soroló

„-i’m done trying to win over people’s hearts.

-let’s attack their hearts.”

nem gondoltam volna, hogy egy house of cards epizódon fogok ennyit izgulni -pedig volt miért, itt volt a túsz-tárgyalás és az újságcikk is, frank-ékre szép lassan ráomlott a kártyavár (kacsint)... többször is olyan érzésem volt a terrorizmus-szál miatt, mintha a homeland-et nézném, vagyis annak egy cinikusabb változatát, ahol a terror-szervezet vezetőjéről is kiderül, hogy nem elsősorban a vallás és mohamed dicséretének ígérete vezeti a tetteit, hanem csak a jó öreg hatalom az, amit meg akar szerezni -pont mint a politikusok a világ bármelyik másik pontján... természetesen azt vártam volna, hogy az évadot a választás végeredményének bejelentésével zárjuk (főleg mert beau willimon készítő elköszönt a sorozattól), de inkább a mélyponton búcsúztunk, így tudjuk, hogy jövő év nagy célja az lesz, hogy underwood-ék kirágják magukat a csapdából. és érdekes is lesz ezt nézni így, hogy lehullott már róluk minden álca, hogy (nekünk) már megmutatták a maguk gonoszságát. akiknek semmi sem számít a hatalom megtartásáért. az emberélet sem. a béke sem. mert ha az emberek szeretetét nem élvezhetik, hát majd félik őket. mert az is célravezető módszer: ha a ’fortélyos félelem igazgat’... ($$05.08.)

frank underwood egy rohadt mocsokláda, aki bármit megtesz a hatalomért. frank underwood egy rohadt mocsokláda, és mi mégis neki szurkolunk teljes szívünkből... nagyon jót tett a sorozatnak a választási időszak, mert hatalmas élvezet volt nézni minden machinációt és politikai sakklépést, hogy underwood-ék elérjék a kampányban, amit akarnak -igen, többesszámban, mert claire felnőtt a férjurához, nem csak a külvilág számára lettek egyenrangúak, most már neki is minden megmozdulásában ott van az a hideg cinizmus, ami a politikai karrier elengedhetetlen kelléke, teljesen eltűnt belőle a régi idők kételye... az is jót tett az évadnak, hogy frank erős ellenfelet kapott, egy elsőre szimpatikus idealistát, akiről persze rövid úton kiderült, hogy ugyanolyan romlott, mint aki ellen harcol... de a vigyorgásra késztető műveletek mellett sikerült igazi izgalmakat és komoly drámákat is a fehér ház falai közé hozni -nem gondoltam volna, hogy meg mernek húzni ilyen bátor döntést, mint frank veszélyeztetése (teljesen váratlanul az évad első harmadánál). és továbbra is becsülendő, hogy minden túlzása és cinizmusa ellenére riasztóan realistának hat az egész, továbbra is megerősített abban a hitben, hogy semmit se higgyünk el a politikusoknak -mert ők még az ártatlannak tűnő gesztusokat is legtöbbször csak haszonszerzési célból villantják felénk... a tavalyi, kissé komor évad után ezt annak ellenére éreztem szórakoztatóbbnak és könnyebbnek, hogy közben nagyon is súlyos dolgok zajlottak itt. mindenesetre nem kérdés, hogy még mindig ott van az élbolyban minden szempontból.

„i guess they call it terror for a reason. worse than terror. dread. people girding themselves for a tragedy.”

eddig még nem írtam az ico-ról, de most hogy ilyen központi szerepet kaptak, már nem halogathatom tovább. mint sok más esetben, itt is félelmetesen valóságos az egész szál, főleg hogy tudjuk, hogy csak nem használják az isis nevet, de igazából róluk van szó. egy riasztóan hatékony közel-keleti terror szervezet ez, ami a mai kornak megfelelően használja a kommunikációs csatornákat, a közösségi oldalakat, és simán be tudják hülyíteni akár amerikai lakosokat is. és hát a velük való harcból is lehet politikai hasznot kovácsolni... örültem az elején, hogy egy asztalhoz ültették a két jelöltet (és az alelnökeiket), mert nem is számítottam rá, hogy utána majdnem az egész epizódra összezárják őket. és amíg claire csak finoman osztotta conway-nét, addig frank nem fogta vissza magát, és néhány mondattal és csúnyán nézéssel földbe döngölte a srácot, vagy legalábbis nagyon vissza tudott venni abból a legendásan nagy arcából... (az fura dolog, hogy féltem frank-et jackie sharp-ék árulásától...?) ($$05.08.)

