nem csak azt érezted, hogy ez az utolsó évad, hanem hogy egy nagy egészet kaptunk az öt év alatt. tetszett.

ha érdekel egy téma, de nem tudod személyesen megtapasztalni, akkor elég david simon-hoz fordulnod, és máris a lehető leghitelesebb aspektust fogod megkapni... ugye nem gondoltátok, hogy nem a hitelesség kérdésével fogom kezdeni? egyszerűen megkerülhetetlen, ez adja a sorozat lényegét. hogy tudod, hogy dramatizálva vannak a jelenetek, hogy tisztában vagy vele, hogy színészek mondják fel az előre megírt szövegeket, és mégis elhiszel nekik mindent. mert azok a mondatok, amiket kiejtenek, úgy vannak megírva. mert azok a karakterek, akiket eljátszanak, úgy vannak kidolgozva. mert azok az utcasarkok, ahol felvették mindezt -na, azok igaziak. és persze, lehet, hogy élvezetesebb lenne egyeseknek, ha feláldoznák ezt a hitelességet, felpörgetnék a tempót, egysíkúbbra formálnák a karaktereket, ha élesebbé tennék az elmosódott határokat, csak nem értem, hogy miért akarná valaki, hogy tucat-sorozattá változtassák ezt az egyedi remekművet. mert pont azért jó, mert elhiszed neki, hogy ilyen a tempója az életnek, hogy így beszélnek a baltimore-i utcákon, hogy ezek az események akár megtörténhetnek nap-mint-nap. hogy nem hősök és gonosztevők élnek ezen a bolygón, hanem emberek, akiknek vannak jó és rossz tulajdonságaik, akiknek vannak okos húzásaik és csinálnak hülyeségeket. élnek. és nem mondom, hogy nem kell érni, hogy be tudj fogadni egy ilyen sorozatot, de ha sikerült, akkor garantálom, hogy nagyon érdekes lesz elmerülni a világában. lehet, hogy nem fogod tudni szívből szeretni, de el fogod ismerni minden egyes rohadt pillanatát. mert nem kesztyűs kézzel fogja meg a faszt, annyi szent... tetszett.

„postpartum depression, son. it’s the journey, not the destination…”

az hbo-n vagyunk, úgyhogy gondolhattam volna, hogy egy ilyen ’gamechanger’ lépést az utolsó előtti részben fognak meglépni, mint a város jelenlegi legnagyobb drogterjesztő szervezetének a leleplezése -de hogy ezt egyből a rész elején meglépik, nos, arra tényleg nem számítottam. persze ez volt a könnyebbik feladat, hogy rajtaüssenek a pupákokon, most jön majd a neheze, hogy megküzdjenek a jogi akadályokkal. főleg, hogy akadt egy tégla a mcnulty-féle kamu műveletben -egy olyan, akire megint csak nem számítottam. és azt hiszem, hogy jimmy sem fog tiltakozni, amikor szembesítik a tetteivel, mert rágja magát belülről eléggé a dolog miatt. a kinn maradt kis-gengszterek persze egymásra mutogatnak, hogy ki lehet a felelős, nemhogy összetartanának, inkább a fegyverhez nyúlnak, az az egyszerűbb (érdekes, hogy marlo-t most először láthattuk ingerültnek, tehát mégsem olyan halvérű, mint amilyennek megismertük). viszont apróbb kontrasztnak egy jelenet erejéig megnézhettük, hogy mekkora változást hozhat, ha valakit kiemelnek ebből a nem gyerek-barát közegből. ($10.22.)

„level seven susceptible”

tudják dan harmon-ék, hogy szükségük van támogatókra, befolyó pénzösszegekre, hogy futni tudjon a show. és ahogy tették ezt a múltban, úgy most sem sumákolják el a dolgot, inkább a középpontba emelik, és pellengérre állítják a reklámozás egészét, és jelen esetben a titokban történő alattomos marketinget -tudjátok, mikor egy sorozatban feltűnik egy termék, amit te kényszeresen meg akarsz venni. áh, nézd csak, egy honda kereskedés...! ($10.22.)

„–it’s a diner robbery in minnesota, karl. not a presidential assassination.