„you’re a motherfucker, mr.president!”

eléggé összejöttek a dolgok frank-nek, az egészsége gátolja a kampányban, freddie meglehetősen csúnyán legorombítja, és az egyre nagyobb arcot növesztő conway is rácsapja a telefont. mit tehet ilyenkor egy elnök? hát háborút indít a közel-keleten... az viszont meglepő volt, hogy milyen higgadtan és éretten kezelte claire félrelépését, bár az utolsó kínos reggelőz jelenetet látva nem tudom meddig lesz állandó ez a béke... egyfelől jó látni, hogy az ellenfél sem játszik tisztán, hogy a mondandója köszönő-viszonyban sincs azzal, amit ténylegesen gondol, ugyanakkor most már minden alkalommal azt üvöltenéd az arcába, amikor meglátod, hogy ’takarodj már a picsába te képmutató köcsög’... kíváncsi leszek, hogy meddig fog eljutni a nagy nyomozásával az újságíró (és újdonsült csapata), hogy mikor fog elérni a fehér házba a hír, hogy nagy baj van. egyébként érdekes látni, hogy ki az, akit frank annyira felhúzott, hogy hajlandó köpni, és ki az, aki a sérelmei ellenére sem teszi ezt meg -sőt, néhány pofonnal meg is erősíti ezt a meggyőződését... (plusz: doug megint talált magának valakit, akire ráfügghet...) ($$05.08.)

„catherine durant is functional. claire underwood is formidable.”

eddig jól szórakoztunk, de most hirtelen komollyá vált minden -halálosan komollyá... nem mertem volna feltételezni, hogy a halált is felhasználják politikai haszonszerzés céljából, de nem tudom, miért vagyok ilyen naiv... oké, tudom, hogy a halálos beteg anyuka ötlete volt az egész, de valahogy más színben tűnik így fel az eutanázia (főleg, hogy claire szexuális úton vezette le a lelki sokkját -igaz, robin wright minden dicséretet megérdemel, mert nagyon mértéktartóan rendezte meg ezt a szomorú éjszakát). de nem csak itt volt bivalyerős az epizód, de frank-nél is ott volt a nagyjelenet az ovális irodában, ahol nem csak az volt a durva, ahogy kimutatta a valós énjét és erejét a külügyminiszter asszonynak, hanem az a tény is, hogy mi tudjuk, hogy frank száját kivételesen az igazság hagyta el, ráadásul simán feltételeztük volna róla, hogy tényleg megteszi, és vért ont a fehér házban egy levél-késsel... azért is süvegelném az írószobát, mert minden háttértudásunk és karakter-ismeretünk ellenére a rész végi erős nagybeszéddel elérték, hogy simán szavaznánk underwoodék-ra, ha lenne lehetősségünk... ($$05.07.)

„do you know the main thing that separates a politician from the rest of the species? a politician is the one who would drown a litter of kittens for ten minutes of prime time.”

...és a cirkusz görög tovább, miközben egyre nagyobbá duzzad... áh, nem is tudom, hol kezdjem, annyira zseniális ez az egész master plan és annak a végrehajtása underwood-ék részéről. ahogy a nagy demokrata jelölőgyűlésen ártatlanul bedobták a kavicsot a tóba, és most nézik, ahogy egyre nagyobbak lesznek a hullámok... ahogy a többi alelnök-jelölttel játszanak a személyes találkozókon... ahogy a közvéleményt is kezdik maguk mellé állítani (például az érzelmes szervdonor-show-val -bár ehhez a bűntudattól szenvedő doug-nak lenne néhány keresetlen szava...) és persze az, ahogy kerülgetik a hirtelen felbukkanó akadályokat. nem hiszem, hogy bárki meglepődött, hogy az ’egyenes beszéd, egyenes tettek’ álarca mögött az ellenfélnél is ugyanaz a gátlástalan politikus-gondolkozás van a mélyben, pont ezért volt nagyszerű látni a közös jelenetüket, mert mind-a-kettejükből feltört a cinizmus, és nem csak ők szórakoztak baromi jól, de mi is... azért a végére kellett egy nagyobb akadály is, mert még túl hamar lett volna a nyeregbe kerülés... ($$05.07.)

„brave is never giving up. you fight, no matter what.”

örülök, hogy visszahozták tavalyról az író/újságíró párost, mert érdekesebb nézni, ahogy velük játszik a két oldal, mint ha valami random emberek lennének rángatva a politikai marionett-játszmában... mert lehet, hogy ifjú a republikánus ellenfél, így tökéletes tudja, hogy hogyan lehet befolyásolni a közösségi médiát a jól elkészített szelfikkel és gondosan fogalmazott twitter-bejegyzésekkel, ugyanakkor tudja azt is, hogy a saját imidzs-építés mellett az ellenfél lerombolása is ugyanolyan fontos. még szerencse, hogy underwood-ék kiépítettek némi (törékeny) kötődést az íróval, így nem nehéz maguk mellé állítaniuk. az újságírónéni tollából meg ki lehet fogni a szelet néhány jól irányzott megtévesztéssel és ármánykodással (’jaj, nyitva maradt az ajtó, de ugye nem látta meg kedves hölgyem, hogy kivel tárgyal az elnök...?’). és lenyűgöző nézni ezt a kőkemény intrikát, amit persze az elnöki házaspár a saját pártja ellen is bevet, miközben rágják a valóságból is jól ismert gumicsontot, a fegyverviselés problémáját. (az öreg újságíró nyomozásával már frank bukását készítjük elő...?) ($$05.03.)

„the only theory i’m interested in is risk versus votes.”

hát joel kinnaman jól beköszöntött, egyből egy szex-jelenettel, de mit várjunk egy svéd csődörtől... egyébként abszolút elhiszem róla, hogy elnökjelölt, a kiállásával sugallja az az erőt, ami a iii.richárd-típusú underwood-ban sosem lesz meg. alig várom már, hogy a kezdeti kóstolgatás után ezek ketten úgy igazán egymásnak essenek. mert bizony az elnöki házaspár megnyomta a play gombot a játszmájuk újraindításán, és baromi élvezetes nézni, ahogy hátat hátnak vetve indulnak a csatamezőre, előre végig-próbálva minden kétesélyes szónoklatot és párbeszédet. és tudjuk milyen mesterien tudják csűrni/csavarni a mondandójukat... plusz ismerik az emberek gyenge pontjait, így tudják őket könnyűszerrel kijátszani és manipulálni (az alelnök-keringő összes jelenete parádés volt, az is, amit frank előadott a temetőben, és aztán az is, amit ketten táncoltak claire-el a párt-vezetés előtt)... frank végre újra szólt hozzánk, de még hogy, nem csak aláhúzott dolgokat (’még mindig nem szeretem a gyerekeket!’), de látványos magyarázatokba is kezdett (akinek az nsa a kezében van, azé az igazi hatalom). köszönjük a tanulságos szavait, elnök úr... (vicces hallani, amikor a valóság rákontráz a sorozatra, obama is küzd azzal, hogy választási évben megüresedett egy legfelsőbb bírói szék.) (uhh, mit gondolkoztam, hogy honnan ismerős a mrs.conway-t játszó hölgy -aztán az imdb-t megnézve rájöttem, hogy nem is hasonlít a régi önmagára...) ($$04.26.)

„you’re an amateur, claire. you fly in, you puff up your chestband you pretend to play president. but what would you be without your husband? nothing. a pretty face.”

az előző epizód testvérét kaptuk most meg, továbbra is orosz hitel foglalja el az asztal nagyrészét, meg persze frank kritikus állapota. a hallucinációk is megmaradtak, de most már sokkal konkrétabbak a képek, már pontosan értjük, hogy frank-nek bűntudata van tudat alatt (és ezekhez a szekvenciákhoz szerencsére sikerült két visszatérő vendéget is megnyerni). de aztán a végére végre visszakapjuk a szeretett elnökünket, aki kicsit beleőszült a sérülésbe és a műtétbe, de meglehetősen nyugodtan ébredt fel az altatásból -talán tényleg más embert lett, bár én továbbra sem bízom benne egy percig sem... de talán claire sem fogja ezt megtenni, túl okos ő ahhoz. valamint erős akaratú, öröm volt nézni, ahogy egymásnak feszültek petrov elnök úrral, és ő jött ki győztesen a párbajból (az már egy más kérdés, hogy felfedte előtte azt, hogy nem a férje számára a prioritás). ms.unbar is határozott és karakán nőszemély, és ebben a politikai közegben ez lesz a veszte, mert az elv-hűséget nem preferálják a párt-politikában... ($$04.26.)

„the first lady put a bug in his ear.”