–oh, sure. that’s how it starts, with something small like a break-in at the watergate hotel. but just watch. this thing’s only getting bigger.”

láttunk már olyat, amikor egy antológia-sorozatot a témával próbálják összetartani, máshol viszont a hangulat adja meg a brand-et. itt a fargo esetében elsősorban az utóbbiról van szó, mert szerencsére sikeresen átmentették tavalyról azokat az érzéseket, amik működtek és szerettünk is őket -és egy vékony szálon még a történetet is odakötötték, de ez tényleg csak jelzés-értékű, hogy két karakter fiatalkori énjét is megismerhetjük. mert bizony nem csak a hó alá vetettük be magunkat, hanem a múltba is, először egy zseniális nyitánnyal utaltak ronald reagen filmes napjaira, aztán jöhetett a bajszos és kötött-pulóveres hetvenes évek, annak is a legvége, ahol már érezni a közeledő reagen-korszak előszelét. azon kívül, hogy most is megkaptuk ezt a fura, egyszerre mosolygós és elidegenítő fanyarságot, megtörténtek az első gyilkosságok, miközben éreztették, hogy sok mocsok lesz még a kisvárosi felszín alatt. okay then, adták áldásukat a coen testvérek a műre, és mi is elégedettek vagyunk, hogy megint néhány héten át fagyaszthatjuk le a tökünket minnesota-ban... (tavaly két nagyágyút szerződtettek, idén viszont egy rakás nívós színészt szereztek minden szerepre. a rendezés viszont ugyanolyan ötletes maradt, mint volt, sőt, az osztott képernyőkkel tovább emelték látványt.) ($10.21.)

„a 34-year-old black male shot dead in west-baltimore grocery. juvenile suspect is being sought.”

szomorú vagyok -nem volt elég, hogy omar belépője olyan semmilyenre sikerült idén, de a kilépőjével sem lehetek maradéktalanul elégedett. mert értem, hogy a sokk-faktorra akartak rájátszani, de a sorozat (egyik?) legjobb karaktere ennél többet érdemelt volna, legalább valameddig eljuthatott volna a szent küldetésében. és oké, hogy közvetetten segíti a rendőrség munkáját, de nagyon hiányzik a kalandos életút végére valami epikusság. de tudom, az életből veszik a forgatókönyvet, ott meg nincs igazi dramaturgia, blabla, de attól még bassza a csőröm... végre mcnulty is mutat némi megbánás-félét, most szakadt rá lelkileg a súlya, hogy mennyi szarságot csinált azért, hogy működni tudjon a rendőrség, és ezért mindent hajlandó volt kockáztatni, eldobni a működő kapcsolatát. neked se’ lesz happyend, haver. bár valami véletlen még segíthet -mint a rendőri munka is sokszor abból áll, hogy valami más kapcsán jön a megvilágosodás. és bizony néha ki kell várni, hogy jöjjön az ihlet. nem lehet mindent úgy lezsírozni, mint egy választásnál... ($10.21.)

„sounds like some gearhead from dundalk.”

nagy színjáték -harmadik felvonás. egyre inkább érezni, hogy mcnulty a rendőri plecsni mellé begyűjthetne néhány írói, rendezői és színész kreditet is, mert annyira jól sült el a nagy terv, hogy most szinte alig tud mit kezdeni a sok elköltendő pénzzel, emberanyaggal és figyelemmel. persze bosszúsnak mutatja magát, hogy ennyire a középpontba került, de igazából kurvára élvezi az egészet, hogy sikeresen elérte, amit akart, és hogy most mindenki neki nyal az őrsön, mert tudják, hogy két kézzel szórja a szívességeket (kivéve persze jóbarátunkat és lelki társunkat, bunk-ot). azt hittem, hogy emellett komoly bírósági drámába is torkollunk, de hamar lerendezték a szenátor ügyét, és igazából nem is volt nehéz dolga a védelemnek -csak elő kellett hozni az igazi politikust a minden hájjal megkent rohadékból, és az esküdtek máris a tenyeréből ettek, máris vakok lettek a nyilvánvaló tényekre. eközben az utcai keresztes-hadjárat is zajlik tovább, de nem érzem azt, hogy omar addig feszítené a húrt, míg el nem éri a célját, hogy kihívja marlo-t egy szemtől/szembe küzdelemre. ($10.21.)

„for god’s sakes, let’s act like it and discuss something other than dicks and the dildos they hang off of.”

szóval az van, hogy nehéz kivetkőzni önmagadból -hiába akarod magadévá tenni a network tévék mocskát, nem olyan egyszerű az (főleg ha azt nézzük, mekkora sorozat-bibliával rendelkeznek a procedurális nyomozós sorozatok is). és az sem lehetséges, hogy olyanokról társalogj bölcsen, amiről igazából fingod sincs, és nem is nagyon hoz lázba. miért olyan rohadt nehéz önmagadnak maradni mindenféle kitérő és színészkedés nélkül...? ($10.21.)

„never pick a fight with anyone who buys ink by the barrel-full.”