drámai veszélyhelyzetekben mutatkozik meg igazán, hogy ki milyen ember... és az a furcsa, hogy meg kéne vetnem claire-t, amiért az aggódás helyett mindent bevet, hogy megszilárdítsa a pozícióját (legyen bármi is frank sorsa), de egész egyszerűen lenyűgöz, ahogy keveri a kártyákat. persze, ha kell, látszatra elő tudja adni a megrendültet, de ugyanakkor simán megzsarol embereket, hogy azt tegyék ami az ő érdekében áll. és ez az érdek egyetlen dolog: bábként irányítani az alelnököt. számít-e az, hogy ezzel megalázza remy-t, vagy hogy frank ellenségét visszaengedi a fehér házba? cseppet sem... doug sem kispályás, belőle kétféle reakciót váltott ki szeretett főnőke állapota: 1. mindent megtenne érte, még a saját szervét is felajánlaná, és 2. felszínre tört a könyörtelen agressziója -ez utóbbi persze előnyös is lehet, ha épp kicsúszni készül a kezéből a kabinet irányítása... kevin spacey-nek az epizód nagyrészében csak feküdnie kellett, de azért kitaláltak pár hagymázas álmot frank-nek, hogy azért ne kelljen kihagyni a teljes epizódból, és ezekben az tetszett, hogy tényleg frank-re jellemző dolgokat mostak bele, a polgárháborús katonát és az evező-padot. ($$04.24.)

„it is the moment when our nation’s resilience, when our collective strength, the moment when all of that is tested the most.”

ilyen az, amikor a jelentéktelen momentumok is átértékelődnek egy szempillantás alatt... mert az ember még mosolyog az elején, örül, hogy kap egy olyan vidám pillanatot, ami ritkán adatik meg ebben a sorozatban, aztán jön a sokk, és már nem tud teljes szívből örülni annak a kis ártatlan jelenetnek... bár a lövések eldördülése után elmondtam egy párszor jó hangosan a tévének, hogy 'nanebassz! nanebassz!', valahogy mégis benne volt a levegőben, hogy valami történni fog ott az egyetemi gyűlésen, talán robin wright értő rendezésének köszönhetjük ezt, aki több kamerát is elhelyezett a tömegben, sőt, meechum-ra is kivágott, ahogy aggódó arccal pásztázza az embereket, és talán ettől lett olyan érzésem, hogy valami van a levegőben. ...azért bátor dolog a negyedik epizódra időzíteni egy ilyen fordulatot, főleg, hogy azt vártam, hogy mikor lesz már a komolyabb feszkó az oroszokkal... az alelnök teszetoszasága jó feszültség-forrás lesz, főleg, hogy claire elérheti általa a célját, és a háttérből irányítva megmutathatja, hogy igenis lehet hatalmat adni a kezébe... bivalyerős epizód volt ez, ami után sok minden át fog értékelődni a sorozatban. ($$04.21.)

„when we stop getting beaten and shot, you’ll have my goodwill, mr.president.”

azt hiszem mindannyian lebecsültük claire képességeit és elszántságát... érdekes volt végigkövetni egy előválasztás előtti napokat, ahogy teljesen átfordul a hangulat az underwood-stáb körül, és hallgatni frank két beszédét a templomban -a lelkesítőt a pozitív időszakban, és a kármentőt a negatív hullámban. jól érzékelhető az is, hogy milyen könnyű befolyásolni a szavazókat, akár jól csűrt/csavart szavakkal, akár valami kompromittálóval... nem is az a legfélelmetesebb claire-ben, hogy meg meri tenni ezeket a súlyos szúrásokat a férje kampánya ellen, vagy hogy nem is titkolja előtte a tettét, hanem hogy milyen nyugodt tud maradni végig, ott az arcán az a sejtelmes mosoly, amiért a legtöbbször csak képen törölnéd... és ha nem lenne elég a felesége ármánykodása, még egy áruló is akad a csapatban, tovább csökkentve frank esélyeit az urnáknál -egyre kíváncsibb vagyok, hogy célja-e egyáltalán az íróknak az év végén a győzelem. (szegény ex-újságíró mivel érdemelte ki ezt a nagymértékű lelki földbe-döngölést...?) ($$04.19.)

„oh, for god’s sakes, don’t wear ivory. even with your figure, it’ll accentuate all the wrong places.”

oh boy, teljesen össze tudnak zavarodni az érzelmeim a sorozat nézése közben... frank talán még soha nem volt ennyire geci a feleségével, mint most, amikor a nagy nyilvánosság előtt árulta el őt az évértékelő beszéde alatt, és mit reagálok én erre? vigyorgok mint az állat... valahol mondjuk claire hibája ez, hogy így beleszaladt ebbe a pofonba, mert megpróbálta a saját pályáján kijátszani a nagymestert, trükkösen a háta mögé kerülni dörgölőzős pénz-ígérős módszerrel, és nem értem, hogyan gondolhatta, hogy ez nem fog eljutni igen hamar frank füléig...még szerencse, hogy ennyi éven át gyakorolta a pókerarcát, mert meg sem rendült, amikor frank egy jól irányzott mozdulattal hátbaszúrta. és tisztelem őt, amiért olyan kemény, hogy leporolja magát a seggreülés után, és újabb tervet sző. igaz, ehhez nem csak a férjével szemben kell keménynek lennie, hanem a makacs anyjával szemben is, és gyanítom, hogy ez lesz a nagyobb harc... (enyje, hogy állíthatnak olyat, hogy szarban van az orosz gazdaság, és hogy az elnökük gazdag embereket tetet el láb alól...) ($$04.15.)

„is that how you say hi in texas?”

itt a választási év amerikában, úgyhogy különösen érdekes lesz nézni, hogy hogyan csapódik majd ez le underwood-éknál. igaz, hogy most még csak a háttérben (elsősorban a tévé-műsorokban) megy az előválasztás, mert az előtérben frank és claire kapcsolata van -illetve az elnöki pár titulus miatt nehéz függetleníteni a politikát és a magánéletet... mert a média azonnal kiszúrja, ha valami nem stimmel, és ilyenkor hihető magyarázatokkal kell előállni, mert az igazságot nem lehet megosztani a közvéleménnyel -főleg kampányidőszakban nem... tetszett, hogy az ellenfélnél is elkezdtek kombinálni claire eltűnésénél, beindították a gépezetet, hogy előny kovácsoljanak ebből. örülök, hogy claire-nek politikai célt adtak, mert ő is elmerülhet ebben a mocsokban -azt eddig is tudtuk, hogy esze van hozzá, azt meg majd most meglátjuk, hogy gyomra bírni fogja-e... (plusz pont neve cambell előásásáért) és az is jó, hogy megismerhettük az édesanyját (ellen burstyn szokás szerint nagyon jó), mert rengeteget megtudhatunk általa a first lady-ről is. bár ahhoz elég az is, ha nagyon apró finomságokkal érzékeltetik érzelmeit, mint mikor egy pillanatra összerezzen, amikor a sajtótájékoztatón a férje a vállára rakja a kezét... ($$04.12.)

„without me, you are nothing”

először is nagy dicséretben részesíteném a részt, mert megint szemet gyönyörködtető volt a kimunkáltsága a képeknek, a megfelelően lehelyezett kamerákkal, párhuzamos vágásokkal, de még claire ruháira is rengeteg figyelmet fordítottak. no, megadtuk a pozitív kezdést a szavazóknak, most csomagoljuk be a negatívumot: doug... vissza kell vonnom sok mindent doug-gal kapcsolatban, mert nem okos, vagy legalábbis az esze felett átvette az irányítást a mániája. részben. és még azt is megértettem volna, ha simán odamegy és határozott pontot tesz a rachel-ügy végére, de ez a huzavona, ami majdnem az egész epizódon keresztül ment, attól besokalltam. legalább jól ellensúlyozták ezt a mellélövést claire-rel, aki felőrlődött a kapcsolatában frank-kel. és elég szélsőséges tettekre sarkallta ez (kemény szex követelés, majd megzuhanás), de teljesen jogos volt a végkövetkeztetése -nem szabad tovább maradnia. főleg francis utolsó monológja után, amit még úgyis elborzasztó volt hallgatni, hogy kevin spacey nagyon odatette magát. amit hiába vártam, az az, hogy tisztább legyen a jövő, egyenlőre az tűnik biztosnak, hogy a kampányolás mocskában fogunk tapicskolni a következő szezonban is. ($09.06.)

mindenki azt kérdezgette az évad előtt, hogy érdekesebb-e a hatalom megtartása, mint annak megszerzése. én inkább azt kérdezném, hogy lehet-e ugyanolyan érdekesen tálalni? mert idénre is jutott nagyon sok elgondolkodtató kérdés-feltevés, fajsúlyos kérdéseket is érintettünk (munkanélküliség problémája, közel-keleti konfliktus rendezése), mélyebben vájkáltunk az underwood-házaspár lelkivilágában, mint eddig bármikor, de mégis volt az emberben egy apró hiányérzet (főleg az évad elején). mert az egyre sötétedő hangulatot, a súly növekedését sokkal kevésbé egyensúlyozták a cinkossággal, mint korábban. frank nem szólt hozzánk annyit, nem avatott be az amerikai politika mocskába, mondhatjuk nem ért rá, mert egy országot kellett irányítania, válságokat megoldania -és ami a számára a legfontosabb: megtartani a nehezen megszerzett hatalmát. és ezért (meg a doug szál erőltetése miatt) volt kevésbé szerethető ez az évad, mint az előzőek. szóval, elnök úr, ha szeretné továbbra is a szavazatainkat, akkor újra szorosabbra kell fonni a barátságunkat... tetszett.