általában le sem szarják őket az emberek, de ha hasznot remélnek belőlük, akkor máris odafigyelnek rájuk -igen, a hajléktalanokról van szó. mert szép és jó, hogy a polgármester elmondta a gyújtó-hatású beszédét, de aztán hamar kiderült, hogy csak üres szavak ezek, mert ő is csak politikai hasznot akar húzni belőlük. és persze néhány kézfogáson kívül semmit sem tud adni a rendőrségnek. pedig jimmy-ék már alig várják a pénzt -elég elborzasztó látni, ahogy egyre mélyebbre mászik a gödörbe, hogy tényleg eltakarított maga körül minden morális korlátot, csak hogy neki legyen igaza. jót röhögnék, ha bunk oldalágról beelőzné, és ő kapná el marlo-t. bár annak még jobban örülnék, ha a terminátor-módba kapcsolt omar lenne a nyerő, aki persze túlélte a pókember-mutatványt, és bicegve is oda-oda mer csapni a köcsögöknek. de még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a többi díler fog össze végre az elszabadult ágyú ellen. (ha a kikötőben járunk, egy sobotka-nak mindig fel kell bukkannia...) ($10.20.)

„you feel like you’re flying down a ski slope with no chance of falling. ah, anybody would miss that. until you don’t. until... you do fall. because you can’t avoid falling, i’ve learn that.”

hogy is van az, hogy nem szabadulhatsz a múlt árnyaitól? hogy a szellemek mindig kísérteni fognak? főleg, ha túl sok múltbéli szellemmel kell megküzdened, ráadásul hajlamos is vagy a hallucinációra... mert ha a múltban kell turkálni, akkor carrie is pontosan tudja, hogy csak egy dolgot tehet -leáll a gyógyszerekkel, és szabadon engedi a régi zabolázatlan carrie-t. ami neki erős hullámvasút lesz egy remélt relevációval a végén, nekünk meg többszörösen is örömforrás, mert felhoznak egy csomó régi emléket, és hagyják claire danes-t szabadon kibontakozni. és apám, még ennyi idő után is működik a játéka, pedig pontosan tudjuk, hogy fognak kerekedni a szemei, hogy mikor jönnek a vigyorok és a sírások (btw, akkor is imádtam ezt a nőt, amikor még jól volt, mert annyira természetesnek tűnt a gyerekétől való búcsú és a pasijával való kapcsolata, az őszintesége a betegségéről, az összezördülések után mosolygások). és aztán jövő héten megint fog változni a dinamika ezen a szálon, imádon. egyébként meg saul egyre zavarosabbá kavarja a szart, több szempontból is kifordult magából az öreg. ($10.20.)

„peace, serenity, nature.”

hé haver, jim morrison szólt, hogy kéri vissza a gombáját... jó kis elszállt epizódot kaptunk, egy számunkra vicces trippel -és eric roberts-el. először megijedtem, hogy már megint b-szálat akarnak ránk erőltetni, de csak ari trip-jének a kivetüléseit kaptunk meg lloyd-al és a sok pucér meleg pasival. az már szinte mellékes, hogy nem sok haszna volt a különleges utazásnak a joshua tree-hez (ehh, most mehetek u2-t hallgatni)... ($10.20.)

„the need... will never go away.”

köszönjük lucy nővér a hangulatos update-et, nem ártott az elején, hogy segítsenek felvenni a tavaly eldobott szálakat, de igazából az egész epizód erről szólt -újra a tűbe fűzni a történet fonalait. szép fokozatosan jött vissza minden, amit tavaly nagyon szerettem a show-ban, a karakterek interakciói, a csilingelő zene, és igen, még a véres/gennyes műtétek premier plánban mutatása is. jó befejezés volt anno, hogy dr.thack-et megismertették a heroin szépségeivel, csakhogy nem lehet a főszereplőt egész évben egy hasztalan elvonó intézetben tartani, így ki kellett fundálni a módját a visszatérésére -és elégedett vagyok a látottakkal, clive owen természetesen nagyszerűen hozta a súlyos függőt és a kényszer-leszokásban megvilágosodottat is (a tengeri himbálózásért plusz pont jár). vázolódtak az évad fő témái is, mondhatnám stílusosan, hogy minden szempontból lefektettük az alapokat... (de nem csak a leendő új épület körüli mizériák tűnnek érdekesnek, hanem a nővér várható pere is, valamint a megszaporodott pestises esetek is. arról már nem is beszélve, hogy hogyan fogják formálni ismét a viszony-rendszert a sebészeti osztályon.) ($10.19.)