„betrayal doesn’t come cheap.”

hát nem kellett sok, hogy ms.dumbar-t is elnyelje a sötétség, aki így valami szent küldetés-tudattól vezérelve minden megoldást elfogadhatónak tartson, hogy megszerezze a hatalmat. akár olyan áron is, hogy tönkreteszi egy másik nő életét. mondtam én, hogy a politika mindenkit besároz... claire egyébként köszöni szépen, de nincs jól, nagyon szépen építik fel az ő útját idén, ami egyre messzebb vezet francis-től, ez a fránya hetedik év most a legnehezebb. kicsit olyan volt az ő szála, mint amikor zajt kevernek a képek alá, ami először csak kicsit nyugtalanító, aztán fokozódik fel, és egyre elviselhetetlenebb lesz... most nyert értelmet, hogy miért volt érdemes doug-ot ilyen hangsúlyosan a történetben tartani, mert láttuk a pokoljárását, így más szemmel nézünk majd a sikereire is -és már az első ténykedéseivel mutatja, hogy tényleg okos ember, csak a szenvedélyeit kell tudnia félrerakni. most már csak egy lépés választ el attól minket, hogy megtudjuk, hogy milyen jövőt szánnak frank-nek, és engem megesz a kíváncsiság, hogy milyen döntéseket hoznak az írók... ($09.06.)

„everybody hates campaigning. except for the politicians. they feed off the energy.”

amikor egy ilyen erős jelenetet lát az ember, mint a mostani demokrata jelölti vita, akkor egy pillanatra elgondolkozik, hogy vajon azért működik nagyon az, amit lát, mert jól van megírva, vagy mert a színészek ilyen meggyőzően tudják előadni magukat -aztán persze hamar rájön, hogy mindkettő szükséges, hogy igazán hasson a jelenet. annak ellenére jó volt hallgatni a vitát, hogy nem játszottak szépen a felek –bár igazán csak utána teljesedett ki a dráma. mert frank elsőrangú politikus, de az emberekkel továbbra sem tud bánni. ms.sharp meg az a típus, amiből gyakran látunk példákat hollywood-ban, aki tűr és tűr és megalázkodik, aztán egy ponton megtalálja magában az erőt, hogy kilépjen az árnyékból. ms.dunbar meg pont úgy csinál, mintha nem lett volna a politika közelében évtizedek óta (oké, az ügyészi vonalról jön, de ott is szerezhetett tapasztalatokat), mert nem értette még meg, hogy tisztán nem lehet választásokat nyerni, egy politikus csak piszkos kézzel kerülhet magas pozícióba... ($09.05.)

„sometimes we must be ruthless with those who hate us. and sometimes we must be ruthless with those we love.”

a kérdésekkel csak a baj van, igazából az lenne a legjobb, ha az emberek nem kérdeznének, csak odaraknák az x-et a megfelelő helyre, aztán csönden maradnának... de egyébként is, minden alá van rendelve a közelgő választásnak, még a külpolitika is. vagy a külpolitikához kapcsolódó járulékos veszteségek -a béke a közel-keleten, és a béke a fehér házban. nem tűnik úgy, mintha frank érezné, hogy mi lesz akkor, ha hátba szúrja a feleségét -igaz claire meg hozza a szokásos hideg külsejét, aki látszólag beletörődik a férje minden döntésébe. de szerintem nem kell sokat várni, hogy mindez megváltozzon... olyan szörnyű tudatosítani magunkban, hogy a nagyhatalmi játszmák így zajlanak, hogy fontos országok fontos vezetői döntenek mindenki feje felett -egy koszos bunkerban. legtöbbször önös érdekből vagy kicsinyes rosszindulatból. és az miért van, hogy legtöbbször az oroszok csinálják a feszkót...? ($09.05.)

„you need to let them know that a vote for frank underwood is a vote for america works!”

shit, még én is szavaznék frank-re egy ilyen beszéd után, pedig én ismerem a szarságait, nem úgy, mint a választók... bár azt meg kell hagyni, még mindig egyenesebb elnök, mint az orosz változata... várni lehetett, hogy president petrov kicsinyes bosszúból válasz-lépéseket tesz majd, de arra nem számítottam, hogy a saját katonáit sem kíméli -vagy a közel-keleti békét... a külpolitika most felülírta a belpolitikai kampányt, de muszáj is a prioritások között választani. érdekes volt, hogy ma milyen sok idő jutott az elnök körüli emberek magánéletére és érzéseire. ágyba bújtunk az írókkal, doug-gal elértük az újabb mélypontot (úgy vártam, hogy frank a kamerába fordul, és bevallja, hogy ő rendelte meg a gyilkosságot...), és elgondolkoztunk remi-vel a feketék helyzetéről a mai washington-ban (és persze továbbra is ott izzik a levegő közte és a leendő alelnök-asszony között). de kellenek ezek a mellékszálak, hogy a teljes képet kapjuk. ($08.29.)

„when surface temperatures in the atlantic rise above 80 degrees, conditions are ideal for a hurricane.”

szerintem már elmondtam ezerszer, hogy mennyire jót tud tenni egy epizódnak egy ilyen hurrikán típusú fenyegetettség, de mivel most is jót tett az epizódnak, ezért tettem meg újra. volt még egy trükk az írók tarsolyában mára emellé, méghozzá, hogy párhuzamosan olvastattak fel szemelvényeket két készülő írásból, egy fényezte az elnököt, egy pedig lerombolta -és bár didaktikusnak hathat az ilyesfajta narratív rásegítés, de jól működött ez a trükk is. nem kellett sok epizód, hogy kiderüljön, hogy mégsem volt jó ötlet lenyúlni a fema pénzét, mert máris megbosszulta magát a lépés. de ami zseniális frank-ben, hogy a sok tépelődés után még ő jött ki jól a drámából (és úgy tűnik, hogy a nemzetközi fronton is underwood-győzelem lesz) (és nagy like, hogy a munkahely-teremtés kapcsán visszahozták mr.freddy-t). a háttérben továbbra is mennek a kavarások, doug-ról már fogalmunk sincs, hogy kivel van, de ms.sharp is tud szélkakas módjára forogni -kíváncsi leszek, ki mellé áll majd, amikor az elnökúr megteszi a nagy bejelentését. ($08.23.)

„we’re not a team at the moment.”

kódolva volt az epizód elejébe, hogy nem fogom szeretni, mert tudtam, hogy az underwood házaspár hideg pillantásokat fog vetni egymás felé a múltkori letaglózó veszekedés után. de. ha nem lett volna ez a kellemetlen hangulat, hanem minden ment volna, mintha minden rendben lenne, akkor meg az lett volna a baj. plusz éltethetett a tudat, hogy a fel-felbukkanó flashfoward-ból némi megbékélést sugárzott. érdekes hangulatot adtak a tibeti szerzetesek és a zenéjük is, és jó analógiát is szolgáltattak az illandó munkájukkal. de jó hangulata volt a rossevelt emlékműs jelenetnek is (valódi helyszínen forgatás mindig nyerő). és persze bírtam azt is, hogy doug-nak adtak egy kis megnyugvás a megszállott csaj-keresős időszakában, ahol gond nélkül kefélhetett egy kedves lánnyal. így a végére egész megbékéltem ezzel a ’nemszeretem’ epizóddal... ($08.19.)

„you don’t understand russia, mr.president.”

ami makacs emberek lövészárok-harcának tűnt elsőre, valami sokkal többé nyílt ki a végére. mert alap-tézisnek tűnhet, hogy az ember álljon ki az igazáért, bármilyen áron, de néha jó szembesülni olyannal, aki képes az ilyen nagyságokra. mert úgyis legtöbbször ennek az ellenkezőjét látjuk, főleg, ha túl mélyre ástuk magunkat a politikában... persze valahol megérthető az elnöki hozzáállás is, az ’egy kis hazugság a nagyobb jóért’ elve, de azért nem szívesen állnék mellé egy ilyen kampányban. ahogy egyébként érdekesen feszegetik azt is, hogy az orosz elnök igazából meleg-barát, csak hát azok a fránya egyszerű emberek, akiknek valamit adni kell, ami megegyezik a primitív világnézetükkel, és akkor nem fognak ugrálni. és simán lehet, hogy valami ilyesmi lehet a háttérben putyin-nál is. az epizód legérdekesebb aspektusa természetesen claire-é volt, aki átértékelt magában sok mindent a börtön-béli beszélgetés alatt, úgy tűnik, hogy elindítják őt egy úton, aminek a végén már nem francis mellett lesz a helye (szépen volt ez vizualizálva, ahogy rajta maradt a fókusz, miközben a két elnök beszélt a háttérben, majd a különgépen is úgy volt lerakva a kamera, hogy nagy legyen a távolság a házastársak között.) ($08.16.)