„you don’t want to be a coward. i know.”

de tényleg, ennek a városkának a lakói hogy a fenébe éltek túl eddig ennyi időt...? értem én, hogy jól kontrasztba állíthatóak a mi hőseink hidegvérű mindennapjaival, de hogy nincs köztük egyetlen egy sem, akinek lenne némi bátorság hormon a szervezetében, azt már kicsit túlzásnak érzem. pedig most is szükség lett volna rájuk, de ismét kudarcot vallottak, és elbuktak -volna, ha nincsenek ott carol-ék. pedig látszik rajtuk is, hogy embertelen, amit végig kell csinálni nap-mint-nap (főleg, hogy most nem holtak fejébe kellett szúrni a kést, hanem nagyon is élő őrültekébe), de másképp nem lehet, különben feldarabolva végzed a saját verandádon. szép párja volt ez a nyitó-résznek, kaptunk tizenöt perc lelkizést, aztán megtudtuk, hogy mi volt az az mindenen áthatoló kürt-hang, amivel befejeztük múlt héten, és onnan nem volt megállás fél órán át. és a már emlegetett lelki vívódás mellett magas volt a coolság faktor is (carol és carl részéről főleg), sajnos morgan viszont sokat veszít az ázsiójából ezzel a humanista szemléletével -nem menthetsz meg mindenkit, haver... (az új dokinéni is cuki volt, és respekt, hogy nem lett hős belőle rögtön az első alkalommal.) ($10.19.)

„the earth is safe, humanity is not in danger. it’s just one village.”

már megint egy kaland közepébe csöppentünk, jaj, csak ne valami űrös legyen, ahhoz most annyira nem lenne kedvem -hmm, vikingek? végülis egy kis töris cucc jöhet, úgyis megbolondítják majd valami oda nem illő... hmm, robot-lords of valhalla...? ismét egy hagyományos vonalvezetésű epizódot kaptunk, ahol a földieket egy külső támadástól védi meg a doktor a maga furfangjára támaszkodva. de. már az epizód alatt piszkáltak egy kissé komor témát, ami a végére fel is erősödött -és ez bizony a halál. valamint a halhatatlanság halála, mert szörnyű belegondolni abba, hogy milyen lehet az élet egy olyannak, akit nagyon hosszú (esetleg nagyon sok) élettel áldott meg a sors. hogyan viszonyul egy ilyen lény a halálhoz. vajon ezért van benne ekkora késztetés, hogy mindig meg akarja menteni az embereket...? érdekes felvetés, az meg még inkább, hogy nem vicceltek moffat-ék, amikor azt mondták peter capaldi kiválasztásakor, hogy elő fognak állni némi magyarázattal arról, hogy hogyan lehetséges az, hogy ezt az arcot már láttuk a sorozatban korábban... (maisie williams most is nagyszerű volt, és igazán át sem kellett öltöznie a szerep kedvéért...) ($10.19.)

„it ain’t like the movies where you beat up one bully and the rest just back the hell up.”

hihetetlen, hogy vannak még emberek, akik ennyi pénz nyilvánvaló lenyúlása után is tudnak csápolni egy politikusnak... igaz, hogy a hitegetés ma erős témája volt az epizódnak, mcnulty-ék hazugság-spirálja célbaért -már amennyire a költségvetés engedi... de a kezükre játszik egy olyan hazugság is, amit már ők is fontolgattak, de egy kisebbségi komplexussal rendelkező elnyomott újságíró megelőzte őket. és ez már tényleg olyan mértékű hazugság-áradat, aminek valakit magával kell majd sodornia -és most ezt leírtam, aztán bevillant, hogy ha ez a sorozat tényleg a valóságot akarja leképezni, akkor ez nem biztos, hogy így is lesz... a srácok is újra itt vannak, hogy kicsit foglalkozzunk azzal, hogy mi van azokkal a fiatalokkal, akik nem illenek ebbe a környezetbe, de képtelenek kitörni innen -nehéz ez. aztán. bosszantják a nézőt marlo uralkodásával, aki talán túlzottan magabiztos lesz a koronával a fején -reménykedem... ($10.18.)

„you think the mayor tells the schools how to teach kids, or the health department how to do its job, or sanitation how to pick up trash? but get elected, and suddenly, they know police work.”

mcnulty addig csinálja ezt a kamu-ügyet, míg annyira beleéli magát, hogy önmagának is bebeszéli, hogy ez egy igazi ügy. odabenn tökéletesre fejlesztette a látszat-munkát, kinn a terepen meg lester-rel járják a város legsötétebb zugait, hogy megfelelő hullákat találjanak, és azokkal mindenféle istentelen dolgokat tegyenek, hogy beleférjenek a mintába. csoda, hogy vannak, akik ki vannak akadva rájuk...? viszonylag zökkenőmentesen átjutottunk a parancsnoki lánc cseréjén, bár ott vannak még azok a lapok a kézben, amiket ki lehet majd játszani (és már megint mi kellett ahhoz, hogy békésen lezajlódjon az átadás/átvétel? meg kellett kenni egy csomó egyházi elöljárót, hogy befogják a szájukat...). a nyugati őrsön eközben megint balhé van, de úgy tűnik carv-ból végre embert faragott az élet, és igazi vezetővé változik. odalenn az alvilágban kezd felfordulás lenni, mert marlo elfogadtatja magát a görögökkel, és ez egyes személyekre végzetes lépéssé kell, hogy váljon szükségszerűen. de sebaj, mert érted is eljön omar, haver... ($10.17.)