„people’s lives are in the balance. and he doesn’t care.”

még jó, hogy hétfőnként az ebéd mellé john oliver-t szoktam fogyasztani, így tudtam a különleges állapotról, amiben washington d.c. leledzik (érdeklődők számára: nem tartozik egyetlen kormányzó alá sem, hanem a kongresszus direktbe dönt minden pénzügyéről -és egyéb nyalánkságokról...). bár valószínűleg megértettem volna enélkül is a részt, csak jó volt kicsit a bennfentesség érzetével hencegni... (és tudatosítani mindenkiben: nézzétek john oliver-t mert nem csak informatív, de kurvajó is!) eddig frank nagyon szolidan végezte a szokásos ügyeit, talán kicsit megkötötte a kezét az új helyzet, de ma már kezdett erősen visszamászni a régi francis. jöttek is sorban a meglepő húzások (elvenni a katasztrófa-védelem pénzét?), és a támadva védekezések (női ellenjelölt az erős női ellenfélnek), és már megint teljes szívvel tudunk szurkolni ennek a sátáni rohadéknak, hogy legyőzze, sőt, megsemmisítse a kongresszus akadékoskodóit, legyenek azok bármilyen párt színeiben. bár alattomos manipulálásban ma claire női (wc-s) praktikái nyertek... (tök bírom a jackie és remy közti szexuális feszültséget, viszont szeretnék egy közleményt kiadni: minden vágyam, hogy molly parker cicit villantson. előre is köszönöm.) ($08.09.)

„i want to understand what justice is.”

komolyan kezdtük, és komoran fejeztük be. nem szoktunk hozzá, hogy az elnök úron az elbizonytalanodás jeleit lássuk, de mégiscsak ember ő, nem egy mindenható istenség (meglepő volt őt a templomban is látni, ahol látszólag még jobban előtörtek belőle a kétségek, de aztán egy tipikus francis-os húzással aláásták az egészet -bár akkor is fura, hogy valakire emberséggel gondol, és félrerakja egy pillanatra az önző céljait). szóval a bírósági meghallgatás és az ensz-ben formálódó nemzetközi konfliktus megadták az alaphangot, és maradt is ez a tónus, sőt, még inkább beborult az ég a fehér ház felett, mikor kiderült, hogy milyen ellenfelek várnak majd (anti)hősünkre. egyébként érdekes azt magunkon megfigyelni, hogy bizonyos szituációkban kinek is szurkolunk -annak a könyörtelen embernek, aki évek óta cinkosunk, vagy elfordulunk tőle, hogy egy olyat válasszunk, aki igazság szerint a szívünket érdemelné…? ($08.05.)

„to president petrov and his little pickle.”

az ellenzői szeretik egyszerű patás sátánnak beállítani putyin-t, de szerintem inkább ilyen körmönfont anyabaszó lehet, mint a sorozat-béli alteregója (akit egész kiválóan hoz lars mikkelsen (orosz színész nem vállalta, mi...?)). akinek sokat számítanak a külsőségek, a látszatok, az imidzs, a mit-gondolnak-mások, de igazából az összes mosoly mögött csak a kicsinyesség, hatalom-vágy és erőfitogtatás van. meg persze a provokatőr, aki szereti feszíteni a húrt. nagy szerencséje frank-nek, hogy időben kapcsolt, hogy nem szabad engedni az orosz medve ölelésének. igaz, kellett hozzá a felesége is, de ennyi vodka után elnézzük az elnök úrnak, hogy nem tudott tisztán gondolkozni... örültem, hogy érezhetően egy eurofil írta az epizódot, aki utánanézett a hivatkozott dolgoknak, hogy melyik országban van rakéta-elhárító rendszer, hogy milyen volt a lada-életérzés, és hogy eszik-e vagy isszák tolsztol-t és puskin-t... a politikai viszonyok ismerete továbbra is magas szintű, mondjuk ahogy bemutatták a háttér-beszélgetéseket a puccos vacsorán, amik tulajdonképpen egy ilyen esemény velejét adják. ($07.28.)

„for too long, we in washington have been lying to you. we say we’re here to serve you, when in fact, we’re serving ourselves. and why? we are driven by our own desire to get reelected. our need to stay in power eclipses our duty to govern. that ends tonight. tonight, i give you the truth...”

jó hamar padlóra küldték underwood-ékat, bár mondjuk azt tudható volt, hogy nem fogják megvárni, amíg a bíró végigmondja a számokat, lesz stratégiájuk felkelni. bár fura volt frank-et puncsolni és megzuhanni látni, de a kedély-javító szex jót tett az epizódnak (is)... tetszik, hogy körmönfont stratégiával állt elő, hogy látszólag nem ragaszkodik a hatalomhoz, hanem a víziója mellett tart ki. lesz még idő, hogy kibújjon a bárány-jelmez alól... bár egyébként az a durva, hogy mi tudjuk a hátteret (hiszen frank legbelső köreibe tartozunk), mégis tud hatni ránk a beszéde... claire is hasonló utat jár be, bár az utolsó jelenetét nehezen értelmeztem, bár egyébként is nehéz érzelmeket leolvasni erről a nőről... ($07.21.)